A budai zöld sáv jelzés 42 kilométer hosszan kanyarog Budapesten, érintve a város legszebb zöld területeit. Aszfalton, lépcsőkön, erdőben halad az a turista út, melyet végig járva számos védett természeti és építészeti értéket megcsodálhatunk egészen közelről. Az út különböző pontjáról a változó, de mindig pompás panoráma megmutatja az egyre ismerősebbé váló város arcait. A túra első részében (ITT olvasható) a Gellért szállótól a Horváth kertig jártuk be a zöld sáv jelzést. A második részben, a Horváth-kerttől a Városmajorba vezető nyúlfarknyi, de túlzás nélkül ezernyi meglepetést rejtő szakaszát jártuk be a zöld sáv jelzésnek.
A Horváth-kert felett tűnt el a budai zöld jelzése, így a túrát térkép alapján folytattuk és az Alagút utcán átkelve a Pauler utcában, a kerékpárút mellett sétáltunk tovább. Budapesten számos ház épült eklektikus stílusban a 19. század végén és ebben az utcácskában is van néhány. A védett lakóházak közül a legtöbbet Illyés Gyula építész tervezte, érdemes böngészgetni a feliratokat.
A zöld jelzés a Vérmező sarkánál tűnik fel ismét, a Krisztina körút, Mikó utca, Attila út által határolt terület Budapestnek egy olyan része, mely évszázadok óta beépítetlen. A török hódoltság alatt elnéptelenedett az itt lévő település (Logod), így a terület a 18. században katonai védőövezet lett majd kaszálónak használták. Itt végezték ki Martinovics Ignácot és társait a magyar jakobinusokat 1795-ben, innen ered ma használatos neve. Emlékmű őrzi nevüket a tér keleti felén. Amíg be nem fedték, itt folyt keresztül az Ördög-árok patak. A 19. században a Vérmezőt parkosították, majd katonai gyakorlótérnek használták, de tartottak itt díszszemlét is. A II. világháború után az akkori füves területet parkosítani kezdték, ápolt, füves részeket alakítottak ki és változatos fafajokat, cserjéket, bokrokat ültettek. 1979-ben a Nemzetközi Gyermekév alkalmából építettek egy nagyméretű játszóteret, benne Kiss János Szitakötő nevű szobrával.
A parkot láthatóan rendben tartják, az utakra, padokra és szemetesekre egy kis frissítés ráférne. A 60-70 éve telepített fák több emelet magasra nőttek, akit érdekel, a 140000 négyzetméteres terület néhány évtizeddel előtti állapotáról itt lehet még olvasni és fotókat böngészni.
A zöld jelzésen előbb a játszótér, majd a parkos terület mellett megyünk tovább. Az út nem halad el a Jakobinusok emlékműve mellett, jóval előtte kanyarodik balra, ahol pár lépés után el is értünk a forgalmas, többsávos Krisztina körútra. És igen, turistajelzést láttunk a jelzőlámpát tartó oszlopon.
A zebrán átkelve jobbra kanyarodtunk, majd a zöld jelzést követve a Krisztina körútról balra a Hajnóczy utcába térünk be. Itt is vannak zöld jelzések több fán, egészen szürreális aszfalton, a zajos körúton haladni egy turistaúton. A Csaba utcát keresztezve értünk el a séta következő parkjába
Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.
A Városmajor a Svábhegy és a Rózsadomb által határolt völgyben fekszik, eredetileg a mai Városmajor utca és a Szilágyi Erzsébet fasor közötti területet jelentette. Szintén az Ördög-árok árterülete volt és kaszálóként hasznosították. A nevét onnan kapta, hogy tulajdonosa, Daun Henrik 1739-ben eladta Buda városának, így a város majorja lett. A terület 1785 óta közpark, akkor 30000 fát telepítettek. A Városmajor méretét előbb a fogaskerekű végállomása csökkentette, majd a 30-as években megépült a több épületrészből álló templom, később a gimnázium, a szabadtéri színház és a sportpálya miatt zsugorodott tovább a zöldterületet. Az mocsaras és az esőzések alkalmával gyakran kiöntő Ördög-árok patakot az 1920-as években befedték. Ahogy haladunk nekünk is feltűnik, hogy ebben a parkban sűrűbben vannak a fák és az egzotikus fafajok helyett inkább a gesztenye- és hársfák vannak többségben. Az utcabútorok dizájnja is hasonló, de itt több felé tagolt a tér.
A park elején van egy kedves és kalandos sorsú szobor, mely Hüvelyk Matyit ábrázolja. Ennek még a 20. század elején állították, amit mi láttunk, az 10 éve került ide. A zöld jelzésen elhaladunk a kondipark és a kissé távolabb lévő játszótér mellett és a futópálya után szomorúan állapítjuk meg, hogy a mai sétánk véget ért. A jelzés balra kanyarodik a Kissvábhegy felé.
Összesen körülbelül két kilométeres séta volt, rengeteg látnivalóval, épített emlékkel, műemlékkel és számtalan történettel. Korábban írtunk a budai kissé áldatlan gasztrohelyzetről, amin valamennyit javít, hogy a zöld jelzéstől pár száz méterre van a Majorka, ahol nagyszerű a hamburger. Érdemes összekapcsolni ezt a sétát a zöld jelzés előző szakaszával és a Gellért-hegyről elsétálni a Városmajor végéig, ha útközben megéheznénk.
Ördög-árok – csatorna a Városmajor és a Vérmező alatt.
Buda egyik kis vízhozamú patakja az Ördög-árok, mely Nagykovácsinál ered és az Erzsébet-híd budai hídfőjénél torkollik a Dunába. A mintegy 20 kilométer hosszú ideiglenes vizű patak esőzések alkalmával nagy mennyiségű csapadékot szállít 65 négyzetkilométeres gyűjtőterületéről. A budai részek fokozottabb benépesülésekor a néhol meredek falú, veszélyesen megközelíthető árkot szennyvíz elvezetésére használták, a természetes patak egy idő után egy bűzös, fertőző csatornává vált. Nagy esőzések idején hatalmasra nőve és területeket elöntve annak idején hatalmas károkat tudott okozni. A 19. század végétől – jobb híján több részét befedték, így nem tud kiönteni medréből, de az gyűjtőterületén keletkező esővizet és szennyvizet elvezette, elvezeti.
Bármilyen hihetetlen, de egészen 2009-ig, amíg meg nem épült a budai főgyűjtő csatorna és a csepeli Központi Szennyvíztisztító Telep, a budai oldal szennyvizének jelentős része tisztítatlanul ömlött az Ördög-árkon keresztül a Dunába. Az Ördög-árok várostól távoli területei megmaradtak a természetes állapotukban, egy részét kikövezték, de a fedett területek nem többek egy csatornánál.
Az Ördög-árok távol a Bel-Budától
Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:
