kirándulás - környezettudatosság - életmód

Forest & Fruit

Forest & Fruit

Elfeledett budai palota – ez maradt Mátyás király vadászkastélyából

2019. december 14. - ForestandFruit

A Budai Zöld túra a Normafától lefelé is tartogat meglepetéseket, nem is akármilyeneket. A János-hegyről lefelé vezető út továbbra is lejtős és keskeny, kissé elhanyagolt ösvényeken keresztül lehet haladni. A dimbes-dombos terepen persze a kaptató sem maradhat el; a túra utolsó szakaszán pedig egy európai szinten is jelentős történelmi épületegyüttes romjai várnak.

A bejegyzés ITT folytatódik.

Hulladékcsökkentés hatásosan

Forest&Fruit Zöld Hírlevél 365

Az elmúlt évtizedekben több okból is előtérbe került a környezetvédelem, a bolygó átalakítására képes embernek egyelőre viszont mérsékelt sikerrel és hatékonysággal sikerült megvédenie élőhelyét. Nincs másik Föld, ezért elengedhetetlen problémák hatékony kezelése az igazi környezetvédelem megvalósítása. A Forest&Fruit Zöld Hírlevél 365 letölthető hírlevélben hulladékkezelésen kívül 5, ahhoz szorosan kapcsolódó témát fogok körbejárni. Az egyes részterületek előtérbe helyezése helyett a már meglévő törekvéseket kell rendszerbe foglalni és azokat komplex módon bemutatni, értelmezni. A következő egy évben szó lesz az újrahasznosítás, a felelős hulladékkezelés, a tényleges fenntarthatóság kérdéséről, az üvegházgázok hatásáról, és mennyiségük csökkentésének lehetőségéről, a biodiverzitás csökkenésének megállításáról és végül, de nem utolsó sorban arról, hogyan lehet a bolygónkat kímélni a kizsákmányolás helyett. A kampány az Európai Hulladékcsökkentési Hét része, amihez ezzel a Hírlevéllel a blog is csatlakozott. 

Az újrahasznosításról szóló hírlevelet, hagy kezdjem egy személyes élménnyel. Évekkel ezelőtt, még jóval az környezetvédelmi mozgalmak megerősödése előtt dolgoztam egy cégnek, ahol a vezetőség a papírmentes iroda megvalósítását tűzte ki célul. A vállalati kultúrának része volt, hogy sem A/4-es, sem A/3-as, de még csak post it méretű papírra sem lehetett jegyzetelni, minden ügylet, feljegyzés számítógépen keresztül bonyolódott. Új csatlakozóként azt hittem kihívás lesz így a munka, de tévedtem a papírmentesség egyben egyfajta tehermentességet is jelentett. A megbeszéléseken senki nem rajzolgatott, nem volt mire, az összes ötlet, gondolat és megállapodás azonnal elektronikus formában lett rögzítve és jelent meg a megfelelő helyen.

Ma még messze vagyunk az összes nyomtató száműzésétől. Amit mi itt és most megtehetünk, az az, hogy gondolunk a környezetünkre és nem nyomtatunk, ha nem kell. Ha pedig kell, akkor környezetbarát megoldást választunk. A nagy népszerűségű tintasugaras nyomtatók, számtalan típusban és teljesítményben kaphatók, vásárlás előtt érdemes átgondolni, hogy tényleg szükség van rá vagy sem. Korábban kirándulások, utazások tervezése során én például elég gyakran nyomtattam. Ma már a telefonomba írom az információkat, a legszükségesebbeket papírra (kézzel) és nem nyomtatok. Hosszú oldalakat főleg nem, de amit esetleg mégis, azokat egy darabig megőrzöm.

A tintasugaras nyomtatókhoz használt patronokat veszélyes hulladékként kell kezelni, vagyis tilos a szemétbe tenni. Az újrahasznosításuk, újratöltésük egyelőre költséges, így érdemes a számos forgalmazó valamelyikénél leadni a kiürült patronokat. Az irodákban viszont már főleg lézernyomtatók vannak, ezekben pedig tonerek dolgoznak, hogy a festék a papírra kerüljön.

Egy nyíregyházi cég a ReCOPY Nyomtatástechnikai Kft. vállalkozott arra a cseppet sem egyszerű feladatra, hogy kiürült tonereket varázsol újjá. Alapos munkával szétszedik az üres festéktároló házakat, megtisztítják, kicserélik benne a fényérzékeny csövet, feltöltik tintaporral. Az aprólékos, türelmet igénylő eljárásnak, az újraépítésnek köszönhetően ismét munkára fogható a toner. Kidobás helyett még használható egy darabig. A megfelelő minőséget pedig teszteléssel is garantálják.  Megtudtam tőlük, hogy a toner az EU számos országában – hazánkban is – veszélyes hulladéknak minősül. A kifogyott festékkazetta számára a legrosszabb hely a kuka (így kidobni tilos!), érdemes inkább keresni egy engedéllyel rendelkező céget, aki átveszi. Az újjáépített tonereket meg is lehet vásárolni, az újnál kedvezőbb áron ITT. A vásárlói visszajelzések alapján remek minőségben kaphatóak és az ország bármely pontjáról lehet tőlük rendelni.

hulladekcsokkentes01_1.jpg 

Az igazi túrázók számára még az őszi esős hétvégék sem jelentenek akadályt, ilyenkor is igaz a mondás, nincs rossz idő csak tökéletlen ruha. Az ideális ruhatár kialakításával és a ruháink környezettudatos kezelésével szintén sokat tehetünk a Földünkért. Ugyanis a hulladék mennyiségét a legjobban úgy lehet csökkenteni, ha nincsenek a ruháink között kidobandó darabok. A javaslataim – amiket igyekszem betartani – a következők:

  1. Legyen kapszulagardróbod, de nem úgy, hogy ha sok ruhád van, akkor a felét kidobod, hanem úgy, hogy eleve nem gyűjtesz sokat.
  2. A túrázásra való ruhákból is mértékkel vásárolj és nem az aktuális színtrend, hanem a használhatóság határozza meg a megfelelő ruhatárat.
  3. Ruhát ne dobj a kommunális hulladék közé!. Nem még az Országos Kék túrát megjárt szétcafrangolódott zokni sem.
  4. A cipő is a ruhatár része, abból sem kell készletet halmozni.
  5. Táskából és hátizsákból sem.
  6. Ajándékozás, adományozás során a holmi megfelelő minőségű, hibátlan és hordható legyen.
  7. A cipő, a táska és a hátizsák is.
  8. Te mivel tennél még többet a Földért? Írd meg kommentben, vagy üzenetben!

 

hulladekcsokkentes02.jpg

Az erdőben járva gyakran tapasztalom, hogy van, aki még mindig szeret hazavinni kézzel fogható emléket az erdőből. A kiásott növény már szerencsére nem jellemző, de a levelek, ágak és a különösen így ősszel, a termések is bevándorolnak a hátizsákba, szatyorba. Tény, sok magazin DIY rovata javasolja, a lakás szezonális díszítését színes bogyós ágakkal, tobozokkal. Mindeközben pedig kevesen gondolnak arra, hogy az a termés, ami nekünk a nappali dísze, majd egy idő után kidobni való porfogó, az madarak számára táplálék lett volna. Ha nem került volna el az erdőből.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Aki erre megvonja a vállát, hogy hiszen az csak egy ág, az számoljon utána, hogy ha minden 10. kiránduló mondjuk a Normafáról hazavisz egy ágat, minden hétvégén, akkor mivé válik az erdő három hónap alatt. Hány magonc lesz az erdőben, ha lelkes faültetők összegyűjtik a tölgy termését és hány vaddisznó túrja majd hiába a hótakarót makk után kutatva éhesen? A mókusokat pedig milyen cuki dolog etetni a magunkkal vitt olajos magvakkal. És milyen kellemetlen, hogy ezek az állatok annak a toboznak a magját ennék meg, amit elviszünk az erdőből és arany sprayfestékkel lefújva igyekszünk becsempészni egy darabka természetet a lakásunkba. Mondjuk én nem, és bízom benne, te sem.

Ha szeretnél tenni a Földért, akkor az erdőből csak a szemeted vidd haza, a növényeket, fákat, ágakat és minden más apróságot hagyj ott és csak fotózz.

hulladekcsokkentes03.jpg 

Az újrahasznosításról szóló hírlevelet hagy zárjam egy személyes történettel. Évekkel ezelőtt Adventre készültem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve maradék anyagokból szabtam-varrtam, festettem egy adventi naptárat. A naptár színei az éppen rendelkezésre álló maradék kelmékből kerültek ki: polár alap, vászon szegély és zsebek. Kicsit eklektikus, de jó program volt a kiszabása, megfestegetése, elkészítése. Meglepetésnek készítettem ezért nagy volt az öröm, amikor december elsején reggel váratlanul ott virított a falon, benne egy kis ajándékkal. Karácsonyig minden nap került bele valami apróság, gyümölcs, finomság. A gazdaságosságán kívül az lett a jó ebben a naptárban, hogy néhány évvel később már nekem is voltak benne meglepetések, hiszen ki mondta, hogy az adventi naptárból csak kivenni lehet? Ha már gazdaságosság: az egész anyagköltsége körülbelül 1200 forint volt és sok évig kiszolgálta az Adventeket.

Készülj az év végi ünnepekre szeretetben. Közben kíméld a Földet azzal, hogy apró és hatásos lépésekben csökkented a keletkezett hulladék mennyiségét.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Hegyek árnyékában

Budapest egyik legismertebb védett zöld területére, a Normafára 1000 lépcsőn át vezet az épített emlékekben gazdag Budai Zöld túra. Több részletben jártuk be a Városmajortól Normafáig tartó, ide vezető 9 kilométeres szakaszt, azért, hogy a lehető legtöbb értékes nevezetességet csodálhassuk meg, megismerhessük múltjukat, jelenüket és gondolkodhassunk jövőjükön. A gyakran aszfalton haladó zöld jelzésen kanyarogva egy kis ízelítőt kaptunk Budapest pompás panorámájából. A Normafától induló és a Budakeszi útig tartó hatodik szakaszon a kilátás, a növény-és állatvilág ha lehet még szebb, tartalmasabb és izgalmasabb az eddigieknél, tartsatok velünk.

