A Forest & Fruit csatlakozott a Plastic Free July kihívásához, vállaltuk, hogy kevesebb műanyagot használunk idén júliusban Kerüljük az egyszer használatos műanyag palackokat és a csomagolóanyagoknál is tudatos használatra törekszünk. Az első 15 napról szóló beszámoló ITT olvasható. A hónap második felében is folytattuk a műanyagmentes július kihívást és újabb érdekes tapasztalatokra tettünk szert. Az ideális palack meglelésén túl a praktikus túradobozok is terítékre kerülnek.
Az egyszer használatos palackok kiváltása nem volt olyan egyszerű, mint elsőre tűnt. Petra továbbra is a meglévő kulacsát használja, nekem viszont nem vált be az otthon talált üvegkulacs. A súlya és a törékenysége miatt tudtam, hogy nem lesz hosszú a barátságunk. Mielőtt váltottam volna, ahogy időm engedte megnéztem a rendelkezésre álló látszólag széles, valójában egy kicsit lelombozó választékot. Az egyszer használatos palack nagy előnye, hogy rövid távon olcsó, könnyű, használata nem igényel plusz energia ráfordítást és legtöbbször jó az ergonómiája. Hátránya viszont, hogy rendkívül környezetszennyező. A többször használható tartós műanyagból készült palackok ára néhány ezer forint körül van, nincs jelentős súlya, de ügyelni kell a rendszeres tisztán tartására és némelyiknek nem praktikus a kialakítása – nehéz kinyitni, vagy tisztítani.
A fémpalack volt a második lehetséges alternatíva. Előnye, hogy könnyű és tartós, hátránya, hogy nagyon kell figyelni a tisztán tartására. Anyaga lehet alumínium vagy rozsdamentes acél, ezek közül az alumínium kiesett, a téli citromos tea miatt. Az acélkulacson elgondolkodtam, de a kialakítása nem tetszett. Az ivórész itt is műanyagból készült, szóval itt sem lehet kikerülni a műanyag használatát. Nem egy first world problem, de bosszantó, ha vízivás közben a palack teteje az orrodra csapódik.
Az üvegből készült kulacs jól néz ki és remekül fotózható, nem véletlenül használták az üveget nagyon sokáig csak dísztárgyként. Az előnye – kis túlzással – a szépségével véget is ér. meg. A 4000-9000 Ft-os ár egy törékeny boroszilikát üvegért elég soknak tűnik és nem igazán érv, hogy sokat lehet a használatával spórolni. A heti két kirándulás alatt elhasznált 1 db 110 forintos ásványvízzel számolva másfél év alatt hozza vissza az árát, már, ha nem törik össze addig. Néhány üvegpalackhoz lehet szilikonborítást kapni, ami majdnem fából vaskarika, mert a szilikon is műanyag, csak nem kőolajszármazék. Láttam bambuszdugós palackot, szilikontömítéssel, de a többezer kilométerről utaztatott termékek sem mondhatók környezetbarátnak. Az üvegpalack amellett, hogy törékeny még nehéz is, 40-60 deka üresen, megtöltve már 1 kiló körül van a súlya és nem komfortos cipelni. A boroszilikát üveg jó tulajdonsága, hogy bór-oxid tartalma miatt hőálló, de nem edzettüveg, így ugyanúgy éles, balesetveszélyes darabokra törik, mint az ugyanilyen anyagból készült villanykörte. Szóval relatíve sokat töprengtem egy ilyen szépség vásárlásán, de végül nemmel szavaztam.
Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.
A fentieket figyelembe véve végül egy tartós műanyagból készült félliteres szürke palackot választottam, ami praktikusan tisztítható és kezelhető. A kirándulódoboz keresésére kevesebb energiát szántam, mert vannak itthon a hátizsákba jól illeszkedő, megfelelő méretű, tartós műanyag dobozok, amiből 1-2 darabbal ki lehet váltatni az eddig használt uzsonnás zacskókat. A darabolt gyümölcsöt eddig is gyakran vittük így, most már a szendvics sem fog a hátizsák aljára csúszva kilapulni.
Mégis kinek fontos a környezetvédelem?
