Számos vagy most már inkább számtalan világnap közül többnek az a célja, hogy a Föld és az élővilág megóvásának jelentőségére felhívja a figyelmet. Néhány év kivételével a Madarak és Fák Napját 1906 óta ünnepeljük, hogy ne feledjük, fák nélkül nehéz lenne az élet ezen a bolygón. A történeti, természetismereti áttekintésen és a természetvédelmi ünnepek jelentőségének hangsúlyozásán kívül egy kedves, hagyományteremtő céllal megtartott eseményről is beszámolunk.

A madarak védelme érdekében a 20. század első éveiben, 1902 március 19-én született egy nemzetközi egyezmény Párizsban, ami meghatározta, hogy a mezőgazdasági szempontból hasznos madarak – néhány faj, például a rovarevők külön kiemelve – közül melyek azok, amik védettséget kapnak. Az egyezményhez Európa számos országa csatlakozott Svédországtól Spanyolországig, példaértékű volt az egyetértés ebben a kérdésben. Hazánkban a madarak védelme már ekkor is fontos ügy volt, maga Hermann Ottó is papírra vetette aggodalmát a megfogyatkozott madárállomány miatt. A földművelődésügyi miniszter 1901-es védett állatokról szóló rendeletét 1904-ben kiegészítette, így ebben az időben már több száz állatfaj szerepelt a védett fajok listáján, az itt élő fajok harmada volt védett. Nem volt tehát előzmény nélküli az madarakat védő 1906. évi I. törvény sem.
 

A határozatlan időre szóló törvény-czikk, amit „Ő Felsége az Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, Ő Fensége Liechtenstein herczeg nevében is” jegyzett és a Párizsi egyezmény a magyar jogrendbe illesztésére volt hivatott. A törvény 2. czikke alapján a „Tiltva lesz bármely időszakban és bármely módon is a fészkeket és tojásokat elszedni s a madárfiókot elfogni vagy elpusztitani. Ezen fészkek fészkek-, tojások- és madárfiókoknak behozatala és átvitele, szállitása, az azokkal való házalás, azoknak elárusítása, eladásuk és megvételük tilos lesz.” Így az éjjeli ragadozók közül többek között védett lett a ma is védett karvalybagoly, a „kuszókhoz” sorolt fajok közül minden harkály, fakopáncs, küllő, az üldögélők közül a gyurgyalag, a „veréb-alkatuak” közül a poszáták, füzikék, sármányok és csicsörkék, a gázlók közül pedig a fekete és fehér gólya.

Ilyen törvényi környezetben szervezte meg Chernel István ornitológus ugyanebben az évben a madarak és fák napját, az jeles nap iskolai keretek közé pedig Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter 1906. április 27-én kelt 26.120/1906.-VI. számú rendelete okán került. Az ünnep megújításáról pedig a ma már közismert nevű közel 10 évig vallás és közoktatásügyi miniszter pozíciót is betöltő és elődje előtt tisztelgő Klebelsberg Kúnó gondoskodott az 1931. évi 300—76. számú körrendeletében.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A történeti áttekintés mellett érdemes utána gondolni, hogy valóban miért is olyan fontos a fák védelme. A kitermelt fa hasznos alapanyaga a bútoriparnak, de dolgozhatnak vele kézművesek és az asztalosok keze alól is számtalan értékes alkotás kerülhet ki. Fűteni is jól lehet vele, bár fűtőértéke elmarad a barna vagy fekete kőszénétől és a keletkező gázok miatt a környezetszennyezőbb a földgáznál. Azt talán még a biológiában járatlanabbak is tudják, hogy a papírkészítés alapanyaga is a fa, cellulóz tartalmú rostjai miatt.

A fa mégis inkább élve jó nekünk és a Föld legtöbb élőlényének. A zöld levelekből álló lombkorona ugyanis tud valami olyat, amit nélkül nagy bajban lennénk itt a Földön. Oxigént állít elő. Oxigént, ami egy színtelen, szagtalan gáz, az élethez nélkülözhetetlen, és amit jelentőségéhez képest elég kalandos úton fedeztek fel. A 18. században Joseph Priestley kísérletei során konstatálta, hogy zöld hajtásos növények olyan körülmények között is életben maradtak, amikor el kellett volna sorvadniuk. De mivel kísérletei vagy sikerültek, vagy nem, így felhagyott velük. Kísérletei alapján előbb az oxigént azonosította majd nevezte el Antoine Laurent de Lavoisier franca vegyész, majd a fotoszintézis folyamatát fedezte fel Jan Ingenhousz holland orvos. A világ így 1789-re, a világ birtokában lett a tudásnak: a növények a fotszintézis során oxigént termelnek és szén-dioxidot lélegeznek ki és szerves anyagot állítana elő szervetlenből.

Jan Ingenhousz volt az, aki felfedezte, hogy a víz alá tett növények apró buborékokat fejlesztenek és a keletkezett gázok az égést táplálják, vagy elfojtják. Több száz kísérlet alapján megállapította, hogy a növények az emberekkel ellentétben szén-dioxidot vesznek fel és oxigént bocsájtanak ki. Majd azt is megállapította, hogy fény hiányában a növények is oxigént lélegeznek be és szén-dioxidot bocsájtanak ki, de a leadott szén dioxid mennyisége kevesebb, mint a fényben termelt oxigéné. Kimutatta, hogy a növények a levegőben lévő szén (szén-dioxid) megkötésével növekednek, tömegük növekszik, miközben a talaj, amiben vannak, nem veszít a tömegéből, ezzel bebizonyította a növények szervetlen anyagokból szerves anyagot állítanak elő. A jelenséget néhány évvel később nevezték el fotoszintézisnek, a folyamat általános képlete így írható le: 6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E

A fák a nélkülözhetetlen oxigén termelésén kívül azoknak az élőlényeknek is fontos, amik rajta, a kérgén, a lombjai közt élnek. Egy-egy nagyobb fa külön kis ökoszisztéma számos más növény és állatfaj, sőt gomba tud az árnyékában, gyökerén, ágain élni, érdemes rájuk vigyázni az ésszerűtlen favágás, gallyazás helyett inkább a számukat gyarapítani.

Még több hasznos olvasnivaló: 

Hatályos magyar törvények gyűjteménye V. Magyar törvénytár. – Corpus juris Hungarici. Szerkesztette: Márkus Dezső –Tárfy Gyula. Bp., 1912. Franklin Társulat
Hermann Ottó: Madarak hasznáról és káráról – Bp. 1901. A M. Kir. Földmívelésügyi Minister Kiadványai 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fotoszint%C3%A9zis

 Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Tavalyelőtt kezdtük el feltérképezni és bejárni Budapest 42 kilométeres zöld folyosóját a Budai Zöldet, idén pedig leírjuk, hogyan bontottuk szakaszokra az útvonalat és azt is, hogy mit érdemes megnézni, felfedezni ezen az úton. Eredeti tervünkkel ellentétben végül egy év alatt nem jártuk végig a teljes távot, igaz helyette minden hónapban visszatértünk a Forest&Fruit Naptár 2018 nevezetességeihez és felfedeztük hogyan változik észrevétlenül, de nyomon követhetően a természet.  A túra során eddig minden alkalommal a Gellért-hegy irányából haladtunk Nagykovácsi felé és továbbra is így fogunk tenni. Három túra és néhány kilométer megtétele után jutottunk el a Duna partjától az Istenhegyig. Most egy emlékműtől, egy lóitatótól indultunk el és az előző túrához hasonlóan ismét néhány száz lépcsőt megtéve a Széchenyi hegyhez értünk fel.

Az ezer lépcső útjának nem túl hosszú, de nagy szintemelkedésű első szakasza az Istenhegyi úton ért véget, éppen ezért a túra következő szakaszát innen folytattuk. Előre elárulom, ez a szakasz nem zöldben, hanem várostörténeti emlékekben bővelkedik. A Szendrő utcán indultunk el felfelé, az útvonal lassan emelkedik, fokozatosan bontakozik ki a budapesti panoráma, hamar feltűnik a Várhegy. 

Az Istenhegy és Orbánhegy között haladó Diana utcában mentünk tovább. Az Isten-hegy 372 méter magas dombja teljesen beépített, hasonlóan az Orbán-hegyhez. Ez utóbbi mindössze 286 méter magas, a 19. század végéig ezen a területen is a szőlőtermesztés volt jellemző.

A Diana utcán enyhe ívben kanyarodó - az alacsony magasság és a nagyobb járófelület miatt sokkal kényelmesebb - hangulatos lépcsőin haladunk felfelé, amíg 386 lépcsőfok után elértünk a Gyöngyvirág utcában lévő feszületig.

A túrának ez a része csupa kedves elnevezésű utcán halad keresztül. A Tündér utcában egy emléktábla mutatja, itt van az a hely, ahol Radnóti Miklós nyaranta pihent és több versét ihlette az Istenhegyen található villa kertje. A hely varázslatos hangulatát megismerhetjük a költő Alkonyattól hajnalig, a Hajnali kert vagy a Zápor után című verseiből, érdemes ezeket újra olvasni.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Svábhegy városrész nevét a Sváb-hegyről kapta, aminek elnevezése a Kis-Sváb-hegyhez hasonlóan szintén a Buda visszafoglalásakor jeleskedő, a Várhegyre lövő sváb tüzérségnek állít emléket. A Költő utca, aminek elnevezése nem meglepő, határolja egyik oldalról a ma már ismét Széchenyi István nevét viselő hegyet ami a rendszerváltás előtt még Szabadság-hegy volt, korábban pedig Isten-hegynek hívták. Itt található a Jókai kert, ami nekünk még bakancslistás, hiába járunk gyakran ezen a környéken, még nem sikerült megnézni Jókai Mór egykori villájának kertjét. Ez a kert ma már országos jelentőségű természetvédelmi terület, és az író emlékszobáján kívül van még itt szakkönyvtár, ásványtani ösvény, sőt a Magyar Madártani Egyesület és a Duna-Ipoly Nemzeti Park székhelye is itt található. A Költő utca az Istenhegyi útba torkollik, ahova kiérve megpillantjuk a János-hegyet és a csúcsán ékeskedő Erzsébet kilátót. Pont mint az 1000 lépcsős túra előző szakaszán, csak egy kicsit közelebbről.

A Budai Zöld azonban nem az Fogaskerekű vonala mellett halad tovább, hanem tesz egy kis kitérőt a Tücsök és a Szépkilátás utca felé, így mi is ezt követjük, majd az ugyanilyen nevű cukrászda előtt fejezzük be az ezerlépcsős túra második, kicsit több, mint 2 kilométeres szakaszát.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Az első hosszabb tavaszi szünet beköszöntével sokan csak most veszik elő az egész télen szekrényben pihenő túrafelszerelést, de az évszakváltás miatt a rutinos túrázóknak is fel kell készülni a tavaszi természetjárásra. A hosszabb nappalok és a változékony időjárás miatt másként kell útnak indulni, mint télen, vagy nyáron. Ebben a bejegyzésben, az előző hasonló témájú bejegyzések tematikáját követve néhány ötletet gyűjtöttünk össze, hogyan lehet élményeket gyűjteni és kikapcsolódni saját magunk és a természet kíméletével.

Egészségi állapot

A tavaszi fáradtság miatt előfordulhat, hogy sokan kevesebb programot és inkább passzív pihenést terveznek maguknak erre az időszakra, ami nem feltétlenül baj. Az egészségi állapotnak megfelelő séta, kirándulás vagy túra megválasztása talán ebben az évszakban a legfontosabb. A hosszabb inaktív pihenés után csábító lehet egy egész napos gyaloglás, benne temérdek látnivalóval, de másnap a test jelezni fogja a megerőltetést. Vagy már aznap. A kényelmes tempójú séták, egy-egy lassulást segítő pihenővel viszont jót tesznek testnek és léleknek.

Megfelelő öltözék

Tavasszal a sok réteges, vastag öltözék helyett a vékony sok rétegből álló öltözék praktikus. A technikai póló fölé a változékony időjárásnak megfelelően kerüljön még néhány réteg, hogy meleg időben legyen mit levenni. A ruhákat érdemes ugyanolyan gondosan válogatni, mint más évszakban. Ebben az évben nagy kedvencünk lett a kompressziós túrazokni, nekem legalábbis, érdemes rá beruházni. A hosszabb ideje csapadékmentes időjárás már-már elfeledteti, hogy az esőkabát és a vizes időben is használható túracipő milyen fontos, de talán a májusi aranyat érő esőben ezt az emlék is frissülni fog. A hosszabb ideje kitartó napsütéses időszak miatt nem kérdés, a mechanikai fényvédelemről is kell gondoskodni, ami vászon kalapok, baseball sapkák és napszemüvegek beszerzését, előkeresését jelenti.

Szükséges enni- és innivaló

Tavaszi túrára sokkal könnyebb csomagolni, mert folyadékból elég a tiszta víz, jó időben már nincs szükség melengető teára. Az étkezésben is előtérbe kerülnek a könnyedebb szendvicsek, friss zöldekkel, csírákkal és a teljes kiőrlésű liszt felhasználásával készülő sütemények. Érdemes arra figyelni, hogy a meleg időjárás miatt az ételek hamar veszíthetnek frissességükből, esetleg romlásnak is indulhatnak. Olyan ételeket praktikus választani, amik jól bírják a hűtés hiányát és lehet sokféle müzlit, olajos magokat és friss gyümölcsöt pakolni.

Felszerelések, előkészületek, tennivalók

Tavasszal is jól jön a papír alapú térkép és mellé - főleg új terepnél - elengedhetetlen egy térképalkalmazás. Mi jó ideje a Humap appot használjuk, nagyon bevált, pontos és jó, de most próbálgatjuk a Természetjáró alkalmazását is. Új útvonalnál mielőtt elindulunk minden esetben többször átnézzük a területet és törekszünk arra, hogy előre megismerkedjünk a terepviszonyokkal, látnivalókkal, nevezetességekkel. Persze nem lehet elégszer elmondani, hogy a telefon legyen feltöltve, nem csak a fotózás és a GPS miatt, hanem, ha baj van, akkor legyen mivel segítséget hívni. A várható időjárásról tavasszal is érdemes előre tájékozódni, sőt piknikezéssel egybekötött kirándulás során a tűzgyújtási tilalomról. Ne a helyszínen derüljön ki, a magunkkal vitt szalonnát nem lehet a kijelölt helyen megsütni. A hátizsákban tavasszal is legyenek elsősegélynyújtáshoz szükséges dolgokat tartalmazó holmik.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Választott táv és terep

A tavaszi zöldülő erdő csábíthat hosszabb táv megtételére és új tájak felfedezésére. Ha olyan az egészségi állapotunk és felkészültünk, akkor nem is álljunk ellen ennek a csábításnak. De csak ha valóban felkészültünk rá.

Zoom, zoom, zoom

Már a kora tavaszi erdőben számos izgalmas és főleg védett virág nyílt, tarka szirmaikkal nem csak a megporzásban aktív rovarokat, de a fotózásra alkalmas eszközökkel felszerelkezett turistákat is magukhoz csalogatják. Olykor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy jónak tűnő fotóért emberek begázolnak az erdőbe, letérnek védett tanösvényekről, hogy ott és azt a virágot örökítsék meg. Nos, a legtöbb telefonnak, fényképezőgépnek azért van zoom funkciója és digitálisan közelebb hozható a növény. Mint az apró nőszirom Sas-hegyen általam készített fotójáról kiderül. Kár végig trappolni a fél erdő, mert előfordulhat, hogy egyetlen fotó miatt több tucat növény pusztul el. Ahogy már mondtuk: nincs minden növényre, állatra ráírva, hogy védett, egy-egy trappolással bárki könnyen okozhat százezres károkat.

Reméljük, hogy ezzel a néhány javaslattal hozzájárulunk a tavaszi túrázás jobbá tételéhez. Ha úgy érzed, valami kimaradt, kommentben, vagy levélben írd meg nekünk.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Tavalyelőtt kezdtük el feltérképezni és bejárni Budapest 42 kilométeres zöld folyosóját a Budai Zöldet, idén pedig leírjuk, hogyan bontottuk szakaszokra az útvonalat és azt is, ha arra járunk mit érdemes megnézni, felfedezni. Eredeti tervünkkel ellentétben végül egy év alatt nem jártuk végig a teljes távot, igaz helyette minden hónapban visszatértünk a Forest&Fruit Naptár 2018 nevezetességeihez és felfedeztük hogyan változik észrevétlenül, de nyomon követhetően a természet. 

A túra során eddig minden alkalommal a Gellért-hegy irányából haladtunk Nagykovácsi felé és továbbra is így fogunk tenni. Két túra és néhány kilométer megtétele után jutottunk el a Duna partjától a Városmajorig. Persze, lehet gyorsabban is haladni, sőt maratonfutóként mindössze 4 óra is megtehető a Gellért-hegy Nagykovácsi táv. De a túrázás nem az a sport, mi lassan, de alaposan haladunk. Most a Városmajorból indultunk és néhány száz lépcsővel később Istenhegyre értünk fel, áthaladva a Budai-hegységben most már zárványként létező Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területen. 

Soha nem tudtam elképzelni, hogy a Budai Zöld hogyan ér fel a zajos Krisztina körútról a valamivel csendesebb Normafához, habár sejtettem, hogy lépcsős, kaptatós a túrának ez a szakasza, végül kiderült, - megszámoltuk -  ezer lépcsőn keresztül vezet az út. A túra ezen szakaszát még tavaly három novemberi hétvégi nap alatt jártuk le. Tény, nem siettünk, a megtett táv összesen nem volt több, mint 8 kilométer, a szintemelkedés viszont jelentős, 140 méterről jutunk el a 479 méter magasan lévő Normafához.

A túrát a Városmajorban kezdtük, a parkon átmentünk és Koós Károly szobránál lépcsőztünk fel a Városmajor utcára, majd elindultunk a Budapest egyik legmeredekebb utcáján az Alma utcán. Akit hidegen hagy a Budai Zöld és néhány érdekes épület, az nyugodtan mehet tovább az Alma utcán, tapasztalatból írjuk, rövidebb és kicsit pihentetőbb úton fog felérni a Kis-Sváb-hegyre. Mi követtük az zöld jelzést és a kissé lejtős Bíró utcában folytattuk az utat. A Ráth György, Tóth Lőrinc, Istenhegyi út és Határőr utcák által határolt területen áll az Árkay Aladár által tervezett Bírák és Ügyészek lakótelepe. A Kis-Sváb-hegy déli lejtőjén több, mint 100 évvel ezelőtt kialakított különleges kísérleti telep lakóinak foglalkozásáról ma már csak az utcanevek árulkodnak. Akkoriban a városvezetés támogatásával a filoxéra miatt kipusztult szőlőültetvények helyén a felparcellázott területeken épült villákat, bérházakat magasabb társadalmi státuszú, tehetős polgárok vették birtokba, az Bírák és Ügyészek egyesületének tagjai. A tömegközlekedés és az úthálózat fejlődésével Budának ez a része nem volt már nehezen és költségesen megközelíthető a múlt század elején, így a tehetősebb polgárok szívesen költöztek ki a Belvárosból a modern épületekbe. Az lakótelep házai különböző, egyedi stílusban, de hasonló elrendezéssel, tágas terekkel épültek, habár az építésük utáni viharos évtizedek miatt belső felosztásuk némileg átalakult, érdemes a egy sétát tenni ebben a városrészben ma is. ITT pedig egy remek tanulmány olvasható a telepről.

A Bíró utcából már felsejlett előttünk valamennyi Budapest panorámájából, de látványosabb összképre a Csaba utca sarkán induló lépcső sorról visszatekintve láttunk rá. A Csaba utcát a budai zöld a Városmajor előtt keresztezi, majd az U alakú kitérő után ismét ebben az utcában folytatódik. A Kis-Sváb-hegy meredek oldalára végül 330 lépcső leküzdése után jutottunk fel keresztezve a Ráth György, Határőr, a Goldmark Károly és a Gál József utat. A budai zöld jelzés most már valóban zöldben folytatódik, az 1992-ben védetté nyilvánított Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területen. A kirándulók mellett a futók és a kutyasétáltatók számára is vonzó ez az elszigetelt pár hektárnyi rész, a keskeny ösvényen állandó a jövés-menés. Az erdőbe belépve viszont a lombjukat lehullajtó fák közül alaposan szemügyre vehetjük a városi panorámát.

A Budai Zöldnek ez a szakasza inkább a szemnek ad élményeket, mert elég csekély része halad a zöldben. Magunk sem hittünk a térképnek, csak a gyerekjátékok megpillantása után jöttünk rá, nem arra kellett volna mennünk. A jelzést követve végül hamarosan magunk mögött hagytuk a Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területet, majd a János-hegyre panorámás Álom utcán folytattuk a gyaloglást.

A túra többi részében a Budai-hegység magaslataiban és a vidám színekbe öltözött őszi tájban gyönyörködhettünk a Trencsényi úton haladva. A Matyó út végén, az Istenhegyi útnál pedig véget is ért az 1000 lépcsős túra első szakasza.

Összességében zöldben szegény, lépcsőben, panorámában és várostörténetben jeleskedő szakasza ez a Budai Zöldnek, ami bemelegítés lehet egy nagyobb túrához.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Egészen pontosan 2 éve, 2017. március 24-én készítettem el a blog első bejegyzését, amit azóta még 65 követett. A cikkek egy része kirándulásainkat írja le, részben tematikus túraként (Budai Zöld), vagy arról számol be, hogyan változik észrevétlenül, de nyomon követhetően a természet (Forest&Fruit Naptár 2018). Az elmúlt két évben a környezetvédelem és a környezettudatos életmód mellett írtunk még várostörténetről, csipetnyi gasztronómiáról, és olykor elkalandoztunk hazánk más tájaira. Ez a blogszülinapi bejegyzés – tavasz lévén – virágokban lesz gazdag.

Túrázás, kirándulás során, ha nem is mindegyik, de néhány növény- és állatfajt érdemes megismerni. Érdekes történetekkel, ismeretekkel gazdagodhatunk, ha nem csupán a nyíló virág tökéletességét csodáljuk meg, de azt is tudjuk, azt a növényt miért nevezik úgy, ahogy. Jó, ha megismerjük egyes növények valódi gyógyhatását, hatóanyagainak mennyiségét és minőségét. Végül, de nem utolsó sorban, miután megtudjuk, hogy egy-egy védett élőlény, vagy terület mennyire sérülékeny, biztosan betartjuk a felelős természetjárás szabályait. Csak ott, akkor és úgy túrázunk, ahol, amikor és ahogyan lehet. Nem térünk le az tanösvényről és nem is viszünk magunkkal haza semmilyen növényt, sem egészben, sem darabokban. 

Minden, ebben a blogszülinapi bejegyzésben látható fotó idén készült, a Budai-hegység valamelyik részén. A fenti kép Sas-hegy Természetvédelmi Területen. A képgalériában érdekességek, információk olvashatók. Amelyik növényről már írtunk, az linkeltük.

Téltemető (védett)

Boglárkafélék családjába tartozó egynyári növény, gyógynövény. Nem őshonos faj, dísznövényként került Magyarországra, majd kivadult az erdőkbe. Tél végén virágzik, kiskertekben is gyakori.

Hóvirág

A kikeleti hóvirág az amariliszfélék családjába tartozó növény és sokáig a Nemzetközi Nőnap elmaradhatatlan kelléke volt. 2005 óra védett, így ma már nem érdemes ebből csokrot kötni, egyetlen szál természeti értéke 10000 Ft. Lombos erdőkben kora tavasszal nyílik.

Odvas és ujjas keltike (az odvas keltike védett)

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Hegyi ternye

A hegyi ternye, ahogy a virágából már sejthető, a káposztafélék családjába tartozik és a sziklagyepek egyik nem túl gyakori növénye. A fotó az Apáthy-sziklán készült.

Budai nyúlfarkfű (védett)

Az egyik legkevésbé fotogén növény egy reliktum jellegű faj, dolomit  sziklagyepek lakója. Nagy tömegben látványos, ahogy a sötét színű bugák pettyezik a nyúlfarkfűvel beborított domboldalt.  A fotó a Sas-hegyen készült.

Kövér daravirág (védett)

A káposztafélék családjába tartozó kövér daravirág a sziklás élőhelyeken fordul elő, tőlevélrózsát alkotó levelei közül 10-15 cm hosszan emelkedik ki sárga keresztes virágzata. A fotó a Sas-hegyen készült.

Leánykökörcsin (védett)

A boglárkafélék családjába tartozó növény jól felismerhető a selymes tapintású növényi szőrökről, amelyek megvédik a kora tavaszi hidegtől. A leánykökörcsint nevezik tikdögleszőnek is és ebből az elnevezésből kitalálható, hogy ez egy mérgező növény, magas hatóanyag-tartalommal. 

Az idei tavasz virágözönnel köszöntött be, ebben a bejegyzésben egy ízelítőt adtunk az idén látott és fotózott szépséges és virágzó növényekről.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Minden bizonnyal sokan várják az idei első hosszú hétvégét és tervezik, hogy a rendelkezésre álló három napot hogyan és mivel tudják tartalmasan tölteni. Amellett, hogy ezt az ünnepet érdemes méltón megünnepelni, a kicsit hosszabb hétvégében beleférhet egy kirándulás, vagy egy kalandtúra és rossz idő esetén egy régen megvásárolt könyv olvasása. A kikapcsolódásnak, de még az aktív pihenésnek is pont az a lényege, hogy ekkor időt szentelünk a máskor rohanva elvégzett tevékenységeknek és valóban odafigyelünk arra, amit csinálunk. Egy rövid túra, kicsiknek való tanösvénnyel, néhány nagyszerű makrófotó és két remeknek ígérkező könyv az ajánlat a hosszú hétvégére.