A Budai Zöld ötödik szakasza a Normafánál ért véget, a túrának ez az egyik legmagasabb pontja, innen egy darabig lefelé vezet az út. A Budai-hegység város fölé emelkedő magaslata a főváros legnépszerűbb kirándulóterülete, aminek látogatottsága évtizedek óta töretlen mértékben emelkedik. A XIX. században még a pesti polgárok kirándultak errefelé, a keskeny ösvényekről letekintve vagy a János-hegy csúcsán fából ácsolt vadászlesből áradoztak a kies tájról és a gazdag élővilágról. Ahogy a kő felváltotta a fát és gyarapodtak, szélesedtek az ösvények, úgy szorultak ki a növények és állatok innen és úgy csökkent a biodiverzitás.

hegyekarnyekaban07.jpg

A jó levegő miatt ma is sokan látogatnak el jó időben és hétvégén a Normafára és a játékokkal az utóbbi években telezsúfolt Anna rétre. Az épített nevezetességek közül pedig töretlen népszerűségnek örvend a Libegő és az Erzsébet-kilátó. A fotósok is imádják ezt a helyet, hiszen innen Budapest bármelyik nevezetessége nagyszerű fotókon örökíthető meg.  

hegyekarnyekaban00.jpg

A régi viharbükknek és a Norma áriáját eléneklő Schodelné Klein Rozáliának állít emléket egy tábla a hegygerinc alatt, itt haladtunk tovább. Ezt az útvonalat már bemutattuk korábban ITT. Érdemes újra és újra megcsodálni a János-hegynek ezt a történelmi nevezetességekben, növény és állatvilágban gazdag területét. Ahol a vaddisznó sem ritka, de a vaddisznó-csapda még üres volt.

hegyekarnyekaban06.jpg

A Tücsök-réten nem az iskolaként működő,a dűlőkeresztelőnek helyt adó régi présház épülete felé vettük az irányt, hanem  balra kanyarodtunk és rátérünk a Tündér-hegy oldalán vezető útra. Habár ez a rész is ismert és kedvelt a turisták és kutyatulajdonosok között, itt már sokkal kevesebben voltak. A murvás út helyett jó volt ismét a puha erdei talajt érezni a lábunk alatt. A zöld jelzésről balra felfelé vezet a zöld kör jelzés, amin a Tündér-szikla csúcsához lehet feljutni, de ezt kihagytuk. A lombok között itt-ott ki lehetett kukkantani a városra, a távoli panoráma helyett érdemes volt a közelben zöldellő Hunyad-oromra figyelni.

hegyekarnyekaban08.jpg

A Budai-hegységnek ez egy olyan területe, ahol előfordulnak még a vaddisznón kívül más nagyvadak is. A Hunyad-orom csúcsa egyik oldaláról a teljes beépítettség miatt megközelíthetetlen, a másik oldalon meg elég meredek, ahhoz, hogy a kíváncsi túrázó más útvonal után nézzen. A következő pihenőhely a Tündér-szikla lábánál van, itt már többször készült fotó a szikláról és a virágzó, vagy éppen lombjukat vesztett fákról, télen pedig a városról.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Az út, nem meglepő módon továbbra is lefelé haladt és a lépcsők olyanok voltak, mintha óriásoknak szabták volna. Ha felfelé mentünk volna, akkor a Tündér-szikla csúcsához, majd onnan a Tündérhegyi úthoz értünk volna. A zöld háromszög jelzésű útvonalat nemrég felújították, a lépcső korlátot kapott, az utat durva murvával szórták tele. Most viszont lefelé mentünk és öles, de óvatos léptekkel haladtunk. A málló dolomitból nem csak az időjárás viszontagságai miatt sok, közreműködnek az aprózódban az itt lekerekező biciklisek is.

hegyekarnyekaban09.jpg

A lépcső alján már el is értük a lakott terület határát és a Tündér-hegy alsó részén ismét balra kanyarodtunk. A városra nyíló panorámát itt sajnos korlátozta a természetvédelmi terület határára felhúzott házikó kerítése, a Libegő ülései a házak udvarai felett libegnek.

hegyekarnyekaban03.jpg

A Remete út végén tértünk vissza az erdőbe, ami ismét új arcát mutatta. A hegynek ez az északi oldala. Itt gyérebb az aljnövényzet, az erdő a tájolás miatt  árnyékosabb, sötétebb és bizony, egy picit hűvösebb. A magas, sima törzsű bükkfák között egy kicsit felfelé is haladtunk a csendes erdőben, az avarból madarak nesze hallattszott. A vaddisznók ezt a helyet is előszeretettel választják otthonuknak, ezt ne feledjük, ha erre járunk. Néhány száz méter után az zöld jelzés elkanyarodott jobbra és vékony növendékfák között értünk el a zajos Budakeszi úthoz. A túrának még nem volt vége, gyalogátkelőhely híján az Irén utcáig az öles fák alkotta erdő árnyékában gyalogoltunk. A csendnek már nyoma sem volt, de a lombok kicsit csökkentették a zajt.

hegyekarnyekaban05.jpg

A túra hatodik szakasza az Irén utcai buszmegállóban ér véget. Pihenőkkel tarkítva végül kicsit több, mint 4 kilométer lett, miközben a város legmagasabb pontja mellől leereszkedtünk a két hegy között fekvő völgybe. Ezt a távot nyár elején tettük meg, de az út az év bármely hónapjában elég jól járható.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A Budai Zöld túra eddig megtett szakaszai

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

1000 lépcső útja 1. rész - Városmajortól Istenhegyig

1000 lépcső útja 2. rész - Gőzmozdonnyal a Svábhegyre

1000 lépcső útja 3. rész - Svábhegy kincsei 

Hegyek árnyékában

Hogyan túrázz ősszel?

Az év utolsó hónapjai felé közeledve jó érzés a színesedő erdőben barangolni és megfigyelni, hogyan változik hétről hétre a fák lombja. Mintha a természet az ősz ragyogó sárga, meleg mélybordó és hűvös barna színeivel előre kárpótolni szeretne bennünket a tél fakó, szürke hónapjaiért. Az aktív nyár után ősszel nem csak a kondíció megtartásáért éri meg túrázni, hanem a jó társaságért és az őszi erdő nyújtotta élményekért. Az évszakok alapján összeállított Hogyan túrázz... sorozatunk ötödik része következik. Fontos felhívni a figyelmet a felelős erdőjárásra, ezért más szempontok alapján természetesen lesz még szó arról, hogyan túrázz erdőn és mezőn.

Egészségi állapot

Amilyen gyorsan és jól feltöltődtek nyáron a vitamin raktárak, olyan gyorsan és olykor észrevétlenül le is csapolódnak a zsúfolt őszi hónapokban. A túrákat érdemes úgy tervezni, hogy fokozatosan tudjuk magunkat terhelni, így hétről hétre hosszabb/meredekebb útvonalakat járhatunk be. Az egészségi állapotnak megfelelő séta, kirándulás vagy túra megválasztása ebben az évszakban is nagyon fontos, ezt nem lehet elégszer elmondani. A kényelmes tempójú kirándulás, pihenővel ebben az évszakban – főleg, ha olyan meleg van, mint az utóbbi pár hétben – remek döntés lehet. Arra érdemes figyelni, hogy hűvösebb időben hamarabb fáradhatunk és a hidegben még a szabadban üldögélés sem esik olyan jól.

hogyanturazz0200.jpg

Megfelelő öltözék

A klímaváltozásnak köszönhetően az időjárás sokkal kiszámíthatatlanabb, mint korábban volt; egy nyáriasan meleg kora délutánt követhet egy hideg, borongós este. Azért, hogy jól tudjunk alkalmazkodni a nagy hőingadozáshoz, ősszel érdemes valóban rétegesen öltözködni. Több, vékonyabb réteg ruha, melyek közül egy-két réteg technikai póló/felső, nagymértékben segíthet abban, hogy hidegben, melegben egyaránt jól érezzük magunkat. Nem szükséges sok darabból álló ruhagyűjteményt beszerezni, főleg nem egyszerre. Két hosszú és két rövidujjú felső elég egész szezonra és több évre. A technikai pólók fölé kerülhet még egy réteg meleg ruha. Egy esőkabát is jól jön, ha lóg az eső lába, de mennénk kirándulni. A vékony technikai sál és sapka úri huncutságnak tűnhet, de az őszi szelek jobban csípnek, mint a tavasziak és ezzel a két pillekönnyű darabbal megkímélhetjük magunkat a megfázástól. A laza nyári túracipő után ősszel már érdemes egy strapabíró darabot választani. A szuper kényelmes, strapabíró, de túracipőnek legkevésbé sem nevezhető piros edzőcipőm 8 év után esett szét már javíthatatlanul, egy ideje keresem méltó utódját.

Szükséges enni- és innivaló

Az őszi túrákra már ismét tápláló szendvicsekkel és melegítő ételekkel érdemes készülni. A pogácsa, a fánk és más laktató apró falatok jól jönnek, ha megéhezünk túra közben. A friss zöldségeknek még szezonja van, és a péksütemények mellett pedig elférnek a hasábokra darabolt répa, retek, karalábé falatok. A mazsolával és más aszalt gyümölccsel kevert olajos magvak ilyenkor már igazán jól tudnak esni, tavaly egy egész bejegyzést szenteltünk a müzliknek, ez itt olvasható. A megfelelő folyadékpótlás sima vízzel vagy teával is megoldható, egy palack és egy termosz még együtt sem túl nehéz, belefér a hátizsákban.

Vidd haza a szemetet és ételmaradékot

Minden természetjáró észleli, hogy az erdőben, a turistautak mellett számos hulladékgyűjtő edény található. Aki védi is a környezetét, az azt is tudja, hogy a kirándulás során javasolt a magunkkal ételek maradékát és más keletkező hulladékot haza is vinni az erdőből, felesleges ezzel terhelni a természetet, az erdők kezelőit és esélyt adni az állatoknak ételmaradványok megdézsmálására.

Az afrikai sertéspestis sajnos a Budapest környéki erdők egy részét is elérte, éppen ezért kiemelten fontos, hogy az ezzel kapcsolatos hatósági utasításokat mindenki betartsa. Így talán megmenekülhet a vaddisznóállomány egy része. Bővebb tájékoztatásért a NÉBIH honlapját érdemes figyelni.

Felszerelések, előkészületek, tennivalók

Ősszel is hasznos a papír alapú térkép és mellé egy remek térképalkalmazás. A telefon és fényképezőgép feltöltése és a várható időjárással kapcsolatos tájékozódás ugyanilyen fontos.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Választott táv és terep

Az őszi erdő sokkal színesebb és könnyen kedvet kaphatunk egy hosszabb, ismeretlen terephez, hogy újabb és szebb lombkoronákat, erdőrészletet és panorámát lássunk. Ha megtervezzük az útvonalat, nem érhet csalódás, ha van nálunk térkép vagy túraalkalmazás, akkor pedig nem is tévedhetünk el.

Járt utat járatlanért el ne hagyj, főleg ne biciklivel

A késő őszi meleg napsugarak arra is csábíthatnak, hogy a választott távot ne gyalog, hanem kerékpárral tegyük meg. A nagyobb sebesség miatt a nem csak a megtett út, hanem az élmény is nagyobb lehet. Gondolhatjuk, ahol elférnek a túrabakancsok, ott a gumiabrocsok sem tehetnek túl nagy kárt. Ha ezt gondoljuk, akkor tévedünk. A károkozás elkerülése érdekében kiemelten fontos annak az elemi szabálynak a betartása: csak ott kerékpározz erdőben, ahol erre kijelölt út van: betonúton, vagy turistajelzéssel ellátott úton.

hogyanturazz010.jpg

Fékezgetve leevickélni Harangvölgybe nem menő, ahogy a János-hegyen a turistaúton csapatás sem az. Természetvédelmi területen a kijelölt területeken kívül a szélrózsa bármely irányába brigázni, az erdőben úttalan utakon, ösvényeken lefelé ezerrel száguldani veszélyes, felelőtlen cselekedet és – ne szépítsük a dolgot – természetkárosítás.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Kéktúrázz Budapesten

Az Országos Kéktúra 1164 kilométere Magyarország északi részén vezet Írott-kőtől Hollóházáig, a táv egy rövidke szakasza érinti Budapestet. Pár nappal ezelőtt egy remek hangulatú és jó szervezésű túrán én is kipróbáltam a Kéktúra fővárosi szakaszát. A hét kilométeres távot lassan tettük meg, a meleg őszi napon hagytunk időt napfürdőzésnek, játéknak és helytörténetnek egyaránt. Képes beszámoló következik a Kéktúra könnyű, de látványos budapesti szakaszáról.

