Számos vagy most már inkább számtalan világnap közül többnek az a célja, hogy a Föld és az élővilág megóvásának jelentőségére felhívja a figyelmet. Néhány év kivételével a Madarak és Fák Napját 1906 óta ünnepeljük, hogy ne feledjük, fák nélkül nehéz lenne az élet ezen a bolygón. A történeti, természetismereti áttekintésen és a természetvédelmi ünnepek jelentőségének hangsúlyozásán kívül egy kedves, hagyományteremtő céllal megtartott eseményről is beszámolunk.
A madarak védelme érdekében a 20. század első éveiben, 1902 március 19-én született egy nemzetközi egyezmény Párizsban, ami meghatározta, hogy a mezőgazdasági szempontból hasznos madarak – néhány faj, például a rovarevők külön kiemelve – közül melyek azok, amik védettséget kapnak. Az egyezményhez Európa számos országa csatlakozott Svédországtól Spanyolországig, példaértékű volt az egyetértés ebben a kérdésben. Hazánkban a madarak védelme már ekkor is fontos ügy volt, maga Hermann Ottó is papírra vetette aggodalmát a megfogyatkozott madárállomány miatt. A földművelődésügyi miniszter 1901-es védett állatokról szóló rendeletét 1904-ben kiegészítette, így ebben az időben már több száz állatfaj szerepelt a védett fajok listáján, az itt élő fajok harmada volt védett. Nem volt tehát előzmény nélküli az madarakat védő 1906. évi I. törvény sem.
A határozatlan időre szóló törvény-czikk, amit „Ő Felsége az Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, Ő Fensége Liechtenstein herczeg nevében is” jegyzett és a Párizsi egyezmény a magyar jogrendbe illesztésére volt hivatott. A törvény 2. czikke alapján a „Tiltva lesz bármely időszakban és bármely módon is a fészkeket és tojásokat elszedni s a madárfiókot elfogni vagy elpusztitani. Ezen fészkek fészkek-, tojások- és madárfiókoknak behozatala és átvitele, szállitása, az azokkal való házalás, azoknak elárusítása, eladásuk és megvételük tilos lesz.” Így az éjjeli ragadozók közül többek között védett lett a ma is védett karvalybagoly, a „kuszókhoz” sorolt fajok közül minden harkály, fakopáncs, küllő, az üldögélők közül a gyurgyalag, a „veréb-alkatuak” közül a poszáták, füzikék, sármányok és csicsörkék, a gázlók közül pedig a fekete és fehér gólya.
Ilyen törvényi környezetben szervezte meg Chernel István ornitológus ugyanebben az évben a madarak és fák napját, az jeles nap iskolai keretek közé pedig Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter 1906. április 27-én kelt 26.120/1906.-VI. számú rendelete okán került. Az ünnep megújításáról pedig a ma már közismert nevű közel 10 évig vallás és közoktatásügyi miniszter pozíciót is betöltő és elődje előtt tisztelgő Klebelsberg Kúnó gondoskodott az 1931. évi 300—76. számú körrendeletében.
Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A történeti áttekintés mellett érdemes utána gondolni, hogy valóban miért is olyan fontos a fák védelme. A kitermelt fa hasznos alapanyaga a bútoriparnak, de dolgozhatnak vele kézművesek és az asztalosok keze alól is számtalan értékes alkotás kerülhet ki. Fűteni is jól lehet vele, bár fűtőértéke elmarad a barna vagy fekete kőszénétől és a keletkező gázok miatt a környezetszennyezőbb a földgáznál. Azt talán még a biológiában járatlanabbak is tudják, hogy a papírkészítés alapanyaga is a fa, cellulóz tartalmú rostjai miatt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A fa mégis inkább élve jó nekünk és a Föld legtöbb élőlényének. A zöld levelekből álló lombkorona ugyanis tud valami olyat, amit nélkül nagy bajban lennénk itt a Földön. Oxigént állít elő. Oxigént, ami egy színtelen, szagtalan gáz, az élethez nélkülözhetetlen, és amit jelentőségéhez képest elég kalandos úton fedeztek fel. A 18. században Joseph Priestley kísérletei során konstatálta, hogy zöld hajtásos növények olyan körülmények között is életben maradtak, amikor el kellett volna sorvadniuk. De mivel kísérletei vagy sikerültek, vagy nem, így felhagyott velük. Kísérletei alapján előbb az oxigént azonosította majd nevezte el Antoine Laurent de Lavoisier franca vegyész, majd a fotoszintézis folyamatát fedezte fel Jan Ingenhousz holland orvos. A világ így 1789-re, a világ birtokában lett a tudásnak: a növények a fotszintézis során oxigént termelnek és szén-dioxidot lélegeznek ki és szerves anyagot állítana elő szervetlenből.
Jan Ingenhousz volt az, aki felfedezte, hogy a víz alá tett növények apró buborékokat fejlesztenek és a keletkezett gázok az égést táplálják, vagy elfojtják. Több száz kísérlet alapján megállapította, hogy a növények az emberekkel ellentétben szén-dioxidot vesznek fel és oxigént bocsájtanak ki. Majd azt is megállapította, hogy fény hiányában a növények is oxigént lélegeznek be és szén-dioxidot bocsájtanak ki, de a leadott szén dioxid mennyisége kevesebb, mint a fényben termelt oxigéné. Kimutatta, hogy a növények a levegőben lévő szén (szén-dioxid) megkötésével növekednek, tömegük növekszik, miközben a talaj, amiben vannak, nem veszít a tömegéből, ezzel bebizonyította a növények szervetlen anyagokból szerves anyagot állítanak elő. A jelenséget néhány évvel később nevezték el fotoszintézisnek, a folyamat általános képlete így írható le: 6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E
A fák a nélkülözhetetlen oxigén termelésén kívül azoknak az élőlényeknek is fontos, amik rajta, a kérgén, a lombjai közt élnek. Egy-egy nagyobb fa külön kis ökoszisztéma számos más növény és állatfaj, sőt gomba tud az árnyékában, gyökerén, ágain élni, érdemes rájuk vigyázni az ésszerűtlen favágás, gallyazás helyett inkább a számukat gyarapítani.
Hatvan fát Hatvannak
Budapesttől 56 kilométerre van egy kisváros Hatvan, ami sokáig a ma már nem létező konzerv-és cukorgyáráról volt híres. A Zagyva partján két partján és az Alföld és Mátra határán fekvő település területe már évezredek óta – kisebb nagyobb szünetekkel – lakott. Ez tényleg az a város, ahol a hegyeket nem kell keresni, ugyanis nincsenek, van helyettük végtelen síkság és nyáron tűző napsütés. A településen több helyen vannak parkok és a felújított Grassalkovich kastély hosszú évtizedek hányódása után – előbb rendelőintézet volt, majd sokáig üresen és egyre romosabban állt – végre teljesen megújulva Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum néven fogadja a látogatókat. Nem csak a múzeumot, a hozzá tartozó kestélykertet is érdemes megnézni.
Hatvan Város Önkormányzata és az Anya Paradicsom közös szervezésben a városban két helyen közösségi faültetést tartottak május 10-én délután. A két helyszínen közösségi megmozdulás keretén belül összesen 60 fát ültettek el, díszalma- és díszcseresznyefát, gömb kőrist, keskenylevelű kőrist, magas kőrist, virágos kőrist és fehér törzsű nyírfát. A fákat könnyen megközelíthető helyre Újhatvanba és a Zagyva partra telepítették, aminek köszönhetően a füves zöld terek új funkciót kaptak, néhány év múlva gondos ápolás mellett árnyas ligetekké válhatnak a most beültetett részek. Bízunk benne, hogy egyre több lesz a fás zöldfelület ebben a városban is és reméljük ezek a fák sokáig fognak az állatoknak élőhelyet, az embereknek pedig jó levegőt és nyáron árnyat adni. Addig is bárki visszatérhet a családjával a növények fejlődését megfigyelni vagy a saját lakóhelyén is megszervezhet egy közösségi faültetést.
Az eseményről a Hatvan TV készített egy rövid összefoglalót, ami ITT nézhető meg, a Hatvani Hírlap beszámolója pedig ITT olvasható.
Még több hasznos olvasnivaló:
Hatályos magyar törvények gyűjteménye V. Magyar törvénytár. – Corpus juris Hungarici. Szerkesztette: Márkus Dezső –Tárfy Gyula. Bp., 1912. Franklin Társulat
Hermann Ottó: Madarak hasznáról és káráról – Bp. 1901. A M. Kir. Földmívelésügyi Minister Kiadványai
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fotoszint%C3%A9zis
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.