Egy zöld zárvány Buda szívében

A Budapestiek közül többen szívesen kirándulnak olyan zöldterületre, ami nincs túl messze a lakóházaktól, jól megközelíthető, de azért ad valami pluszt, ami miatt érdemes felkeresni. A XII. kerület közepén magasodó Kis-Sváb-hegy pont ilyen övezet. A hegy, mint nevéből sejthető méretét tekintve nem túl jelentős nagyságú és valóban, legmagasabb pontja mindössze 258 méterre van a tengerszint felett. A Városmajor felé eső részét meredek sziklafal zárja, míg a másik oldalon a Széchenyi-hegy részének tekinthető, mára teljesen beépült Isten-hegy és Orbán-hegy övezi. Utóbbi nevét a középkorban itt folyó szőlőtermesztés miatt kapta Szent-Orbánról. A Kis-Sváb-hegyet korábban Vérmezőn kivégzett Martinovics Ignácról nevezték el, mára ezt a nevet csupán a hegy déli részének meredek sziklafalában lévő kristálybarlang őrzi. A sváb elnevezés pedig a Buda visszafoglalásakor a várat lövő sváb ágyúkhoz köthető.

Ahogy a gazdag múlt nyomot hagyott a természeten úgy épült be a remek kilátás miatt a hegy területe, és az urbanizáció miatt a Budai-hegység többi részétől elszigetelődött, zárvány jellegűvé vált. 1991-ben a Kis-Sváb-hegy kicsivel több, mint 6,5 hektár nagyságú része természetvédelmi oltalom alá került, amit nem csupán a terület kiemelkedő geológiai értékei, hanem a betelepített tájidegen vagy özönnövények és a zárvány jelleg miatt sérülékeny élővilág is indokolt.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Kis-Sváb-hegy szabadon látogatható, ráadásul van egy remek tanösvénye, pompás panorámája és számtalan más érdekessége, így egy hosszú hétvégén ideális célpont. A hegyen és a tanösvényen is több alkalommal voltunk már, 2 éve tavasszal azért például azért, mert a lombtalan fák közül remek kilátás nyílik a szemközti Rózsadombra, de túráztunk itt már nyáron és ősszel is. Legelső alkalommal a város majdnem legmeredekebb utcáján lépcsőztünk fel, majd a Gál József úton értük el a természetvédelmi területre vezető zöld jelzést. A hegymenetet elkerülhetjük, ha a 39-es busz Goldmark Károly utcai megállójánál szállunk le, majd a Csaba utcán lépcsőzhetünk felfelé.

A Kis-Svábhegyi Tanösvény mellett elhelyezett 8 információs táblát átolvasva többet tudhatunk meg az erdőjárás írott és íratlan szabályairól, az állat-és növényvilágról, különleges növényekről, és a már említett tájidegen fajokról, a karsztbokorerdőről, sőt gyarapíthatjuk geológiai, geodéziai ismereteinket. A tanösvény egy darabig együtt halad a Budai zöld jelzésével, itt az egyik oldalon erdő, a másik oldalon korlát. Ez utóbbin tényleg nem érdemes átmászni, ez a hegy meredek sziklafalban végződő része. Több helyre a sziklafal fotóit is elhelyezték, tájékoztatva az arra járókat, itt az úton kell maradni.

Egy kereszteződésnél balra kell fordulni, ahonnan felfelé vezet az út. Útközben több kisebb, gyerekek számára készített játékot is láthatunk, jópofa katicát, hernyót és mellé az érdekességekről hírt adó táblát. A hegytető sokáig katonai terület volt, ezek nyoma a mai napig látszik. A Kis-Sváb-hegy legmagasabb pontján egy 22 centiméteres kőhasáb van, ami egy helymeghatározást segítő földméréstani pont van és amit funkciója miatt szigorúan firkálni, rongálni, elmozdítani. Innen valóban csodás panoráma nyílik a városra, jó időben nem csupán Budapest, de a távolabbi hegyek is jól láthatók. 

Innen az út már lefelé vezet a tanösvény tájékoztató táblái mellett. Végül az Álom és a Zalatnai utca sarkánál érkeztünk vissza a lakóövezetbe, ahonnan nyúlfarknyi gyaloglással az Istenhegyi úton voltunk és a 21-es busszal mentünk tovább.

Azok a csodálatos ízeltlábúak - fotóválogatás

Kirándulásaink során általában törekszünk arra, hogy egy-egy területen ne csak úgy átrohanjunk, hanem hagyunk időt pihenésre, letelepedésre, és arra, hogy szemügyre vegyük a körülöttünk lévő természetet. A nyíló virágokat, a szirmok között repdeső rovarokat, a fákon, fűszálakon mozgó parányi élőlényeket. Aki észreveszi a természet fajgazdagságát és a kis méretükben is nagyszerű növényeket, állatokat, talán jobban figyel, és jobban óvja környezetét. A fotókat Vilmos készítette.

Írj és olvass - könyvajánló

A hosszú hétvége arra is kiváló alkalmat ad, hogy olvassunk, tallózzunk a régi kedvencek közül, vagy válasszunk egy új kedvencet. Több könyv ötletünk is van a hosszú hétvégére vagy későbbre, ezekről a szerző vagy a kiadó már most miatt tudjuk, kedvencünk lesz. Március idusán milyen más könyvet lehet leemelni a könyvespolcról, mint azt, aminek azt a címe: Hogyan kerülj be a sajtóba ingyenesen. A fülszöveg szerint a könyvet szerzője Kádár Tímea Londonban élő szabadúszó szövegíróként írta és alkotott egy olyan stratégiát, aminek segítségével el lehet érni, hogy rólunk is szóljanak a hírek. A Madárbarátok Nagykövét a Magyar Madártani Egyesület szóvivője írta és nagyon meggyőzőnek tűnik, hogy több, mint 300 oldalon a szerző Orbán Zoltán több, 700 saját fotója látható. A könyvet beharangozó bejegyzésben az is kiderült, hogy ez a 2. kiadás miben más az előzőnél, hasznos olvasmánynak ígérkezik.

Jó feltöltődést, pihenést mindenkinek!

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Mindenféle spoiler nélkül mondhatom, mi a műanyagmentes júliusnak köszönhetően kezdtünk el komolyabban foglalkozni a környezettudatosabb életmódra való áttérés lehetőségével.   A váltásunk, vagy inkább nevezzük változásnak, fokozatos volt: nem egyszerre, hanem lépésről, lépésre alakítottunk a hulladékok kezelésének a módján és a megvásárolt holmik körén. Idén tavasszal egy újabb izgalmas kampányhoz csatlakoztunk, egy újabb rossz szokásunkat vetkőzzük le és mi már tudjuk: Csak a textil maradhat!

Aki úgy dönt, ezentúl környezettudatosabban fog élni, annak érdemes apránként változtatni a szokásain. A túl sok és túl nagy cél vállalása miatt hamarabb elkedvetlenedhetünk pozitív élmény helyett. A kisebb célok viszont sikerrel kecsegtetnek és így könnyebb lesz a környezettudatosság egy újabb szintjére lépni. Mi már a műnyagmentes július előtt is kerültük az egyszer használatos bevásárlótáskákat és igyekeztünk szelektíven gyűjteni a keletkező hulladékot. A műanyagmentes július első lépéseként az összes a háztartásban keletkező szemetet elkezdtük szigorúan szelektíven gyűjteni. Következő lépésként 15 napig nem is dobtuk ki a keletkezett műanyag hulladékot és az összegyűlő viszonylag nagy mennyiség láttán egyértelművé vált, hogy szükség van felelősebb hulladékgazdálkodásra és vásárlásra a mi kis háztartásunkban.

A műanyagmentes július hosszabb távú hatása abban mutatkozott meg, hogy a kirándulásaink során a magunkkal vitt ennivalót újra felhasználható tárolókba tettük, sok-sok műanyag zacskótól megkímélve a környezetünket és persze szert tettünk egy-egy szuper kulacsra, kiváltva ezzel számtalan pillepalackot. Időt szántunk arra, hogy fel és megjegyezzük, az addig vásárolt élelmiszerek közül melyiknek indokolatlanul nagy a csomagolása és törekedtünk azok kiváltására. Karácsonykor mások figyelmét is felhívtuk néhány környezettudatos megoldásra, amit érdemes megfontolni csomagolás és a vásárlás során.

Amikor élelmiszert vásárolok, többször is meglepően csekély mennyiség kerül ki egy-egy nagyobb csomagolásból, vagy a csomagolás élettartama megdöbbentően hosszabb, a termékénél. Egy zsömle a megvétele után és elfogyasztás előtt csupán pár napig van a konyhámban, míg a csomagolása, a legtöbbször HDPA műanyagból készült leheletnyi vékonyságú (és általam többször használt) zacskó még évszázadok múlva is a Földön lesz. Nos, ilyen előzmények után döntöttem, döntöttünk: ezentúl pucéran, a maga természetes valójában veszem meg a zsömlét, és zacskó helyett pamutzsákba teszem.

Ebben a döntésemben segített egy, a karácsonyi bejegyzésünkben már ajánlott hazai kézműves alkotó Lay Boglárka, aki az egyedi BogBag termékek megálmodója, tervezője és kivitelezője. Aki a honlapján megnézi termékeinek egyre bővülő csoportját, a saját szemével bizonyosodhat meg róla, hogy itt bizony minden helyzetre van környezettudatos megoldás. Kirándulásra bogpack a méhviaszos textilszalvéta, vásárláshoz pedig bogbag,  az egyedi méretre és mintával elkészíttetett bevásárlótáska. Sőt már a zöldséges és pékárus pultnál sem kell az egyszer használatos zacskóval csörögni lehet választani a baggy-k közül. Nos, mi az utóbbiak közül a bakery baggyt választottuk és saját logónkkal feliratozva meg is kaptuk.

Mi a Forest&Fruit szerzői abban bízunk, hogy a környezettudatos életmód másoknak is egyre fontosabbá válik és ezért csatlakoztunk a BogBag Pucér kampányához,  és mi tudjuk: Csak a textil maradhat!

A csatlakozás bárki számára lehetséges, nincs más teendő, mint a zöldséget, gyümölcsöt, pékárut, bepakolni bármilyen BogBag biopamut zsákban és megfelelő hastagekkel ellátva feltenni a saját Instagram oldalra, vagy a Pucér Kampány – Csak a textil maradhat kampány Facebook eseményéhez, ami ITT található, sőt lehet követni a Pucér Kampány – Csak a textil maradhat oldalt, friss, naprakész hírekért  ITT.

A környezettudatos megoldást választó és az egyszerhasználatos zacskókat aktívan biopamut zsákokra cserélők a kampány során kedves meglepetéseket is kaphatnak, de erről bővebben később. Minden alkalommal, amikor  a saját baggymat használom - amit hamarosan meg is mutatok - tudom, hogy használatonként egy darab egyszerhasználatos műanyag zacskó előállítására van szükség.

Budapest abban a szerencsés helyzetben van, hogy történelmi emlékekben gazdag belvároson és a néhány helyen egészen jól megközelíthető folyóparton kívül a városhatáron belül van nagyméretű, egybefüggő zöldfelülete és számos tömegközlekedéssel is gyorsan megközelíthető turista útvonala. Sőt a kirándulókon kívül a kerékpárral közlekedők is megtalálhatják itt a számításukat, akár aszfalton, akár földúton szeretnének tekerni. Ebben a bejegyzésben ajánlunk egy nagyon klassz és nem túl hosszú kerékpáros útvonalat, azoknak, akik a természet értékeit tiszteletben tartva szeretnének a szabadban sportolni.

A Budai-hegységben számos tábla tájékoztatja az erdőben járó kirándulókat arról, hogy melyik úton mivel lehet közlekedni. Nem túl meglepő módon autóval és motorral nem lehet a turista útvonalakat használni, ahogy a legtöbbet kerékpárral sem. A két keréken közlekedők még sincsenek kitiltva az erdőből; több, számukra kijelölt úton haladhatnak Budapest területén belül a védett természetvédelmi övezetben. Egy kerékpáros kirándulás tervezésekor két kattintással találunk olyan jó és megbízható térképet, ahol jelölik a kerékpárutakat, hogy a védett területeken biztosan nem tévedj a tilosba, sőt a mobilra letölthető Természetjáró appban is szuper tippek vannak.

Hűvösvölgy elég hamar nagy népszerűségre tett szert a városi kirándulók körében, de a terület tömegközlekedése évtizedekkel később érte utol a belvároshoz kicsit közelebb fekvő Zugligetet. Míg az akkoriban forgalmi csomópontnak számító Lánchídtól Zugligetig tartó vonalat már 1868 június 30-ban megépítették, ITT írtunk róla, addig a Budagyöngyétől Hűvösvölgyig tartó szakaszt, más néven a Szépilona-Lipótmező-Hűvösvölgy vonalat csak évtizedekkel később 1900. február 28-án helyezték üzembe. A csaknem 120 éves villamosvonal azóta a Budapest egyik legfontosabb villamosvonala lett. Emellett a pálya mellett vezet egy olyan kerékpárút is, amin pillanatok alatt lehet a belvárosból kitekerni a zöldbe.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A villamosok egy részén kerékpár is szállítható, erről a BKK honlapján lehet tájékozódni, aki nem szeretne aszfalton kerékpározni, a Vadaskerti útnál szálljon le a villamosról és a Páfrány úton végig haladva juthat el a sárga kerékpárral jelzett útra. A Páfrány és Kondor út sarkától kezdődő erdős területet Mátyás király kertjének is nevezik, nem véletlenül, a királynak egykor ez volt a kedvenc vadászó helye. Ha vaddisznókkal és más vadakkal nem is találkozunk a Hűvösvölgyig tartó 2 kilométeres szakaszon, futók, kutyasétáltatók és más kirándulók azért vannak a nagyjából 2 kilométeres kisebb szintkülönbségekkel tarkított szakaszon. Az út végig az Ördög-árok mellett halad, erről ITT írtunk.

Hűvösvölgynél a sárga jelzéshez a kék is csatlakozik, vagyis egyből két kerékpárút közül lehet választani. A Nyéki-hegyet oldalában haladó kék kerékpárút jó választás lehet annak, aki csekély szintkülönbségű, de remek panorámát tartogató úton szeretne haladni. Évekkel ezelőtt mi gyakran és nagyobb társasággal jártunk erre, ugyanis kék jelzés a Hármashatárhegyi, ma már nem üzemelő repülőtérre vezet. A késő téli, kora tavaszi erdő szerethető, már nincs nagy hideg, jók a terepviszonyok és lombok nélküli fák között sokkal távolabbra ellátni. Az út lassan, de folyamatosan emelkedik és van egy kissé erősebb kaptató is, mielőtt kinyílik a tér és elénk tárul a hegyek ölelésében elfekvő medence. Látható, az Újlaki hegyet ma is használják a repülés szerelmesei, de csak a siklóernyősök.

Mivel már szürkület volt, egy kis üldögélés és uzsonnázás után a közeli Hidegkúti út felé vettük az irányt. A Vadaskerttől az egykori Hármashatárhegyi repülőtérig körülbelül 5 kilométert kell tekerni, erdőben, változatos terepen és a szabályokat betartva.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Forrás: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada I. kötet A reformkortól 1919-ig

A Forest&Fruit Naptár 2018 első bejegyzése 2017 december 31-én jelent meg, benne tizenkettő, a Budai-hegység közkedvelt helyeit bemutató fotóval. A 2018-as év során ezt a bejegyzést követte még tizenkettő, majd 2019-ben a 13., ami ITT olvasható, ez pedig a 14., a projektet záró bejegyzés. A Forest&Fruit Naptár 2018 fotói az elmúlt 10, vagyis most már 11 év során készültek, a havi naptárbejegyzésekben pedig az egyes helyszíneket jártuk végig. A havi rendszerességű írásokban hónapról-hónapra megmutattuk, hogyan változott a Budai-hegység egy évtized vagy rövidebb idő alatt. Ez a naptár nem csupán színes képek gyűjteménye, sokkal inkább dokumentálása az időjárás okozta változásoknak, az urbanizációnak és annak, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőjárás szabályait. A tapasztalatainkat hónapról hónapra lebontva osztjuk meg veletek, felhívva a figyelmet a környezettudatos viselkedésre. Íme az év második hat hónapjának tapasztalata.

Urbanizáció

Júliusban ismét a János-hegyen voltunk és a kék, majd a piros sáv jelzésen haladva mentünk keltünk át a hegyen ITT. A WWF Örökerdő tanösvénye a sokak által használt, csatornázott turistaúttól kissé távolabb a hatalmasra megnőtt bükkfák alatt vezet. A fák mérete önmagában is lenyűgöző, érdemes a tanösvényt alaposan végig járni, ha szeretnénk megtudni, hogy milyen valójában az örökerdő. Valóban azt gondolhatnánk, hogy egy érintetlen erdőben sétálunk, ha nem csikordulna meg a lábunk alatt a gondosan leszórt murva. Ennek a hónapnak fotója a naptár legkorábbi képe, pontosan 10 év távlatából tudjuk összehasonlítani, hogy mi változott a budapesti panorámában 2008 óta. Az élesebb szemű olvasók számára észrevehetők a részletek.