A négy színnel jelölt turista utak közül eddig főleg a zöld, a sárga és a piros színnel jelzett utakról írtam, ami nem meglepő, hiszen ezek főleg helyi túrák. A viszonylag rövidebb táv ellenére ezek az útvonalak is változatos terepen és tájon haladhatnak keresztül. A Kéktúra a maga 1164 kilométerével egy igazán tekintélyt parancsoló táv, a túrázás egy új szintjét jelenti, ha valaki szakaszról szakaszra elkezdi teljesíteni. Egy kedves invitálásra igent mondtam és én is ráléptem erre az útra. Azt kell mondjam, eddig nem bántam meg.

A túra kiindulópontja a Fenyőgyöngye volt a Szépvölgyi úton, ahová a 65-ös busszal jutottam el. Kedvelt találkozási pontja ez a túrázóknak, futóknak és bicikliseknek egyaránt, hiszen innen lehet az Újlaki-hegy felé venni az irányt, de a Glück Frigyes úton a Hármashatár-hegy csúcsára is hamar felérhetünk. Mi a kéken az Árpád-kilátó felé indultunk el, a reggeli nap szokatlanul melegen sütött, ilyen ez az indián nyár.

kekturazzunk071.jpg

A Szépvölgyből induló út jól kiépített és enyhén emelkedik, a jelzéseknek köszönhetően jól lehet rajta tájékozódni. A terület rendezettségéből látszik, hogy a Látó-hegy már régóta népszerű a turisták körében. Az úton rengeteg a gyalogos és a futó is, a csendes erdő varázsára még várni kell. Többen a természetvédelmi terület tenyérnyi köveit megpillantva fedezik fel a bennük élő Rodent és építenek tornyocskákat. A kis alkotások a kövek alatt lakó élőlények számára a lakóhelyük elvesztését jelentik, szóval alkotás helyett érdemes gondolkodni, hogyan változhat az erdő ökoszisztémája a beavatkozástól. 

 

kekturazzunk01.jpg

A fotóim között kutatva találtam egy 11 évvel ezelőtti fotót, a Budai Zöldön túráztunk szintén egy nagyobb csapattal, október közepén. Akkor nem ilyen ragyogó zöld lombok és remek kilátás, hanem rozsdásodó levelek és ködös Budapest fogadtak bennünket a kora délutáni időpont ellenére.

kekturazzunk0101.jpg

A kék és a zöld jelzés találkozik a kilátónál, az utat a kéken folytatunk, a kőkapun a Budai Zöld halad át. Rövid kanyargás után a focipálya következett – senki nem hozott labdát – így ezt kihagytuk. A Glück Frigyes út és a kék jelzés a Kecske-hegy oldalában kanyargott tovább, ezen haladtunk. A Látó-hegytől 10 méterrel magasabb dolomithegység erdővel sűrűn borított útjáról a fák lombjai közül megpillanthattuk a János-hegy csúcsán lévő Erzsébet, majd egy kanyar után a Hárs-hegy tetején lévő Kaán Károly kilátókat. A Kéktúra fővárosi szakasza azért kedvelt a túrázók körében, mert a változatos panoráma mellett a kényelmesen bejárható terepen számos nevezetesség is látható, amellett, hogy az év nagy részében az erdő üde zöldjében is lehet gyönyörködni.

kekturazzunk061.jpg

Hamar odaértünk a II. világháborúban megsérült Oroszlán-sziklához, aminek a formáját egy kicsit a nevéhez igazították. Az út mentén magasodó dolomitröghöz hasonló darabok az út bal oldalán is fellelhetők, némelyik kicsit mohosan húzódik meg a fák árnyékában. A mészkő mellett a dolomit a másik fő hegységalkotó kőzet a Budai-hegységben, a keményebb anyagból álló nevezetes sziklákból több is található a fővárosban, például a Tündér-szikla, vagy a különleges növény-és állatvilágú Sas-hegy.

kekturazzunk031.jpg

A Kecske-hegyről kanyargós úton értünk Vadaskertbe. A hely nem csak mostanában népszerű, hanem évszázadokkal ezelőtt is az volt, eleink sportolás helyett a gazdag vadállomány miatt látogattak ide. Vadaskert hajdanán Mátyás király által vadászatra használat területe volt. A  mostani Hűvösvölgyi út közepe táján valamikor állt egy Bonfini által is említett vadászkastély, aminek romjai még ma is láthatók.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A túra következő állomása az egykori reptér hatalmas síksága volt, itt egy hosszabb pihenőn töltődtünk fel. A reptér 8 évtizeden keresztül szolgálta ki a kisgépes repülés szerelmeseit, 4 éve már csak kutyasétáltatásra használják, a hangár és a kiszolgáló épületen üresen állnak. Egy közelmúltban született bírósági ítélet alapján lehet, hogy van remény arra, hogy a területet 1933-ban örökhasználatra megkapó Műegyetemi Sportrepülő Egyesület ismét működtethesse a repteret. Most siklóernyősöket láttunk, akik a közeli domboldalról, vagy az Újlaki-hegy csúcsáról indultak és egy-egy kör után a légáramlatok meglovagolva ügyesen ugyanott landoltak.

A befejező etap már ismerő lehetett annak, aki erre teker bátran, hiszen a Kéktúra ezen szakasza már nem csak turista, hanem kerékpáros útvonal is. A terep is barátságosabb, hatalmas szál bükk-és erdei fenyőfák mellett puha talajon haladunk. A 334 méter magas Nyéki hegy oldalában már nyoma sincs a dolomithegység éles köveinek. Egy kicsit lassulva érünk az Ördög-árokhoz, amiben az aszályos időjárás miatt – augusztusban elmaradt a szokásos nyár végi zápor – kevés víz csillan meg, sajnos annál több benne a szemét.

A túrát végül egy fagyizóban zárjuk, aki magával hozta a füzetét az a 7 kilométeres táv legyaloglása után most pecsételhet a Kék Túra füzetébe. A túrát remekül megszervező Kati ezt a távot egész naposra tervezte, így szintidőt most nem írok. Biztosan mondhatom, hogy a túrán, a programokon mindenki remekül érezte magát és a rengeteg napsütésnek is köszönhetően feltöltődve mehetett haza.

A Kék Túrának a budapesti szakasza az, amire érdemes a slow living jegyében egész napot szánni és átvenni egy kicsit az erdő ritmusából.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

Megéri környezettudatos fesztivált szervezni?

A 2019-es Sziget Fesztivál augusztus 13-án ért véget, a szitizenek pedig a remek koncerteknek, programoknak köszönhetően igazi élményekkel lehettek gazdagabbak. A fesztivál utolsó napján én is ott voltam és a színes programok mellett azt is próbáltam megfejteni, hogy mennyire éri meg környezettudatos fesztivált szervezni. Vajon érdemes a keletkező hulladékról komplex módon gondoskodni és törekedni arra, hogy a rendezvény ökológiai lábnyoma a lehető legkisebb legyen? Élménybeszámoló következik.

Számomra az idei Sziget Fesztivál a két és fél órás, fantasztikus Foo Fighters koncerttel zárult, ami méltó befejezése volt augusztus 13-nak. Az időjárás aznap kegyes arcát mutatta, egy rövid esős időszakot kivéve kellemes szellős időben lehetett bejárni a fesztivál területét. Már indulás előtt tisztában voltam azzal, hogy aznap a lépésszámlálóm rekordot fog dönteni – így is történt -, de nem tettem le arról, hogy a lehető legnagyobb területen megnézzem, hogyan néz ki egy környezettudatos fesztivál a gyakorlatban.

A Sziget Fesztivál mára elfoglalja a Hajógyári-sziget legnagyobb részét. Befogadóképessége csaknem 100 000 főre nőtt, ami nagyjából két kisvárosnyi ember igényeinek kiszolgálását jelenti naponta. Minden évben megjelennek cikkek, melyek arról szólnak, hogy a Sziget megváltozott és ez így is van. Ahogy a számokból is rövid úton kiderült, a fesztivál hatalmasra növekedett és a kezdeti gyermekbetegségeit kinőve előnyére változott. Mára pedig a fenntartható fejlődést célul kitűzve, számos remek ötlettel inspirációként is szolgálhat a rendezvénynek helyet adó városnak.

01_20190814_megeri.jpg

Az idén egyik kedvenc helyem a Nagyszínpaddal szemben, a fák árnyékába telepített Green Sziget volt, ez talán nem meglepő. A több részből álló zöld szigeten egy hét alatt volt számos workshop és előadás egy iglu formájú sátorban. Hulladékgazdálkodás még soha nem kapott ilyen menő helyet, ide telepítettek ugyanis egy profi komposztálót és egy minilabort is. Aki akár egy cseppet is érdeklődött a fenntartható megoldások iránt, biztos itt ragadt egy időre és új infókkal gazdagodott, aki pedig összegyűjtött egy zsák újrafelhasználható hulladékot, ajándékot kapott.

04_20190814_megeri01.jpg

Még soha nem volt olyan átlátható a szelektív hulladékgyűjtés, mint a mindent elnyelő sárga műanyagkukák helyett telepített rácsos falú gyűjtőnél. Ez az egyszerű fémdoboz láthatóvá tette, a hulladékot hiába dobjuk ki, attól még nem szűnik meg létezni. A környezettudatosság mellett hihetetlen volt látni, hogy a keletkező szemét eltakarításában hány ember vesz részt. Nem volt olyan pillanata a napnak, amikor ne találkoztam volna a szemetet facsipesszel és boszorkányos gyorsasággal felszedő önkéntesekkel. Akik ráadásul olyan hatékonyan dolgoztak, hogy fényes nappal nekem esélyem sem volt megtölteni egy műanyagzsákot újrahasznosítható a hulladékkal. Pedig a cserébe kapott ajándék – ami ugye nem ajándék, mert egy teli zsákért rendesen meg kellett  volna dolgozni – is vonzó volt.

05_20190814_megeri.jpg

A szervezők a keletkezett műanyag és fémhulladékok összegyűjtése és a szerves anyagok komposztálása mellett a vendégek által hátrahagyott holmikkal is foglalkoztak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak a Green Szigeten lehetett leadni azokat a holmikat, amelyeket a tulajdonosok nem szerettek volna magukkal vinni, de a fesztivál után a többi hátrahagyott holmit – sátrat, cipőket, ruhákat – is összeszedték. Ezek válogatás, tisztítás után jó helyre kerültek. 

07_20190814_megeri.jpg

A Sziget Fesztiválon nem csupán egyféle, hanem a látogatók által termelt hulladék minden fajtájával professzionálisan foglalkoztak. A Green Szigeten kívül is észre lehetett venni azt, hogy ez egy környezettudatos fesztivál. A keletkezett hulladékok jelentős része már egyértelműen nem egyszer használatos műanyagból, hanem fából vagy papírból készült. A jó példát követve, remélhetőleg hamarosan nem csak fesztivál szinten fejeződik be a polipropilén evőeszközök használata, hanem a boltokban is. Ráadásul a Szigeten az utak mentén elég sok és nagyméretű kuka volt, szóval a szemetet tényleg csak az hagyta el, aki nagyon akarta. A vécék állapotáról egy korábban olvastam egy cikket, tényleg rendesen használható volt ez az infrastruktúra és – mivel a férfi és a női rész is ugyanolyan kialakítású volt – a táblák ellenére ezek koedukált wc-k lettek.