Az üvegpalackoknál találkoztam még egy jelenséggel, ami egy kicsit meghökkentett, ugyanis a törékeny, drága, de kétségkívül gyönyörű palack védőborításának hiányát említő érdeklődő kommentre az eladó javasolta, hogy a vásárlás után a palacknak DIY készítsenek védőborítást. Nem tudom pontosan, hogy kiket lőttek be célcsoportnak, de valószínűnek tartom, hogy kevés ember fog varrógépet ragadni, hogy palacktartót készítsen legújabb szerzeményének. A legtöbb hazai és külföldi fórumon, amit meglátogattam, általában nők érdeklődtek a zöldebb termékek iránt. Elég sok bloggal, instabejegyzéssel találkoztam, amiben tudatták a nagyvilággal, hogy üveget, befőttes üveget visznek magukkal koncertre, táborba, bevásárláshoz. Anélkül, hogy ítélkeznék, úgy tapasztaltam, hogy bele lehet csúszni a műanyagmentesség hajszolásába és rengeteg időt elpazarolni és felesleges nehézséget elviselni, csak azért, hogy környezettudatosnak gondolja magát valaki. Mi igyekeztünk az egyszerre csak egy változtatás elvét követni és nem pazarolni az időt az ideális palack és uzsidoboz megtalálására.
Amit mi eddig megtettünk és elértünk: kiváltottuk az egyszer használatos műanyag palackokat, kirándulásaink során műanyag uzsonnás zacskó helyett könnyű és tartós dobozokban visszük magunkkal az ennivalót, vásárlásnál pedig továbbra is a saját bevásárló táskánkat használjuk és törekszünk a nagyobb kiszerelésű termékek vásárlásra (viszlát 125 grammos joghurt.). Bevásárlással kapcsolatos kalandjainkról később beszámolunk.
Számunkra a műanyagmentes július azt az érdekes tapasztalatot hozta, hogy néha nehéz kiváltani a műanyagot, nem igazán adott valódi alternatíva. Még maguk a forgalmazók is szívesen kérik a vevőiket házilag kivitelezett, speciális tudást igénylő megoldásokra. Egy palack víz megvételen, elfogyasztása és a palack eldobása 5 perc alatt kivitelezhető, míg egy másfajta palackon cipelni kell és fokozottan óvni (üveg), vagy figyelni a tisztítására (fém, tartós műanyag). Bármennyire is fontosnak tűnik a környezetvédelem, kevesen szeretnének áldozatot hozni a megvalósulás érdekében.
A környezetbarát életmód abszolút kezdő lépései
Amikor a természetben, az erdőben járunk, soha, de tényleg soha ne hagyjunk magunk után szemetet. Azt hiszem ezt már több bejegyzésemben is írtam, és nem lehet elégszer hangsúlyozni. A zöld területek gondozói egyfajta plusz szolgáltatást adnak, azzal, ha szemeteseket helyeznek el a túraútvonalak mentén. Ha lehetséges volt elvinni az erdőbe a teli sörös, vagy borospalackot, talán üresen is sikerül visszavinni a városba. Az üveg környezetbarát, de nem fog elminálódni az Apáthy-szikla tetején, néhány méterre a védett Budai imolától. Az alábbi két kép egy hónap eltéréssel készült, sajnos rendszeres a szemetelés.
A kommunálisnak számító hulladékot szintén érdemes hazavinni, ha megtelt a kihelyezett kuka, vagy nincs is, akkor pedig kulturálatlan dolog szanaszét dobálni a szemetet.
Az üveget, a műanyagot, a fémet és a papírt kiválóan lehet szelektíven gyűjteni. Az átmeneti munkaerőhiány most nehezíti az FKF működését, de Budapest szerintem jó helyzetben van: számos hulladéksziget és veszélyes hulladék átvevő hely van a városban. Sőt társasházak és bevásárlóközpontok is gyűjtenek szelektíven. Persze ezeket energia felkeresni, de ennyi talán belefér.
Amennyiben van észrevétel vagy tapasztalat a témában, amit szívesen elmondanátok, azt megoszthatjátok a blognak írt levélben kommentben itt vagy a Facebookon. Köszönjük előre is.
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.