Ismét a jégkár

Tavaly nyáron többször is készültünk a Libegőhöz , de előbb júliusban a nagy tömeg és az éjszakában önfeledten kiabáló résztvevők miatt nem vettünk részt az I. Libegők éjszakáján, augusztusban pedig a hőségriadó miatt maradtunk le erről a programról és nem készítettük el 2011 után ugyanonnan a panorámás Budapest fotót. A városra nyíló kilátás bemutatására viszont vállalkoztunk és megmutattuk, hogy a januári hónapnál említett jégkár hogyan tépázta meg a János-hegy csúcsa körül elterülő erdőket ITT. Hiába teltek el hónapok a zord időjárás óta, 2015 késő tavaszán a fák törzsén és ágain jól láthatóan fehérlettek a letört ágdarabok nyomai.

A látogatók és járművek okozta környezeti terhelés

Szeptemberben is a János-hegyen voltunk és bemutattuk a terület elnevezésének és kilátójának történetét  ITT, az elmaradhatatlan közeli és a távoli fotókkal. Feltérképeztük azt, hogyan változik a talaj szerkezete, amikor ott és úgy törnek utat az védett erdőben, ahogy nem kellene. A János-hegy Hárs-hegy felé eső része kedvelt kirándulóhely, és elég népszerű a hegyről úgymond toronyiránt leszáguldó kerékpárosok körében. Akik, hatalmas és jól dokumentálható környezetkárosítást vittek végbe a Budai-hegységben az elmúlt néhány évben. A változásokat még az is észreveszi, aki csak évente néhány alkalommal ballag át a hegyen, mert ott bizony jól láthatóan ritkul a növényvilág. A Pilisi Parkerdő kezelésében lévő budai erdőségekben szép számmal vannak kijelölt kerékpárutak, ott lehet hódolni ennek a szenvedélynek. Mert mára az évekkel ezelőtt keskeny, erdőbe hasított sávok méteres utakká terebélyesedtek, ahol a védett növények és állatok helyett már nem él meg semmi és egyszer ez az erdő is elfogy.

Többször látunk a kerékpárok vájta meredek, sziklás csapásokon felfelé igyekvő kirándulókkal, akik elvétették a jelzést. Hiába tettek ki évekkel ezelőtt korlátokat, azokat hamar lekerültek a helyükről, a legtöbb helyen csak az oszlopok maradtak. 

Megváltozott időjárás

Októberben szintén egy 2017-es fotóhoz kapcsolódóan bemutattuk, hogyan lehet eljutni Szépjuhásznétól Hűvösvölgybe ITT. Nekünk a Hárs-hegy az egyik kedvenc terepünk, a hegynek nincs olyan túraútvonala, amit ne jártunk volna be többször. Ezért is örültünk előre, hogy a szépen karban tartott Makovecz-kilátóból milyen remek fotókat tudunk majd készíteni. Aztán nem készítettünk semmilyet, ugyanis azokban a napokban városszerte poloskainvázió volt és a szokatlan meleg napon, ezek az ízeltlábúak pont a kilátó faszerkezetén pihentek nagy tömegben, mi meg nem zavartuk el őket. Az ajánlott túra a sárga jelzésen vezet el Szépjuhásznétól Hűvösvölgyig, benne olyan látnivalókkal, mint a Pilisre panorámás Csanádi pihenő, a Kaán Károly-kilátó, a Bátori-barlang, a  már említett Makovecz-kilátó, a Gyermekvasút Hárs-hegyi megállója, az ismeretlen katona sírja és a túra végén Hűvösvölgyben a Gyermekvasút végállomása. 

Járművek okozta környezeti terhelés

A novemberi Tündér-sziklát ITT bemutató bejegyzésünkkel egy régi adósságunkat törlesztettük, ugyanis Zugliget ezen nevezetességéről még nem írtunk külön bejegyzést. A naptár fotója szintén 2008-as keltezésű, és bizony ezen a fotón az avatott szem kiveszi, hogy változott a szikla és környéke. A blog történetében itt történt meg először, hogy moderálnunk kellett kommentet a területet nem túl környezetbarát módon használó emberek miatt. Az indulat érthető, a dolomitos, fizikai behatásra könnyen málló szikla bizony magán viseli annak nyomát, hogy nem csak turista bakancsokkal koptatják. Ennek a sziklának a kialakulásához, a fantasztikus forma létrejöttéhez szükség volt néhány évre és lehet, hogy egy ideje kicsit gyorsabban kopik a kelleténél. A sziklával együtt gyérül és tűnik el az a különleges növény- és állatvilág, ami miatt ez a terület már évtizedek óta védett.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó cikket, bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Zugligetben, ahogy a budai rész számos területén egyre-másra állnak üresen jobb sorsra érdemes épületek. Ilyen volt az egykori Lóvasút végállomás, amit nem csak hazai támogatások igénybevételével is szépen megmentettek, erről ITT írtunk. Remélhetőleg, az egykor nagy népszerűségnek örvendő Fácános épületei is méltó módon kapják vissza a régi fényüket, az erről szóló hírek mindenesetre biztatók; a fotón az építkezés utcáról látható állapota.

10 évvel ezelőtt Zugligetből felsétáltunk a Normafához és az akkor készült fotókat a maiakkal összehasonlítva elég feltűnő, hogyan urbanizálódott az Anna-rét és környéke. Sok kiránduló és számos terepkerékpáros jár erre, akik felfelé inkább tolják a járműveiket és lefelé már száguldanak. A fák persze minden évben ugyanolyan pompás színekbe öltöznek ősszel, addig, amíg vannak.

Ismét a megváltozott időjárás

A Budai-hegység addig közelről szemügyre vett nevezetességeit decemberben távolabbi perspektívából szemléltük meg és írtunk róla ITT. Az Apáthy-sziklánál készült fotók mindössze egy év különbséggel készültek, itt nem volt olyan sok a változás, amit regisztrálni tudtunk volna. Felépült egy újabb ház, természetesen örökpanorámával, az általában csurig töltődő szemetest a kilátó padtól pedig áthelyezték egy kevésbé észrevehető helyre.

Az időjárás viszont jelentősen eltért az egy évvel korábbitól, 2018-ben szokatlanul sokáig volt az átlagnál magasabb a hőmérséklet és nem csak ősszel vagy télen. 2017-ben lombtalan fák és bokrok között készültek a fotók, most decemberben még zöld leveleket is lehetett szép számban találni néhány bokron. 

Összességében tanulságos volt a naptár fotói alapján végigjárni a Budai-hegység nevezetességeit. Számítottunk arra, hogy számos tényezőt figyelembe véve jelentős változásokat fogunk dokumentálni és ez a feltételezésünk igaznak bizonyult. Összességében nem csupán az környezeti tényezők, az időjárás  változtatják meg természetes környezetünket. Az ember  által okozott változások, az urbanizálódás, az eltűnő források, tavak, a környezeti terhelés, a szemetelés rövid idő alatt és masszív lenyomatot képzett. Tényleg nyomot hagyunk.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A Forest&Fruit Naptár 2018 első bejegyzése 2017 december 31-én jelent meg, benne tizenkettő, a Budai-hegység közkedvelt helyeit bemutató fotóval. A 2018-as év során ezt a bejegyzést követte még tizenkettő, ez pedig a 13., és ez már 2019-ben íródik. A Forest&Fruit Naptár 2018 fotói az elmúlt 10, vagyis most már 11 év során készültek, a havi naptárbejegyzésekben pedig az egyes helyszíneket jártuk végig. A havi rendszerességű írásokban hónapról-hónapra megmutattuk, hogyan változott a Budai-hegység egy évtized vagy rövidebb idő alatt. Ez a naptár nem csupán színes képek gyűjteménye, sokkal inkább dokumentálása az időjárás okozta változásoknak, az urbanizációnak és annak, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőjárás szabályait. A tapasztalatainkat hónapról hónapra lebontva osztjuk meg veletek, felhívva a figyelmet a környezettudatos viselkedésre. Íme az első hat hónap tapasztalata, az eredeti és a 2018-as fotók lapozható képgalériában a cikk legvégén.

Környezeti tényezők, időjárás okozta változások

Az erdők és a bennük lévő fák állapotából számtalan dologról árulkodik, a szélsőséges időjárási viszonyok okozta károk nyomai például elég sokáig fellelhetők. A Forest&Fruit Naptár 2018 első, januári naptárlapjának képeslapra kívánkozó fotóját még 2009-ben készítettük. A mesevilágot idéző, zúzmarával vastagon fedett fákkal valóban hangulatos volt az erdő. A János-hegy északi oldalán végig futó Tündérhegyi úton az elmúlt években gyakran megfordultunk, tavaly év elején is; akkor fehér, zúzmarás, hanem fakóbarna, hómentes erdőben jártunk, ITT írtunk erről, egyik kedvenc tavaszi virágunkról pedig ITT.