Az infópultnál, annak aki kért, adtak henger alakú zsebhamutartót, ami nem volt más, mint a PET palack felfújás előtt. Érdemes volt megnézni, hogy mennyivel másabb egy polietilén palack a végleges kialakítás előtt. Cigarettacsikkekből viszont több helyen is rengeteg volt, ami a zsebhamutartók szükségességét bizonyítja, csak készüljön valami másból. Minden hulladékfajtánál igaz az, hogy attól még valaki kidobja, az nem válik semmivé. Viszont pont a csikk az, ami a benne lévő, majd a talajba kerülő szerves és szervetlen vegyületek miatt kiemelkedően környezetszennyező.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Évekkel ezelőtt az újrapohár volt az első nagyobb feltűnést keltő változás a fesztivál zöldülésében. A használat után pillanatok alatt összegyűrődő és egész hatalmas területeket több rétegben befedő egyszer használatos műanyag pohár helyett már évek óta a szuperül kinéző és sokáig használható repoharak kerülnek a fesztiválozók kezébe. A kiürült poharat nem kell magunknál hordani, beválthatjuk egy tokenre, amiért, ha úgy adódik, újabb poharat válthatunk ki. A leadott repoharak megfelelő tisztítás után újból kiadhatók. Emiatt nem pár perc az élettartamuk, aminek köszönhetően sokkal kevesebb polipropilén keletkezik hulladékként.

Más cégek megjelentek környezettudatos megoldásokkal. Az e-ON kreativitását dicséri az például az Eco Kemping, ami karton sátraival elég látványos képet mutatott. Egy rövid filmjükben a telepítésben résztvevő szakember olyan természetességgel beszél a Szigetre vitt napelem-rendszer telepítéséről, hogy óhatatlanul is megfordul az ember fejében, hogy napelem helyett miért is használnak annyi aggregátort máshol?

Love Revolution

Számomra külön kedves volt, a közösség erejére építő Love Revolution meghirdetése, immár a második éve. A fenntarthatóságon kívül, fontos beszélni az emberi jogokról, elítélni a nemi identitás, a bőrszín és a vallás miatti kirekesztést. A további részletes program ITT visszakereshető, lenyűgöző. Idén a nagyszínpadra olyan produkciók is feljutottak – fókuszba helyezve nagyon fontos társadalmi problémákat – amelyekkel még a hazai médiában is csak elvétve találkozhatunk. Bár nem voltak sokan, de aki látta Dakota & Nadia duettjét a családon belüli erőszakról és annak dinamikájáról, az nem felejti. ITT visszanézhető.

Időben visszafelé haladva a fesztivál első napján lépett fel a legkülönlegesebb előadó, a világhírű főemlőskutató és természetvédő Dr. Jane Goodall. Az ő 10 perces, de szenvedélyes beszéde ITT visszanézhető, egy élmény nézni és hallgatni.. A nevét viselő és általa, a csimpánzok védelmére alapított intézet vezetője már járt Magyarországon, sőt tavaly tavasszal a Vörös-kőváron egy róla elnevezett tanösvényt is átadtak.

A Szigeten  idén eltöltött nap, nekem olyan volt, mintha nyaralni mentem volna és nem csak a nyelvi sokszínűség, hanem a szolgáltatások minősége miatt is. A címben feltett kérdésre a válasz – már, ha ez kérdés volt bárkinek – a válasz egyértelműen igen. Igen, megéri környezettudatos fesztivált szervezni. A 2019-es Sziget Fesztivál ráadásul a környezettudatos szemlélethez egészen komplex módon közelített és az odafigyelés a sok apró részletre az, aminek köszönhetően sokkal, de sokkal hatékonyabbak lettek.

02_20190814_megeri.jpg

A nagy tömegeket megmozgató és így a fontos ügyeket is támogatni képes fesztiválok szervezői számára mindenképpen jó, ha rendezvényeiket környezettudatos és fenntartható módon szervezik meg és közönségüket a lehető legjobban bevonják ebben a folyamatba. A Sziget Fesztivál látogatói idén is a világ minden pontjáról érkeztek Budapestre, Új-Zélandról, Ausztráliából, Észak-és Dél-Amerikából, Európából Angliától Oroszországig. Szóval gyakorlatilag a Föld valamennyi földrészről felkerekednek emberek, azért, hogy egy nem túl nagyméretű, közép-európai ország gyönyörű fővárosában csatlakozzanak a Szabadság Szigetéhez és egy hétig jól érezzék magukat a koncerteken és más színes programokon. Ekkor már a szórakoztatáson kívül feladat a társadalmi szerepvállalás is, amit a szervezők jól teljesítettek.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A nagy műanyag svindli

A műanyagmentes július hihetelen népszerű mozgalommá nőtte ki magát néhány év alatt, szerte a világban emberek százmilliói próbálnak meglenni műanyagok nélkül. Az idei év különösen eredményes volt, hiszen a mozgalmat elindító Plastic Free July arról számolt be, hogy 230 millió ember csatlakozott hozzájuk és egy hónapon keresztül törekedtek a műanyag felhasználásuk csökkentésére. Egy évvel ezelőtt, 2018. júliusában a Forest&Fruit is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz és nem csupán egy hónapra. Egy év után pedig eljött az ideje, hogy több szempontból is értékeljem a műanyagmentes mindennapokat, áttekintve közben a műanyagipar szédítő sebességű fejlődését.

A műanyag felfedezése nagyjából a miben tároljuk a mindent feloldó anyagot probléma ellenkezője, hiszen itt egy anyag, ami nehezen bomlik le és sokáig megőrzi eredeti összetételét. A kémia az a természettudomány, aminek a rejtelmei mindig is foglalkoztatták az embereket, gondoljunk csak az aranycsinálás vágyára. Az embert hajtotta természetes kíváncsisága, a természet törvényszerűségeinek megismerése, de minden új felfedezés újabb talányt hozott. A műanyagok felfedezéséhez, vagy inkább megalkotásához és tetszés szerinti alakítgatásához a szerves kémia tudományának fejlődésére volt szükség és nagyjából 150-200 évnyi szorgalmas kísérletezgetésre. Manapság a különböző szerves és szervetlen molekulák vegyítésével katalizátorok használatával, a hőmérséklet és a nyomás variálásával széles a spektruma a létrehozható anyagoknak.

A kémiai alapismeretekre sok embernek akkor csukódik be a füle, amikor a kovalens kötésről először szó esik. Talán elsőre nem tűnik túl izgalmasnak az, hogy két magányos elektron összeáll párba és egyesült erővel nemesgáz-szerkezethez segítenek egy-egy magányos atomot majd létrejön, mondjuk egy hidrogénmolekula, pedig ez egy igen fontos folyamat. A műanyagok makromolekulák, vagyis igazi óriási méretű vegyületek, ezekben az atomok egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak. Vagyis a különböző vegyipari eljárások során létrejövő anyag egy stabil kémiai kötést tartalmaz, nem csak olyan tessék-lássék másodlagos kötést.

A műanyagok polimerizációval képződnek, így lesz a két szénatomos, kettős kovalens kötésű gáz halmazállapotú szénhidrogénből, az etilénből egyszeres kovalens kötésű polietilén. Ezzel az anyaggal minden bevásárlásnál találkozhatunk, egyik változatából az LDPE-ből készülnek ugyanis a leheletvékony, könnyen szakadó, de kémiailag stabil, egyszer használatos zacskók. Az egyik első véletlenül előállított műanyag a PVC volt, ez a rövidítés a poli(vinil-klorid) elnevezést rejti. A vinil-klorid az etilén egy klórszármazéka, a molekulában az egyik hidrogén helyett klór van. A vinil-klorid vízben rosszul oldódó, mérgező gáz, amiből szintén polimerizációval jön létre a hőre lágyuló, ellenálló poli(vinil-klorid), aminek lágyabb változatát előszeretettel használják elektromos szigetelőanyagnak (ez borítja az elektromos vezetékeket, telefontöltő zsinórját) a keményebb változatából pedig csöveket, padlóburkolatot készítenek. A műanyagok színes világát még számtalan molekulán keresztül be lehet mutatni, mert ez eddig csak egyetlen egy szerves molekula és egy származéka felhasználási módja volt.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

1900-ban a világ műanyagtermelése 20 ezer tonna volt, ez 1956-ra már 3400 tonnára nőtt és a volumennövekedést sem a két világháború, sem a 20-as évek gazdasági válsága nem törte meg. A természetes, például cellulóz, alapú műanyagok gyártása mellett nagyipari igényeket viszont az addig maradvány terméknek tekintett kőszénkátrány, majd a kőolaj elégítette ki. A második világháború után a hazai műanyagipar is számos újítással járult hozzá ennek az elpusztíthatatlan anyagnak az elterjedéséhez. A műanyag kedvező tulajdonságai miatt komoly kutatások és kísérletek folytak a fa műanyagokkal való nemesítésésre (ez nem elírás) és vizsgálták, hogy a fémeket hogyan helyettesítheti ez az anyag.

A fanemesítés legcélszerűbb módjának az ojtásos sugárkémiai polimerizáció tűnt, ami tényleg az, aminek első olvasatra tűnik. Gamma vagy elektronsugárzás mellett az impregnáló oldattal érintkező, átitatott fában térhálós kopolimer alakul ki. Az így keletkezett mesterséges termékből szinte lehetetlen volt eltávolítani a műanyagot, mert előfordult, hogy a kémiai folyamat eredményeképpen a műanyag a növényi sejt falán belül jött létre. A Műanyagipari Kutatóintézet 1967-es kiadványa szerint ezt a kedvező tulajdonságú, nemesített fát széles körben lehet majd használni, sportszerek, bútorok, padlóburkolatok készítésére.

A fémek kiváltására a műanyagokat elsősorban kedvezőbb fizikai tulajdonságaik és áruk miatt szerették volna használni. Egy szintén 1967-es egyetemi jegyzetből viszont kiderült, hogy amíg a fémek korrodálódása tömegvesztéssel jár és a folyamatnak az anyag belsejébe való átterjedését a kialakuló védőréteg meg is állíthatja, addig a műanyagoknál a folyamat az anyag belsejében is folytatódik, a korrodálódásért felelős anyag növelheti a műanyag tömegét, vagyis egyesül vele. A tankönyv nagyon alapos, a műanyagok vízfelvételi képességéről is közöl egy részletes táblázatot, ugyanis vannak olyan műanyagok, amik felveszik és át is eresztik a vizet.

A hatvanas évek persze elég régen voltak és most a 2000-es években a műanyagnak egyre több határozottan kedvezőtlen tulajdonságára derül fény, pontosabban kap kellő hangsúlyt. Azon kívül, hogy nehezen, hosszú évek alatt bomlik le, most már sikerült olyan mennyiséget termelni itt a Földön, ami már nem hagyható figyelmen kívül. Viszont tévedés azt állítani, hogy a valaha megtermelt összes műanyag itt van még velünk, ugyanis főleg tőlünk nyugatabbra előszeretettel égetik el speciális, erre a célra kialakított erőművekben, kihasználva azt, hogy a fűtőértéke nagyobb, mint a széné és nem sokkal marad el a fűtőolajétól. Sajátos utat jár be így a nyersolajból hosszas folyamatokon keresztül előállított anyag, amíg szerves vegyületként szén-dioxiddá és vízzé ég el. Mindenkit óva intenék attól, hogy otthon is önfeledten bedobja a kazánba a pillepalackot, vagy az elvásott telefontöltő zsinórt. Ezek ugyanis nem csupán szén és hidrogén alkotta vegyületekből előállított tárgyak. A sok adalékanyagból, vagy a klórtartalmú PVC-ből mérgező anyagok szabadulnak fel az égetés során.