Kilenc év alatt nem csak az időjárás változott meg, hanem az erdő is: habár az út hegyfelőli oldalán ugyanúgy álltak a fák és a panoráma mit sem változott, a város felőli oldalán számos fának törött volt ága, törzse. Ezen a területen főleg tölgyesek vannak, amik 10 év alatt már látható mennyiséget nőhetnek, de egy szélsőséges időjárási esemény miatt sajnos a legtöbb fának nem volt lehetősége nagyobbra nőni. 2014 kora telén jelentősebb mennyiségű jeges csapadék zúdult többek között a Budai-hegységre, és a fákra fagyó ónos eső hihetetlen kárt okozott. A Budai-hegység erdeinek jelentős részét akkor lezárták, a saját érdekében mindenki jobban tette, ha az erdőhatárokon húzott szalagon kívül maradt, mert a megdermedt csapadék súlya alatt leszakadtak a faágak, derékba törtek örökzöldek és lombhullatók egyaránt. A 2018-as fotó a 2014-es jégkár után 4 évvel készült és a nyomok még jól láthatók. 

Megváltozott időjárás

A tavalyi évben az időjárás nem mindig igazodott a naptárhoz és ez már rögtön év elején így volt. Februárban a Hárs-hegyen barangoltunk. Habár 8 év után nem leltük meg a pontos helyszínt, a 2010-es hatalmas havazással beköszöntő utolsó téli hónaphoz képest tavaly futóidőben, a laza talaj miatt nehéz terepviszonyok között jártunk ismét az eltűnt hó ITT nyomában.

Ismét a megváltozott időjárás

Márciusban, a tavasz első napjain igazi hamisítatlan téli fotók készültek a Hárs-hegyen. Végre megérkezett az addig hiányolt hó, és mi a 2015-ben készült, 3 éves fotó alapján a sárga jelzésen, vaddisznólesen jártunk ITT, előtte egy évvel pedig a hegyen nagy tömegben nyíló keltikéket mutattuk be ITT. Az eredeti fotó a zöld kör jelzésen készült, mi viszont a sárga jelzésen indultunk fel a hegyre. A tavaszi tél hava március elején végül pár nap alatt olvadt el a hirtelen jött felmelegedésnek köszönhetően.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó cikket, bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Látogatók okozta környezeti terhelés, szemetelés

Áprilisban Zugligetben jártunk 2017 után 2018-ban is és mivel a hegyvidéknek ezt a kies részét, hagyományait és nevezetességeit jól ismerjük több túraútvonalat ajánlottunk ITT, hogy meglegyen a választás szabadsága. Az tavalyi fotón nem a Tündér-szikla, hanem a vele szemben lévő Hunyad-orom van, mindkét fotó április legelején készült egyetlen év eltéréssel. A népesebb városnegyedektől nem túl távol fekvő Zugliget évszázadok óta igen kedvelt a friss levegőre vágyó emberek körében és ez meg is látszik rajta. A Budai-hegység erdeit úton útféle csúfítják az otthagyott műanyag-vagy üvegpalackok, alumínium dobozok, szélfútta, soha le nem bomló műanyag zacskók, vagy a szemetesekből a szél vagy az erdei állatok által kifújt, kitúrt hulladék. Az erdőben járó emberek között bizony vannak, akik az amúgy is környezetszennyező pillepalackot csak tele töltve tudják vinni a hátizsákjukban, üresen már nem. Az erdők kezelői elhelyeznek szemetes konténereket a turista útvonalak mellé és rendszeresen el is szállítják azokból a bele dobált hulladékot. De ez nem azt jelenti, hogy a szemeteseket kötelező tele pakolni. Ez egy plusz szolgáltatás, és ha megoldható, haza lehet vinni a szemetet és szelektíven megszabadulni attól. Idén is jártunk már Zugligetben és az erdőben heverő szekrényre még nem találtunk magyarázatot.

Eltűnő források, tavak

Májusban ismét Zugligetben voltunk és a terület most még meglévő egyik forrását mutattuk be ITT egy 2010-es fotó alapján. A következő hasonló szögből készült fotó 2016-os, pazar látvány a virágba boruló szikla. A középkori Magyarországról beszámoló írások mind, mind vizekben gazdag erdőségként írták le a Budai-hegyeket is. Nos, manapság ennek a vidéknek a vízhozamára aligha tudna a város hagyatkozni. Ahogy a terület beépült, a talajt és annak szerkezetét megbolygató földmunkák miatt úgy apadtak el  az egykor bővízű források. Tényleg ilyen egyszerűen lehet meddővé tenni egy gazdag vízhozamú kies völgyet: néhány rosszul elhelyezett ház, csatornázás, és volt forrás, nincs forrás? Sajnos kevesen emlékeznek a földrajz órán tanultakra, arra, hogy mi táplálja a tengereket, óceánokat. A természetes vízfelületek csökkenése nem csak Zugligetben figyelhető meg. A János-hegy oldalában lévő Béka-tó is egyike az utolsó, tengerszem szerű, felszíni vizeknek. A már 2011 áprilisában is parányi méretű tó számos állatfajnak ad otthont, békák és pettyes gőték élnek itt. 

A látogatók okozta környezeti terhelés, urbanizáció

Júniusban egy igazi turistamágnes helyre mentünk és a János-hegy ezer arcát mutattuk be ITT a 2016-ben készült fotóhoz kapcsolódóan. Egy másik alkalommal pedig lesétáltunk a budai zöld jelzésen Zugligetbe ITT. Budapest legmagasabb pontja minden kiránduló bakancslistáján szerepel a kötelező látnivalók között a hozzá közel álló Normafával együtt, ami meg is látszik a mindkét területen. Érdemes azzal tisztában lenni, hogy jelenlétünk az erdőben környezeti terhelést jelent, zavarjuk az erdő állatvilágát, és ha letérünk a turistaútról, eltaposva a növényzetet, akkor nagyobb nyomot hagyunk a kelleténél. Éppen ezért érdemes úgy kirándulni, hogy a lehető legkevesebbet változtassunk az erdőn, ne vigyünk haza gombát, növényt, állatot, így más is gyönyörködhet a természet szépségében. 

Az Erzsébet kilátó környéke inkább az terület, ami nem a bakancsos, hanem az utcai cipős, tipegős kirándulók kedvence. Nincs semmi baj azzal, ha valaki nem technikai pólóban és terepre termett bakanccsal rója a kilométereket, azzal viszont már van, ha a kilátóig autóval megy, az ugyanis tilos.

Normafa a síelésre alkalmas lankái miatt télen előszeretettel és sokan síelnek Európa egyetlen ilyen alacsonyan fekvő sípályáján. A rövid szezont rengetegen akarják kihasználni és hétvégente hatalmas tömeg hömpölyög a két rendelkezésre álló sípályán és az Anna-réti szánkópályánál. Ez nagyon megterhelő a környezet számára, hazánkban jellemzően nem tart sokáig a tél, de néhány hétig még így is fokozott terhelés éri a védett növényekben és állatokban gazdag Natura 2000 besorolás alatt álló területet. Az Anna-réti játszótér, most már inkább játszórét, évről évre egyre nagyobb helyet foglalnak el a legkisebbek számára telepített játékok. Néhány évvel ezelőtt itt álló pár kedves faépítmény helyett – emlékszik valaki a favonatra? – komplex és terebélyes várak, építmények vannak. Ha leülünk egy-egy fa alá a padra, a madarak már vannak olyan bátrak, hogy a közvetlen közelünkben is merészkednek. 

Ezek az év első hat hónapjában felfedezett változások, változtatások,  folytatás következik.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Még javában tart a tél, de már sokan vagyunk, akik várjuk, hogy a tavasz első sugarai előcsalogassák a tarka virágokat. Nos, vannak olyan növények, amik nem várnak a tavaszra, hanem már most elkezdik bontogatni szirmaikat egy kis színt csempészve a hideg téli hónapokba. Egy Budapesttől nem túl távoli természetvédelmi területet kerestünk fel néhány évvel ezelőtt, hogy szakértő kiséret mellett lefotózzuk az egyik legkorábban nyíló virágunkat, az egyhajú virágot. A szuper fotók mellett hasznos tudnivalókról is írunk azoknak, akik felkerekednének megnézni ezt a 100 ezer forintos természeti értékű növényt

A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén változatos terep és domborzati viszonyok jellemzők, ami nem meglepő, hiszen a Park a Szentendrei-sziget egy részét, három hegységet, az Ipoly völgyének egy szakaszát foglalja magában. Területén 8 tájvédelmi körzet és 37 tájvédelmi terület van, melyek mind, mind megannyi különlegességet és megőrzendő értéket rejtenek. Az egyik ilyen védett terület a Budapesttől mintegy 55 kilométerre lévő, lassan 20 éve várossá avatott pest-megyei kistelepülés Tura mellett található.