20190804_anagymuanyagsvindli021.jpg

Az nem is kérdés, hogy a műanyagok mennyiségét csökkenteni kell és valóban érdemes átgondolni, hogy az egyes ember mit tud hozzátenni a bolygó műanyag-mentesítéséhez. A műanyagmentes július és a szívószálmentes augusztus ehhez azért kevés lesz, de első, parányi lépésnek ideiglenesen talán megteszi. Azért ideiglenes, mert nem lehet tartósan elvárni egy társadalomtól, hogy kiskapuzzon és cipelje magával a befőttesüvegét, dobozát, járjon több boltba, akkor is, ha nem akar és saját idejét és energiáját nem kímélve otthon keverjen, kavarjon ételt és mosószert egyaránt, majd alkudozzon a sajtosnál, húsosnál, hogy most akkor mibe is kerülhet az áru. A vászonszatyi és a bevásárlótáska nyilván megoldható és a fogyasztás racionalizálása is elengedhetetlen. De közben nem lehet úgy végigmenni egyetlen bolt, hiper- és szupermarket polcai között sem, hogy ne műanyag palackok és csomagolások foglalnák a helyet csúfondárosan mindenhol. Az üveg és/vagy fémcsomagolású termékek – ahol egyáltalán kaphatók – pedig jóval többe kerülnek. 

Az igazi változás nem ott kezdődik, hogy a kedvenc tusfürdő a műanyag flakonja miatt nem kerül a kosárba, hanem ott, hogy gyártó készít belőle szappant, környezetbarát papír csomagolásban. Vagy, ahogy a Crepto meg tudta lépni, hogy gazdaságos kiszerelésben, kartonpapírba csomagolja a toalettpapírt és nem műanyagba úgy ezt valószínűleg más gyártó is meg tudja tenni. Ahogy van számos higiéniai termék is, aminek nem a házilagos elkészítés a valódi megoldása, hanem az, hogy nagyüzemben készüljön környezetbarát, higiénikus és instant módon. Az igazi változás ott kezdődik – addig azért mindenki tegyen meg a lehető legtöbbet a műnyagmentes mindennapokért – amikor a gyártók is felismerik, nem szennyezhetik tovább felelőtlenül a környezetet.

Továbbra is fontos tudatosítani, hogy személy szerint minden ember felelős a környezetéért. Ha nem is mindenki kedveli meg a kémiát, és nem lesz oda szerves kémiáért, talán átolvassa a műanyagiparról szóló fejezeteket. Megérti, hogy a kovalens kötés bizony fontos, mert a darabokra aprózódó műanyag trükkös, kémiailag mit sem változik. Ahogy azt is fontos észrevenni, hogy a műanyag kínálta kényelem csak látszólagos.

Zöld Sziget Óbudán

A mai napig emlékszem, hogy mekkora élmény volt a Sziget első évében az a Kispál koncert. Kicsit tétováztam, hogy a másik estén fellépő Tankcsapda koncertjére menjek, de 300 forintnál többet nem tudtam egy héten koncertre költeni. Az, hogy '93 óta mennyire megváltozott a Sziget, nem lehet elég jól leírni: egy népszerű, de nem túl nagy rendezvényből egy abszolút naprakész, széles körű ismertségnek örvendő, elismert és mindenekelőtt monstre fesztivállá vált. A DiákSzigetből a Sziget fesztivál lett és én az elkövetkező években szinte minden alkalommal kint voltam, egy, vagy több napot, sőt egyszer egy hetet is, és nem bántam meg.

A fesztiválnak helyet adó Óbudai-sziget az év minden szakában egy varázslatos hely, nem csak a szigetet körülölelő folyó, de a számtalan ligetes rész, a tágas mezők, az eldugott részeken fellelhető számtalan állatfaj miatt is. A Sziget megépítése heteken keresztül folyik és a rendezők ebben az évben a fesztivál vendégeit igyekeznek még környezettudatosabban kiszolgálni. A Zöld Sziget és azon belül a Love Revolution egyik fő üzenete a környezettudatosság és a fenntartható fejlődés, ennek megvalósítására idén még nagyobb gondot fordítanak. A hangsúly azon van, hogy közösen lehessen elérni a fenntartható fejlődést és a környezetünk megóvása a mindennapok része legyen. Így a népszerű repohár mellett lesznek ivóvíz pontok, a kulacsok újra töltésével egy ekkora fesztiválom már jelentősen kevesebb egyszer használatos műanyag palack fog fogyni. A képzésről a Green Sziget Centerben gondoskodnak, ahol workshopokkal, előadásokkal várják a vendégeket, a fesztivál után pedig egy fenntarthatósági jelentésben számolnak be az elért eredményekről. Kézenfekvő az, hogy vigyáznak a Duna tisztaságára is, ezért meghirdették a Tisztább folyópart programot, hogy a pillepalackok se kerüljenek a vízbe. A fesztivál ideje alatt összegyűjtik a folyóparton keletkezett szemetet és megakadályozzák annak folyóba jutását. A keletkezett zöldhulladékot pedig komposztálják.

A Sziget Fesztivál után hátramaradt sátrakat, matracokat és hálózsákokat pedig összegyűjtik és olyan embereknek adják, akiknek ez nagy segítség. Ebben benne van az, amit én is gondolok a világról. Ne csak a környezetünkkel legyünk tudatosak, ne csak növényeket és állatokat védjünk, hanem figyeljünk embertársainkra is, lehet nekik is szükségük van figyelemre, segítségre, jó szóra.

Még több Green Sziget program ITT

20190804_anagymuanyagsvindli.jpg


Tankcsapda koncert a Szigeten kémia rajongókkal.

Ezúton szeretném megköszönni a bejegyzés elkészítésében nyújtott segítségüket a KSH Könyvtár könyvtárosainak , nélkülük nagy valószínűséggel soha nem bukkantam volna rá a következő könyvekre:

  • Barta István: Fémek helyettesítésére szolgáló korszerű műanyagok - Tankönyvkiadó 1967
  • dr. Czikovszky Tibor: Fanemesítés műanyagokkal - Műanyagipari Kutató Intézet 1967
  • Macskásy Hugó: A műanyagipar fejlődése a kapitalista országokban - Műanyagipari Kutató Intézet 1957

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Költői oázis a Svábhegyen

A pesti polgárok a 19. században szerettek bele visszavonhatatlanul a Svábhegy lankáiba, érintetlen erdeibe, friss, tiszta levegőjébe és nem utolsó sorban a páratlan panorámába. Ennek a szerelemnek a nyomán a hegy Pestre néző oldalán gyors egymás után szebbnél szebb villák épültek, majd a közlekedésre alkalmas utak elkészültével és a Fogaskerekű megépítésével a hódítás beteljesült. A Svábhegy mai lakói persze mindezt nem élik meg ilyen romantikusan és valóban, manapság szinte már nincs mit beépíteni, kincsnek számít minden többé kevésbé érintetlenül, ősfás állapotában meghagyott földdarab. Ezek közé tartozik a Jókai-kert, a Svábhegy egyik szépséges zöld területe, ami a Budai Zöld túra mentén található.

Amikor a Kadarkák kertjében próbáltam egy szőlőindát fotózni, az járt a fejemben, hogy miért is nem jártam hamarabb a Jókai-kertben. Hiszen gyakran mentem az Istenhegyi úton fel a Normafához, vagy a Fogaskerekűvel a Gyermekvasút végállomásához, de eddig soha nem szálltam le a Városkút megállónál és nem sétáltam fel a Költő utcába. Pedig kellett volna. 

koltoikert06.jpg

Jókai Mór 1853-ban vásárolta meg a város zajától távol fekvő, erdővel körülölelt elhanyagolt, anyagos, gödrös telket a Svábhegyen. Tehetséges és tökéletességre törekvő emberként ebből a területből rövid idő alatt egy virágzó gazdaságot hozott létre, a természetbe illeszkedő – ma már csak részben létező – épületekkel, megfelelő növények telepítésével és azok gondos karbantartásával. Ahogy a művészetek közül többen is tehetsége volt, úgy képezte magát a kertművelés és a botanika szakértőjévé és erről a folyamatról Kertészgazdászati jegyzetek címmel egy olvasmányos művet is kiadott 1896-ban. A gondos műveléssel és nagy munkával megnyert kertben és a benne álló családi házban gyakran megfordultak a reformkor szellemi vezetői, a svábhegyi lakhely nem csak a szüretek idején volt fontos találkozóhely.

Jókai Mórt a 19. század egyik jelentős íróját talán nem kell senkinek bemutatni, az Aranyember, az Egy magyar Nábob és még számtalan könyv szerzője, korának egyik legnagyobb, kiemelkedően tehetséges alkotója volt. Művei, habár manapság már kevésbé számítanak olvasmányosnak, az irodalom legremekebb művei. Jókai kalandos életéről ITT, késői szerelméről ITT lehet olvasni, főbb művei pedig a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálhatók ITT.

Jókai halála után a gazdasága nem került gondos kezekbe, az épületek közül sem marad meg sok, de a hely még így is őriz valamit a 19. századból. A kapun belépve szinte azonnal magával ragad a hely hangulata, a szokatlan csend, a lankás ösvények és az ősfák varázsa. A jelenleg Jókai-kert Természetvédelmi Terület néven létező kert nem túl nagy, a kanyargós, lépcsős utakon rövid idő alatt bejárható és a több része van, ahol érdemes elidőzni.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Kőpark tanösvény az, ami már nincs itt, a kert mellett található Stenidl villa felújítási munkálatai miatt kellett áthelyezni a Szemlő-hegyi barlanghoz. A műemléki védelem alatt álló Steindl villára rá is fér a felújítás, hiszen évtizedek óta használaton kívül, lakatlanul romlik az állapota. Az 1840-es években épült villa egy volt a környék pazar, Pestre és Budára egyaránt kiváló panorámával rendelkező épületének, ahová szívesen vonultak vissza a pesti polgárok. Különös véletlen, hogy Országházat tervező Steindl Imre apjának Steindl Károlynak volt tulajdonában az épület, melynek jellegzetes faszerkezetes teraszáról kiváló a rálátás a Parlamentre.

koltoikert03.jpg

A panoráma ma is megkapó, a villától nem messze a Magyar Madártani Egyesület borostyánokkal befuttatott épülete felett előtűnik a város. Nem véletlenül madárbarát a Jókai-kert, a számtalan odú, etetőhely elhelyezésével, azok gondos, szakszerű karbantartásával az itt előforduló madarak számára kedvező életfeltételeket biztosítanak a szakemberek. Aki esetleg nem túl járatos a hazai madárfajok között, az itt elhelyezett tájékoztató táblák segítségével könnyen és gyorsan képezheti magát, éppen ezért érdemes egy panorámás padnál, vagy a Kadarkák kertjében egy kicsit letelepedni és fürkészni a szárnyas lakókat. Az önképzéshez a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár is hozzá tud járulni, de itt van az MME boltja is. A hosszú faház város felőli részén elismerésre méltó szőlőültetvény található. A Svábhegy déli lejtőjén számos nevezetes szőlőfajta lett újratelepítve és a vidáman, de rendezetten kanyargó szőlővesszők különleges kísérői az innen nyíló egyedi panorámának. A Kadarka Kör itt található táblája adja hírül, hogy a cél nem kevesebb, mint az egykor messze földön híres budai vörösbor feltámasztása.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,


Valamikor a Budai-hegység hatalmas területén jellemző volt a szőlőtermesztés, a Svábhegy, az Istenhegy, a Rózsadomb mind hatalmas szőlő ültetvényeknek adtak helyet. Ennek emlékét őrzi ma már csak nevében az Orbánhegy és ezért volt a szőlőművelés védőszentjét ábrázoló oltárkép a mai Mansfeld Péter park helyén álló Veronika kápolnában. A 19. század végi filoxéra járvány azonban a szőlőket gyakorlatilag teljesen kipusztította és az elhalt szőlőültetvények helyett megkezdődött a város ezen zöldterületének beépülése. Jókai Mór viszont már korábban is sikerrel kezelte a szőlő különböző betegségeit, a kertjében termett szőlőfajtákról sok-sok évig bőségesen szüreteltek és a présházban dolgozták fel a gazdag termést.