A Galga-patak partján elterülő mindössze 14 hektár kiterjedésű Turai-legelő Természetvédelmi Terület 1987-ben hozták létre, az itt honos tavaszi kikerics – más néven egyhajú virág védelme érdekében. Ez a növény, nem meglepő módon a kikericsfélék családjába tartozó, reliktumjellegű növény. Hazánkban is több, egymástól mára elválasztódott élőhelye van ezek közül egy a turai. Magyarországtól délre is van élőhelye: Szabadka környékén a tarka sáfránnyal virágzik egy időben és helyen. Maga a növény nem túl feltűnő és nem is túl termetes, mindössze 5-20 cm magasra nő, így könnyű nem észrevenni a fűben.

Kettő vagy három szálas levele körbe öleli a virágot, a rózsaszín 10-12 cm hosszú, csaknem teljes hosszukban szabadon álló lepelleveleket, a hangsúlyos porzót és a bibeszálakat is. A virág formája kehelyszerű, kissé elnyílva csillag alakú és toktermése van.

Az egyhajú virághoz védettségén kívül azért sem érdemes hozzányúlni, vagy a növényt tépdesni, mert mérgező, még a növényevő állatok sem fogyasztják. Kiásni és hazavinni szintén nem érdemes –amellett, hogy tilos! - mert nem él meg cserépben és kertbe kiültetve sem.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ez a virág az egyik legkorábban virágzó növényünk, így minden évben február 1-től március 31-ig a virágzás idején Turai legelő Természetvédelmi Terület csak kísérettel látogatható. A Duna-Ipoly Nemzeti Park kapcsolattartójával telefonon vagy e-mailben felvéve a kapcsolatot, a fő közlekedési útvonalaktól biztos távolban lévő területen, szakértő vezetés mellett lehet a vidám, halvány rózsaszínben pompázó virágokat fotózni. A szakértő kíséret már csak azért is indokolt, mert a lelőhely kellő helyismeret nélkül elég nehezen található meg. Az egyhajú virág természeti értéke 100 000 Ft, vagyis egy-egy óvatlan lépéssel is hatalmas károkat lehet okozni. Éppen ezért a taposási károk kivédésére a virágokat a lehető legjobban elkerítik, az elkerített területre tilos belépni. 

Tura megközelítése a Budapest- Hatvan vasútvonal felújítása miatt ebben az évben nem túl egyszerű, a pótlóbuszos vonatozás helyett érdemes inkább a távolsági buszt, vagy az autót választani. A közlekedési bonyodalmak ellenére a kora tavaszi hétvégék ideális és üdítő programja lehet egy ilyen fotózással egybekötött kirándulás.

*A közeli fotókért köszönet Vilmosnak, aki mérhetetlen türelemmel, profizmussal a növényeket óvva készítette ezeket a felvételeket. 

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Vannak olyan növények, amiket szinte csak a téli, hófehér erdőben veszünk észre, mert az év többi évszakában beleolvadnak a környezetükben. Az erdő legalsó szintjén élnek a mohák, ezek az apró, álszövetes növények. Csekély méretük ellenére fontos szerepet töltenek be környezetük egyensúlyának fenntartásában. Hazánkban vannak védett mohafajok, ezért érdemes ezekkel a növénykékkel közelebbről is megismerkedni.

A mohák mindig is a kedvenc növényeim voltak, sokféleségük és szívósságuk miatt, majdnem a szakdolgozatom is ezekből a növénykékből írtam. Éppen ezért a kirándulásaink, túráink alkalmával alaposan szemügyre veszem ezeket a parányiságukban is változatos növényeket.

Ha valaki még emlékszik rá, a mohákkal, mint növényekkel a Moha és Páfrány mese után az általános iskolai természetismeret órán találkoztunk az erdők szerkezetének tanulásakor. Ekkor megtudtuk, hogy az erdő legalsó, fényben szegényebb, de páradúsabb szintje a mohaszint. Ezen az életterületen találunk a mohákon kívül még a gombákat és a zuzmókat. A Föld 25 ezer mohafajából Magyarországon több, mint 600 fordul elő és nem csak az erdőben, hanem városias környezetben is, kerítések kövén, árnyas kiskertekben.

A mohák az evolúció során valamikor 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön és a fotoszintézisben szerepet játszó pigmentjeik összetétele alapján feltételezhetően egy szárazföldi léthez alkalmazkodott zöldalgaszerű ősből származnak. A mohák törzse egy kicsit rendhagyó, mert a vizsgálatok alapján nincs kizárólagos közös ősük. A mohák törzse a rokonsági kapcsolatok alapján osztható háromfelé és ezen a fotón egyből sikerült Petrának egy májmohát és egy lombosmohát megörökíteni, ezeken kívül ismerünk még a tudomány mai állása szerint becősmohákat.

A mohák azok a növények, amik még nem rendelkeznek valódi szövetekkel, éppen ezért nevezzük őket álszövetesnek. Telepes testű növények, tulajdonságaik alapján a telepes és a hajtásos növények között helyezkednek el. Habár úgy tűnik, hogy a lombosmoháknak van már szára vagy levele, ezek nem egyenértékűek a harasztok, vagy a virágos növények leveleivel, gyakran csak egy egyetlen sejtrétegből álló képződményt jelentenek. A mohanövénykének úgy tűnik, apró gyökere is van, ez része azonban szintszintén nem valódi szövet. Teljes testfelületükön keresztül vesznek fel vizet és ásványi anyagokat. A májmohák egyszerű telepet alkotnak, viszont a lombosmohák között vannak olyan mohafajok, amelyek szárában a megnyúlt sejtekből már összeáll egy vízszállító rendszer, vagy a gázcserét légzőnyíláson keresztül végzik.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A mohák a szárazföldi léthez annyiban alkalmazkodtak, hogy a szaporodáshoz szükséges szerveiket már védik a kiszáradástól, egy-egy mohatelepen nagyon jól megfigyelhetők a hosszú nyél végén lévő spóratartók. A vízháztartásuk, víztartalmuk viszont a környezetüktől függ, száraz időben elveszítik nedvességtartalmukat, kiszáradnak, de vízhez jutva hosszabb idő után ismét kizöldülnek. A talajhoz tapadva segítik a föld nedvességtartalmának megőrzését.

A mohák szaporodása elég érdekes, ugyanis ezek a növények az egyedfejlődés során ivarosan majd ivartalanul szaporodnak. Anélkül, hogy a sejtbiológiába túlzottan belemélyednék annyit érdemes tudni erről a folyamatól, hogy az egyszeres (haploid) kromoszómaszámú spórákból szintén egyszeres kromoszómaszámú sejtekből álló előtelelep, majd mohanövény lesz. Ezen a növényen alakulnak ki az ivarszervek bennük, bennük a hímivarsejttel és/vagy a petesejttel. A mohák szaporodásához szükség van vízre, a petesejthez vízben úszva tudnak eljutni a kétostoros hímivarsejtek A megtermékenyítés után a zigóta az anyanövényen növekszik, fejlődik tovább, létrehozza a kétszeres (diploid) kromoszómaszámú spóratokot. Ebben a spóratokban fejlődnek ki az egyszeres kromoszómaszámú spórák, amikkel újra kezdődik a szaporodási ciklus. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, a mohák lehetnek egylakiak, vagy kétlakiak, mint a csillagos májmoha, vagyis az ivarsejtek lehetnek egyazon vagy két külön növényen is. A mohák nemzedékváltó szaporodását most persze elég egyszerűen vázoltam, azt még érdemes tudni, hogy az egyedfejlődése során csak az egyszeres kromoszómával rendelkező növény fotoszintetizál. Méretükhöz képes jelentős mennyiségű oxigén keletkezik a fotoszintézisük során.

A lombosmohák közül a háztetőmohával lehet gyakran találkozni, köveken, házak tetején, kőkerítéseken, ezen kívül a falimohával és a ciprusmohával is, a közönséges seprűmoha pedig az erdei talajon, erdőben fordul elő.

A lombosmohák egyik osztálya a tőzegmohák, ezek valamennyi Magyarországon előforduló faja védett. Nevüket onnan kapták, hogy az elpusztult növények megfelelő körülmények között tőzeggé alakulnak. A tőzegmohák jellemzően fenyvesekben, magasabban fekvő lépréteken fordulnak elő. Nagyobb méretűek, magasságuk 20 cm is lehet, 2-3 cm hosszú oldalágakkal, és nagy mennyiségű vizet képesek magukban szívni és megtartani.

A mohák még számtalan fotó elkészítése után is nehezen különböztethetők meg egymástól, ezért nem érdemes egy-egy puha és jól kinéző párnácskával hazatérni a kirándulásokról. Inkább vigyünk magunkkal egy határozókönyvet, mondjuk a Búvár zsebkönyvek egy példányát és próbáljuk megfejteni milyen mohát látunk a kirándulásaink során.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.