koltoikert02.jpg

A Jókai-kert hangulata a némileg hasonlít Balatonfüredéhez és valóban, az egykori présház előtt állva a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának épületét könnyebben egy el lehet képzelni egy Balaton parti nyaralóként, mintsem irodaházként. Az egykori présházban ma a Petőfi Irodalmi Múzeum által berendezett Jókai emlékszoba tekinthető meg szakértő vezetés mellett, kedvező árú belépődíjért.

koltoikert04.jpg

Az épített és telepített hagyaték mellett Jókai Mór egy szobor formájában is jelen van a róla elnevezett kertben: Róna József 1903-ban átadott Anakreon című szobrának arcát róla mintázta. A szobor kissé elbújva látható, nem túl messze a híres rózsakerttől és a sajátos hangulatú oroszlános padtól.

koltoikert07.jpg

A Jókai-kert jó választás annak, aki minőségi kikapcsolódásra vágyik. Aki arra jár, üldögéljen egy kicsit a kő vagy fapadokon, vigye magával Jókai valamelyik könyvét és pár órára merüljön egy rég letűnt kor világába, hogy frissen érkezzen vissza a mába.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

India mosolya

India, a Föld hetedik legnagyobb országa sok utazó számára vágyott célpont. A kontinens méretű ország megismerésére kevés egy pár hetes utazás, még akkor is, ha előtte alaposan és több szempontból felkészülünk. Az Indiában eltöltött élmény pedig alapjaiban változtathatja meg a világhoz való hozzáállásunkat. A blog történetében először, nem saját élményt osztok meg, a bejegyzés az Indiát többször megjárt Mária és Vilmos elbeszélése és Vilmos remek fotói alapján készült. A bejegyzés másik felében pedig egy közelmúltban megjelent különleges és frissen kiolvasott könyvet ajánlok.

Utazás tervezésekor legtöbbször elsődleges szempont a nyaralásra, telelésre szánt összeg és ma már alapos tájékozódással és gondos szervezéssel egy hosszabb indiai utazás sem elképzelhetetlen. A most beköszöntött kánikula kiváló alkalom arra, emlékeztessük magunkat, egy ügyes repülőjegy foglalással kedvező árú repülőjegyhez juthatunk Delhibe, Mumbaiba vagy Chennaiba, amivel télen megszökhetünk a beköszönő tél elől. Az ott tartózkodásnak is van költsége, lakni, enni és öltözködni ott is kell; és lehet is, a hazainak töredékéből. Ráadásul a téli fűtésszámlával megtakarított pénz bőven fedezi az ottani költségeket

India éghajlata jelentősen különbözik Magyarországétól érdemes felkészülni az eltérő hőmérsékletre és páratartalomra. Utazás és ott tartózkodás szempontjából november közepe és április közepe közötti időszak az, amit a mérsékelt égövhöz szokott szervezet még jól tolerál. A nyár monszun miatt csapadékban gazdag és rendkívül meleg hónapjai akklimatizálódást igényelnek.

 indiamosolya0101.jpg

Miután a repülő megérkezik Indiába, és nem egy nagyvárosban akarjuk az indiai heteket hónapokat eltölteni, belföldi repülőjáratra, vonatra, buszra vagy iránytaxira kell szállni. Habár Gándhi a vasutat szükséges rossznak tartotta és természetes pusztulásukat eleinte üdvözítőnek, India közlekedésében ma igen fontos szerepet tölt be ez a közlekedési eszköz. A gyarmati időkben kiépített, majd továbbfejlesztett vasút napjainkra a világ negyedik legnagyobb kötöttpályás közlekedési hálózatává vált. Naponta 15 milliónál is többen utaznak rajta és olykor meglepő a szerelvények mérete, felszereltsége. A képen látható vonat nagyjából egy kilométer hosszú, a fotó a szerelvény közepén készült, ahány vagon előtte, annyi volt még utána.

indiamosolya01.jpg

Lehetetlenség röviden összefoglalni, hogy Indiában mennyire más impulzusok érik az utazót az itt töltött hetek vagy hónapok alatt; tény, jól jön egyfajta nyitottság. A számtalan népcsoport évszázados együttélése miatt rendkívül tarka népességű országban így nem csupán turisták lehetünk, hanem egy kicsit jobban megismerhető a hihetetlenül gazdag és sokszínű kultúrájukat.

A szubkontinens évezredek óta lakott, az itt élő civilizációk sokat tettek hozzá az emberiség történelméhez, kultúrájához és különböző tudományokhoz. India a magaskultúra egyik bölcsője, matematikai, csillagászati felfedezéseikkel olykor századokkal megelőzték az európai tudósokat. Művészetük hasonlóan ezerszínű, mint maga az ország, a különböző alkotásokban, legyen az épület, szobor, festmény a vallás központi szerepet játszik, ahogy a természet ábrázolásában is. Nem meglepő, hogy az UNESCO számos helyet, építményt nyilvánított a világörökség részének.

indiamosolya0220.jpg

A főleg tamilok lakta Tamil Nadu államban azon belül Tiruvannamalai városban található Arunachalesvara templom egy a Dél-Indiában található szent helyek közül, amit Síva Istennek emeltek. A hinduizmus egyik fő istensége a hatalmasságukon vitázó Brahma és Visnu előtt végtelen nagyságú lángoszlop formájába jelent meg és így formálódott az Arunachala. A Szent Jelzőtűz hegyének is hívott Arunachaláról Paul Bruton angol újságíró írt a Baktay Ervin által lefordított India titkai című könyvében még a múlt század harmincas éveiben. Ebben a könyvben leírja, hogyan találkozott a Ramana Maharshival, 20. század egyik legnagyobb szentjével, aki köré egy Ashram épült, ami nem csupán a hívőknek, de az arra utazóknak is szállással, étellel szolgált és szolgál ma is. Ramana Maharisival darsanokon – a szó maga azt jelenti Isten látása - lehetett találkozni, jobban mondva a közelében lenni, vagy a nap többi részében a kiadott, leírt útmutatásai alapján különböző gyakorlatokat végezni, elmélyülni. Az Ashram a mai napig áll és nyitva van utazók előtt, puritán szállással, banánleveleken feltálalt zamatos, szvasztikus étellel, jó szóval. 

A barnás-vöröses kőtömbökből álló jellegzetes formájú 800 méter magas Arunachala csúcsára vezető út egyhangúságát néha megtöri egy magányos zöldellő fa, ami alatt meg lehet pihenni, fentről letekintve pedig lenyűgöző látványt nyújt a 10 hektár területen elterülő hatalmas templom.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

 

Arunachalesvara templom emberöltőkön keresztül épült, messziről látható az épületegyüttes fölé emelkedő 4 hatalmas goupram, más néven átjáró torony. A keleti és nyugati fal 210, az északi 480, a déli pedig 460 méter hosszú. Az épületegyüttest páratlan formagazdasággal építették, a számtalan szentélyben és számos csarnokban Istenek különböző inkarnációi jelennek meg szoborként, domborműként. A legmagasabb keleti torony 66 méter magas, de a többi sem sokkal marad el tőle, a legrégebbi szentély is keletre néz. Az egyik legismertebb nevezetesség az ezer pilléres csarnok, de ezen felül is lehetetlenség felsorolni a terek, folyosók szentélyek számát. A templomban a napi hatszori, heti, kétheti istentiszteleteken kívül évente tucatnyi fesztivált is tartanak. Ezek közül a novemberben van a 10 napig tartó Karthigai, vagy más néven Deepam, amikor a hegy csúcsán több tonna ghee fénye világít. Feljegyzések alapján tudható, hogy ezt az ünnepet, már évszázadok óta megtartják. Arunachalesvara templom honlapja ITT Sri Ramana Maharshival honlapja pedig ITT olvasható.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Nem csupán a szellemi és vallási központok különböznek az európaitól, hanem az is, ahogyan az emberek dolgoznak. Az emberi munkaerő itt nagyon olcsó. A szolgáltatóiparban és a mezőgazdaságban gépek használata helyett jobban megéri embereket fizetni.

Indiában hagyományos és gépesített módon is művelik a földet, és nem meglepő módon legfontosabb termeszetett növényük a rizs, ezt követi a búza, a kukorica, az árpa és még sok gabonaféle. A rizs termesztésekor a magokból kikelt palántákat előbb csomagként szétdobálják a rizsföldeken, majd csomagról csomagra haladva egyesével ültetik el a parányi növényeket, egész nap a tűző napon a vízben állva, görnyedve.

indiamosolya032.jpg

A gabonák aratása történhet gépi erővel is, ezt követően a magokat az útra terítik ki és szitálással, a szél segítségével tisztítják meg a szemeket, választják el az ocsút és a magot, majd zsákolják be a terményt.  

A Kreatív Kontroll tartalommarketing ügynökség kiemelkedő szakmai anyagok mellett könyvkiadóként is működik, idén tavasszal náluk jelent meg Mohandász Karamcsand Gándhi kuriózumnak számító könyve az India szabadsága. A diplomás jogászként, ügyvédként és közösségi vezetőként a dél-afrikai indiai közösségért sokat tevő Gándhi 1909 novemberében a Dél-Afrika és India között egy 10 napig tartó hajóúton írta meg ezt  a művét. Ez hitvallásának esszenciája és ebben fektette le iskolateremtő politikájának alapjait.

Mit is lehet mondani egy könyvről, amit maga Gándhi írt, aminek minden egyes fejezetében több, megfontolásra érdemes mondat olvasható? Az egyszerű és igényes kiadás, figyelemfelkeltő, de nem hivalkodó, tökéletesen illik a külcsín a belbecshez. A könyvet olvasva közelebb lehet kerülni Indiához, úgy, hogy nem szükséges a felszínes, médián keresztül így úgy megszűrt információkat súlyozni. India szabadságának segítségével lehetővé válik másként és jobban megismerni az országot és magát az embert.

Különös dolog, hogy egy több, mint 100 éve megírt könyv ilyen aktuális információtartalommal bírjon a ma társadalmáról, emberéről és ilyen tűpontosan, közérthetően mutasson meg problémát, megoldást egyaránt. A 21. század Magyarországán különösen jelentős súlyúnak tűnik az a mondat, hogy „A világ egyetlen részén sem tekintik egyazon nemzetet egyazon vallás szinonimájának,” vagy szintén a vallásról szólva az, hogy „Mit számít az, hogy más utakon járunk, ha a cél, ahová érkezünk ugyanaz?”

Gándhinak a civilizációról kifejtett nézetei markánsak, de egyben megengedők is. A párbeszédes formában megírt könyv egyik erénye, az első fejezetekben olvasható, évekkel, évtizedekkel később keletkezett írások. Ezek  plasztikusabbá teszik a művet és megmutatják Gándhi bölcsességét, intellektuális nagyságát. A mű időtállóságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Gándhi 110 évvel ezelőtt megállapítását „A civilizáció arra törekszik, hogy kényelmet biztosítson és még abban is kudarcot vall.” a jelenleg hatályos hazai kerettanterv (természetismeret, 5. osztály) így fogalmazza meg: „Napjaink környezeti problémái és a fogyasztói társadalom által kínált, gyakran egészségkárosító életmódra csábító megoldások…”

A könyv borítója abszolút telitalálat, tagolása tetszetős, fellapozva a finom díszítés és a fejezetek határozott tagolása kezdetektől sejteti, ez olyan mű, amit élmény lesz olvasni. Még hozzátesz a könyvhöz a jó szerkesztés és Raffai Péter fordító alapos munkája. Ez nem egy könnyű nyári olvasmány hanem – legyen bármi odakint vagy idebent – egy minden oldalon frissítő és hűsítő, gondolatokkal tápláló kiadvány.

20190608_183222.jpg

 

 A recenziós példányt a Kreatív Kontroll Kft.-től kaptam, amit hálásan köszönök.

Mária és Vilmos hónapokat töltöttek Indiában, ebben a távoli és ezernyi kincset, tapasztalatot rejtő országban. Hosszú, érdekes történet, miért és hogyan kerültek oda, az pedig még érdekesebb, hogy mit fedeztek fel ott. Az Indiában töltött idő és tapasztalat miatt már régen nem turisták ők, akik csecsebecséket vesznek és nevezetességeket látogatnak. Szinte minden kép mögött van egy történet, egy kapocs egy távoli kultúrával, egy másik emberrel, amit majd valamikor elmesélnek ők. Amiből most csak egy pillantás, egy mosoly látszik. India mosolya.

indiamosolya05.jpg

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

1000 lépcső útja - 3. rész

Svábhegy kincsei

Tavalyelőtt kezdtük el feltérképezni és bejárni Budapest 42 kilométeres zöld folyosóját a Budai Zöldet, idén pedig leírjuk, hogyan bontottuk szakaszokra az útvonalat és azt is, hogy mit érdemes megnézni, felfedezni ezen az úton.  A túrák során eddig minden alkalommal a Gellért-hegy irányából haladtunk Nagykovácsi felé, négy túra és néhány kilométer megtétele után jutottunk el a Duna partjától az Sváb-hegyig. Az ötödik túrára egy évek óta üresen álló szanatóriumtól indultunk el és végül Budapest turistamágnes helyéhez a pazar kilátású Normafához értünk fel.

A túra előző részét a Szépkilátás cukrászdánál fejeztük be, habár itt szép kilátás nincs, egy sütire érdemes megállni, ha úgy alakul. A Budai Zöld túra a Mártonhegyi út és a Karthauzi utca kereszteződésében folytatódik. Ezen a sarkon látható az évek óta elhagyatottan álló Svábhegyi Gyermekgyógyintézet épülete. A város egyik legmagasabb pontját álló épületet eredetileg a tébécés gyerekeknek építették, de hamar országos lefedettségű, asztmás és allergiás kicsik gyógyítására magas színvonalon felszerelt, járó- és fekvőbetegeket is ellátó intézménnyé vált.

1000lepcso001.jpg
Ami most már több, mint 10 éve üresen áll, miközben a szakmai gárda Buda egy nem túl friss levegőjű negyedében gyógyít tovább. Járóbetegeket.  Ennek a területnek a mostoha sorsú épületeit és kiürített egészségügyi intézményeinek tevékenységéről ITT, sorsáról ITT, ITT, és ITT, a tervezett beépítésekről pedig ITT lehet olvasni. 

Svábhegy levegője a Jókai által is gyakran említett északi szél miatt mindig is friss volt, nem véletlenül épültek nyaralók, villák és fényűző szállodák ide a mostoha megközelíthetőség ellenére. A közlekedés fejlődésével egyre nagyobb mértékűvé vált a terület beépítettsége, és ahogy a mesében a róka a sajtot, az újabb házak is falatonként, telkenként falják fel a zöldterületet. Az infrastruktúra fejlődés – úgy tűnik legalábbis – nem követi látványosan a területek beépülését, a levegő minőségének romlása mellett viszont egy-egy reggeli közlekedési dugóért nem kell elmenni a Margit-hídig, megvan az már az Istenhegyi úton is.

A túránkat a zöld jelzést követve, a Karthauzi utcában folytattuk, a Fogaskerekű vonala mentén haladtunk egy darabig, amíg be nem kanyarodtunk a kedves nevű Evetke utcába. Innen egy lépcsősorra térve felfelé haladtunk és hamar elértünk Budapest egyik legszebb és méltatlanul ismeretlen kilátójához, a Széchenyi-kilátóhoz.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni tőlünk? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

 Erről a remek formájú építményről még az Urbanista blogon olvastam, de a Széchenyi-hegyen járva mindig volt valami érdekesebb, annál, hogy pont ezt a funkcióját csak részben betöltő kilátót megkeressük. Az emlékhely mellett elhaladva kezd kibontakozni Budapest remek panorámája, majd feltűnik az egykori Gloriett is.

1000lepcso006.jpg

Az 1884-ben a Hősök tere helyére felépített kútházként és millenniumi emlékműként is funkcionáló építményt átadása után csupán 5 évvel már áttelepítették jelenlegi helyére, a Széchenyi-emlékhely fölé. Ez utóbbiból sajnos pont a Széchenyi szobor hiányzik, mivel több, mint 2 évtizede ellopták Stróbl Alajos alkotását.

Ahhoz képest, hogy nem egy zsúfolt területen van, azért mindig vannak erre emberek, akik pár percre megállnak a kilátónál és gyönyörködnek a fekete fenyők közül kibukkanó panorámában.

1000lepcso005.jpg

Az építmény város felőli oldalán a kétszárnyú csillagdíszes vasajtó a kútházat rejti, a nyolcszög alakú egykori kútházra a kétoldalt hozzáépített korlátos lépcsőn lehet felmenni. A Gloriett valami egészen finoman és részletgazdagon díszített, számos dekoratív mintát lehet megcsodálni a hengeres oszlopokon, a párkányon és a kupolán. A Budapest címereken kívül van itt oroszlán, delfin, gyöngysor és rozetta is. Ottjártunkkor a csíkos szalaggal elkerített és földdel feltöltött medencében éppen cserélték a virágokat, ami így nem túl fotogén, de legalább látszik, hogy valamennyire gondozzák.

1000lepcso004.jpg

A túra a Széchenyi emlékúton folytatódik, a lombok között olykor ki lehet látni a városra, a Svábhegyi egykori gyógyszálló szintén mostoha sorsú épületére a másik oldalon pedig egy varázslatos kaput találni. Nem vagyunk messze a Fogaskerekűtől és a hegy vonulata a hangot fel is hangosítja, szóval nem olyan csendes hely ez a Svábhegy. Kis kitérő után ismét a Karthauzi útra érünk, de már nincs messze a hegycsúcs. Ehhez előbb a Svájci úton lépcsőzünk, majd a Rege úton érünk el előbb a Fogaskerekű, majd a Hegyhát úton a Gyermekvasút végállomásához. A Gyermekvasútról több alkalommal is írtam már a blogon, de azért megálltunk megcsodálni az éppen bent álló szerelvényeket és a nem olyan régen ismét üzembe helyezett gőzöst.

1000lepcso003.jpg

Amikor tavaly novemberben jártunk erre, akkor a nap már igencsak alacsonyan járt az égen és éppen lebukni készült a hegyhát mögött. 

Innen már könnyű terepen haladunk a sínek mentén, jobbra lakóházak, balra a Csillebérc terül el. A túra vége a Normafánál van, a jól ismert domborműnél, ahonnan a naplemente miatt már novemberben már nem lehetett mobillal jó fotókat készíteni. Hónapokkal később fényképezőgéppel már igen: mivel a képanyag nem sikerült tavaly túl jól, ezért idén tavasszal is bejártuk ugyanezt az utat. Így néz ki naplemente előtt egy órával télen majd  tavasz végén a Normafa és a János-hegy.

1000lepcso0910.jpg

A megtett táv most 3,4 kilométer, a szintemelkedés 90 méter volt, az 1000 lépcsős túra összesen pedig 9,1 kilométer hosszú, amit mi 3 részletbe bontottunk: így jutottunk fel a 140 méteren elterülő Városmajortól a 479 méter magas Normafához. Ez a táv egyszerre, de két részletben is megtehető, viszont az útvonal gazdag történelmi múltja egyszerűen nem engedi, hogy csak úgy keresztül szaladjunk a Svábhegy ezen kies tájain.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

A Budai Zöld Túra eddig megtett szakaszai

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

1000 lépcső útja 1. rész - Városmajortól Istenhegyig

1000 lépcső útja 2. rész - Gőzmozdonnyal a Svábhegyre

1000 lépcső útja 3. rész - Svábhegy kincsei 

Édességet paprikából, főételt a sörből?

Az idei Gourmet Fesztivál is a már megszokott hármas tematika köré épül, hazai gasztronómia legjobbjai 2019-ben a paprika, a sercli és a sör felhasználásával komponálhatták meg a remek fogásaikat. Az idei fesztiválon nem csak a magyar, de a nemzetközi vonal is erős, az ázsiai és orosz séfek mellett lesz albán konyha és Michelin csillagból kettőt birtokló osztrák séf Bécsből. Az első két nap fogásai alapján összeállítottunk egy menüt a paprika, sercli, sör hármasból. A remek elő- és főételek mellett desszertekből is kiváló a felhozatal, ezért azokból is ajánlunk néhányat.

A Gourmet Fesztivál olyan, mintha az éttermek éjszakája egy hétvégéig tartana, ahol a legjobb fogásokat hozzák el a séfek. Valóban, nem kell több földrészt, vagy várost beutaznunk, hogy orosz, koreai, osztrák, vagy akár albán konyhát kóstoljunk és persze a hazai séfek ajánlatainak legjavát, hanem megtehetjük mindezt, május 16 és 19. között a Millenárison.

Első hallásra meglepőnek tűnhetett paprikára, serclire és sörre építeni az idei tematikát, hiszen tavaly gombóc, pezsgő és kaviár, azt megelőzően pedig a mangalica és az eper volt a főszerepben, hogy a korábbi évek hal és vadételeit már ne is említsük. Sokéves tapasztalatunk alapján, mi szenvedélyes, meghökkentő és finom ételeket vártunk, a közeli és távoli régiókból, és nem kellett csalódnunk.

forestandfruit_gourmet_paprika.jpg

Paprika, sör, sercli

Ha valaki tartalmas főételt keres, akkor a belvárosban is méltán népszerű Macesz Bistro jó választás, az dekoratívan elrendezett tányéron: marha sercli, füstölt paprika, konfitált bab. A Gerbeaud cukrászda alapítójáról kapta a nevét a Budán található Émile, ami hangulatos kertjével sokak kedvence. Az általuk készített sörös mangalica pofa, kicsit könnyedebb, de azért tartalmas főétel. Nem lehet kihagyni a felsorolásból a Babel Budapestet és a Michelin csillagot hozó polipot, a tengeri herkentyűk kedvelői imádni fogják.

Desszertek

A KIOSK mindig is híres volt az innovációiról, arról, hogy izgalmas desszert meglepetéseket tudnak összeállítani, mint évekkel ezelőtt a bazsalikomos málnafagylat, morzsával és mentával, amit egy cserépben tálaltak. Ebben az évben is egy remek a desszertet hoztak, ez a "Paprika Jancsi." Az ázsiai konyhában a desszertek olykor másként néznek ki, mint itthon megszokott, mindent zöldre színező matcha tea hozzánk is csak néhány éve kezdett begyűrűzni. A Sushi Sensei dango nevű édessége nekünk eddig az idei év kedvence, matchában forgatott csokis golyók, tonkababbal és mellé pár levél menta. Az Émile-ben az ajánlott madártejet is kipróbáltuk, külön jópont a rebarbaráért.

Ráadás

Ha lehetőség van rá, érdemes még megkóstolni az Arany Kaviártól a Mangó és kaviárt, a Costes Downtowntól a Lecsós nyitott szendvicsit, a most már két Michelin csillagos Onyxtól a kenyéren tálalt BBQ marha fartő, füstös paprika, saláta, sör, „sercli”-t. A desszertek közül pedig a hagyományos fogásokat remekül felfrissítő kedvenc mátrai éttermünktől a Bori mamitól a Nudli, vér, szilva nevű desszertjét, vagy a mínusz 30 fokos fémlapon fagyit készítő N'iceroll bármelyik desszertjét, esetleg a Desszert.Neked bármelyik, a fesztiválra hozott degusztációját.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni tőlünk? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Az ételeken kívül figyelemre méltó még a faházak hangulatos, olykor egyedi kialakítása, a Beefbart például hamburger papírba csomagolták, ugyanitt láttuk, hogy a menü nem táblán, fejmagasságban van, hanem a pultra írták ki a fogásokat és az árakat. A remek megoldások felsorolása nem lenne teljes, ha nem említenénk meg, hogy a Gourmet Fesztivál szervezői ebben az évben is mennyire ügyeltek a környezetbarát megoldásokra. Az évekkel ezelőtt elterjedt dizájnos, egyszer használatos műanyag tányérok helyett csaknem mindenütt lebomló, környezetbarát csomagolóanyag használatával – tányéron, pohárban – tálalnak. Papírtálcán, mint a Spíler, vagy üvegben, mint a Naspolya nassolda. Az evőeszközök pedig szintén környezetbarát anyagból, fából vannak.

Hogy a címben feltett kérdésre választ adjunk, az eddigi tapasztalatok alapján bizony lehet készíteni paprikából édességet és főételt a sörből, kiderült, nem is akármilyet. A vasárnap estig nyitva tartó fesztivál menüje ITT olvasható, érdemes ezt az indulás előtt átböngészni és kiválasztani, mely ételek lesznek majd tényleg a terítéken.

További étel és hangulatfotók az Forest&Fruit Instagram oldalán a hírfolyamban és a sztoriban.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

Meddig ér a gasztroforradalom Budán?

Tavalyi mustránk után egy év elteltével ismét sorra vesszük a Budai-hegység kirándulóhelyeit és feltérképezzük, mi változott étel és ital fronton Budapest kiemelt kiránduló övezetében. Vajon tele hátizsákkal lehet csak elindulni, vagy meg lehet kockáztatni egy kirándulást kevés elemózsiával felszerelkezve. A tavalyi bejegyzéshez hasonlóan idén is kedvenc túraútvonalainkat ajánljuk egy-egy édes vagy exkluzív vendéglátóhellyel és a hétvégi Gourmet-fesztivált.

Budai Zöld – Beefbar Budapest

A Budai Zöld túra 44,5 kilométerét bejárni energiaigényes feladat, így érdemes nekikészülni egy-egy hosszabb távnak, vagy feltankolni az energiaforrásokat néhány kilométer után. Budai Zöld Gellérthegytől a Horváth kertig tartó szakasza pont egy kiadós séta és az Alagút túloldalán van egy hely, ahol minőségi harapnivalóhoz juthatunk. Ha a kirándulást előre elterveztük és foglaltunk is helyet a Várhegy túloldalán lévő Beefbar Budapestbe, akkor ott biztosan jól fogunk lakni. A street foodnak számító hamburgert extra kiadásban kiváló választás. Számunkra a hamburger az az étel, amit szeretünk a legtöbb helyen kipróbálni, a hamburger nem hazudik, csak jó alapanyagból lehet finoman elkészíteni. A 2018-as Guormet-fesztivál apropóján emlékeztünk meg a Kiosk kacsamájas hamburgeréről, amit a mai napig a legjobbak között tartunk nyilván. A Beefbarban a Mini Kobe & Angus burgerek közül 3 darab egy adag és minden valószínűség szerint a minőségi beltartalom miatt pont elég is. A ragyogó kilátás mellett pedig érdemes elidőzni ezen a történelmi emlékekben rendkívül gazdag téren.

A Várhegy és a Duna partja közötti terület igazán mindig is kiváló fekvésű volt, ténylegesen azonban csak a Lánchíd megépítésével vált igazán jelentőssé. Pesttel ellentétben a mai Buda területén több egymástól függetlenül és eltérő mértékben fejlődő település volt, ezek elég sokáig egymáshoz lazán, a Duna túlpartján fekvő Pesthez pedig alig kapcsolódtak.

A változás Lánchíd megépítésével kezdődött. Az 1859-ben átadott híd megépítésének szükségessége még 1820-ban fogalmazódott meg gróf Széchenyi Istvánban egy sikertelen dunai átkelést követően. Széchenyi kitartó munkájának köszönhetően alakult meg 1832-ben Hídegylet, 1836-ban pedig az országgyűlés megalkotta az 1836. évi XXVI. törvénycikket, amely egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről rendelkezett. A híd megépítése hatalmas feladat volt, a kor legfejlettebb technikai vívmányait kellett alkalmazni, hogy ez a nagyfolyami építmény megépíthető legyen és tartósan ellenálljon a folyó erejének. A hely kiválasztásánál fontos volt, hogy ne a folyó legkeskenyebb részén épüljön, így esett a választás Pestnek arra a részére, amit Kirakodó térnek neveztek, ma pedig Roosevelt tér. A 380 méter hosszú híd építése csaknem 10 éven át tartott. A hidat viharos történelmi idők után – amikor a hidat már használták – 1849-ben a szabadságharc leverése után maga Haynau adta át, dermedt légkörben, ünneplés nélkül. Akkor Széchenyi István már a döblingi elmegyógyintézet lakója volt, az abban a korban is kiemelkedő műszaki alkotásnak számító hidat soha nem látta.

gasztroforradalom02.jpg


A Lánchíd megépítése után egyre ide futottak be a kereskedelmi útvonalak, lassan kialakult az a csomópont, ahonnan már a tömegközlekedési eszközök is indultak. A budai villamosközlekedés az eddigiek alapján nem meglepő módon szintén a Lánchídtól indult. Az első lóvasút vonalakat 1868-ben innen indították el, májusban Óbudára, júliusban Zugligetbe, előbbi vonal teljes hosszban nagy forgalmat bonyolított, utóbbi kiváltképp a kirándulók között volt népszerű.

gasztroforradalom01.jpg

Szinte ugyanebben az időben meg kellett oldani a Budai Vár megközelítését és kiváló választásnak tűnt a lassan forgalmi csomóponttá váló Lánchíd tér. Széchenyi Ödön kezdeményezésére 1868 és 1870 között a Várhegy oldalában megépítették a Budavári Siklót, vagy, ahogy akkor elnevezték a Budai Hegyipályát. Ebből a gőzhajtású, kötélvontatású vasútból szintén ez volt a második Európában, hasonlóan a néhány évvel később átadott Svábhegyi vasúthoz. Mivel a Budai Vár megközelítése addig megoldatlan volt, nem volt meglepő, hogy 1870-es megnyitása után néhány évvel már évi másfél millió utasa volt. A 30 fokos lejtésű pálya áthalad a József nádor kezdeményezésére létrehozott, sétányos, parkosított területen – ezt úgy hívták Ellipsz és fentebb látható, hogy milyen a kilátás onnan Pest felé – ezért a pálya felett két hidat is építettek. A Gőzsikló gőzgépe a Várhegy alján volt, egészen a II. világháború végéig, akkor azonban bombatalálat, majd azt követő romeltakarítás során elbontották. A Budavári Sikló 40 év szünet után, alapos felújítást követően kezdte meg működését és Margit és Gellért nevű azóta is kocsikkal szállítja az utasokat.

Budai Zöld – Majorka

A Budai Zöld Gellért-hegytől Városmajorig tartó szakaszát egy menetben is le lehet tudni és akkor nagyon jól jön, hogy itt van a Majorka, a hely, ahol szintén kiváló hamburgert lehet kapni. Az itt kapható hamburgerben az a legjobb, hogy nem spórolnak ki belőle semmit, a húspogácsa ízletes, szaftos, a választható köretekre sem volt eddig panasz. Ha nem is túl gyakran, de szoktunk itt ebédelni, vacsorázni, nyáron biztosan. Ez az a hely, ahol nem lehet rohanni, maga a hamburger is megköveteli az időt, amíg el tudjuk fogyasztani, az erdei gyümölcsös limonádé pedig akár egy desszert is lehetne a benne lévő temérdek fagyasztott gyümölcs miatt.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel, várostörténettel, gasztronómiával foglalkozó bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Tündér-szikla, ahogy még sosem gondoltál rá – Eber desszert

Zugliget kies zöld völgyei mindig is vonzották a városi zajtól elcsigázott polgárokat, így a terület gasztronómiája évszázadokkal ezelőtt jelentős volt. Számos vendéglő és fogadó állt azoknak a rendelkezésére, aki néhány órát vagy akár néhány napot szerettek volna itt eltölteni. Napjainkra a vendéglők száma megfogyatkozni látszik, hiszen nincs már Disznófő és Istenszeme fogadó sem. A zugligeti Fácános épületegyüttest pedig hosszú, enyészetben eltöltött évek után most újítják fel és ruházzák fel új funkciókkal. Szóval Zugliget felé érdemes tele tarisznyával indulni és legfeljebb a desszertnek hagyni egy kevés helyet. Mert a desszert is az étkezés része, éppen ezért érdemes jól megválasztani, hogy hol fogyasztjuk el.

gasztroforradalom03.jpg

Az összeomlástól az utolsó pillanatban megmentett egykori Lóvasút végállomást 2017-ben felújították és izgalmas, de legfőképpen gyönyörű kulturális teret hoztak létre. Egy helyet, ahol megismerhetjük a főváros múltjának egy kis részét, egy olyan helyet, ahol most remek süteményeket és desszerteket is kaphat a betérő vendég. Úgy tűnik, elindult a gasztroforradalom Budán, mert az Eber Desszert nem olyan régen beköltözött az épület első traktusába. Létrehoztak egy kellemes és kényelmes hangulatú helyet, franciás és sós aprósüteményekkel, pohárdesszertekkel. 

A Gourmet fesztiválnak köszönhetően évről évre megismerhetjük, megtapasztalhatjuk, hogyan változik, fejlődik a hazai gasztrokultúra. Számunkra egyfajta iránytű, hogy milyen éttermeket érdemes felkeresni, kire és mire érdemes figyelni. A Gourmet-fesztiválon megismert éttermeket, főleg a desszertezőket, ha úgy adódik, év közben is felkeressük és megkóstoljuk, mit kínálnak fesztiválon kívül. Mivel szabadidőnk jelentős részét a Budai-hegyekben töltjük, erre a kelleténél ritkábban került sor. Pedig Chezdodo macaronjai, vagy az ÉS Bisztró epres gombóca nagyon jól esne egy-egy túra végén. Persze volt már arra példa, hogy a fesztiválon megvásárolt, remek csomagolású, ínycsiklandó levessel a hátizsákunkban mentünk egy rövidebb kirándulásra, szóval megfelelő csomagolással bármilyen különleges ételt vihetünk magunkkal kirándulni.

Az idei Gourmet-fesztivál május 16-19. között lesz, megszokott helyén a Millenárison. Az idei tematika elég markáns, biztosan vagyunk benne, hogy a paprika, sercli és sör hármasra komponált fogások vagy menük kellemes gasztronómiai meglepetéseket fognak okozni. A menüt már elkezdtük tanulmányozni és kiválasztani azokat az ételeket, amiket meg szeretnénk kóstolni. Talán még korai elárulni, de az Arany kaviár, az Erhard Étterem, a Kistücsök és a Laurel Budapest főételei, a Bock bistro, a Bori mami, a Kiosk és a Larus desszertjei nekünk a nagyon bejönnek - a kínálatban többek között makréla, nudli, és a titokzatos „Paprika Jancsi”.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

süti beállítások módosítása