Vannak olyan növények, amiket szinte csak a téli, hófehér erdőben veszünk észre, mert az év többi évszakában beleolvadnak a környezetükben. Az erdő legalsó szintjén élnek a mohák, ezek az apró, álszövetes növények. Csekély méretük ellenére fontos szerepet töltenek be környezetük egyensúlyának fenntartásában. Hazánkban vannak védett mohafajok, ezért érdemes ezekkel a növénykékkel közelebbről is megismerkedni.

A mohák mindig is a kedvenc növényeim voltak, sokféleségük és szívósságuk miatt, majdnem a szakdolgozatom is ezekből a növénykékből írtam. Éppen ezért a kirándulásaink, túráink alkalmával alaposan szemügyre veszem ezeket a parányiságukban is változatos növényeket.

Ha valaki még emlékszik rá, a mohákkal, mint növényekkel a Moha és Páfrány mese után az általános iskolai természetismeret órán találkoztunk az erdők szerkezetének tanulásakor. Ekkor megtudtuk, hogy az erdő legalsó, fényben szegényebb, de páradúsabb szintje a mohaszint. Ezen az életterületen találunk a mohákon kívül még a gombákat és a zuzmókat. A Föld 25 ezer mohafajából Magyarországon több, mint 600 fordul elő és nem csak az erdőben, hanem városias környezetben is, kerítések kövén, árnyas kiskertekben.

A mohák az evolúció során valamikor 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön és a fotoszintézisben szerepet játszó pigmentjeik összetétele alapján feltételezhetően egy szárazföldi léthez alkalmazkodott zöldalgaszerű ősből származnak. A mohák törzse egy kicsit rendhagyó, mert a vizsgálatok alapján nincs kizárólagos közös ősük. A mohák törzse a rokonsági kapcsolatok alapján osztható háromfelé és ezen a fotón egyből sikerült Petrának egy májmohát és egy lombosmohát megörökíteni, ezeken kívül ismerünk még a tudomány mai állása szerint becősmohákat.

A mohák azok a növények, amik még nem rendelkeznek valódi szövetekkel, éppen ezért nevezzük őket álszövetesnek. Telepes testű növények, tulajdonságaik alapján a telepes és a hajtásos növények között helyezkednek el. Habár úgy tűnik, hogy a lombosmoháknak van már szára vagy levele, ezek nem egyenértékűek a harasztok, vagy a virágos növények leveleivel, gyakran csak egy egyetlen sejtrétegből álló képződményt jelentenek. A mohanövénykének úgy tűnik, apró gyökere is van, ez része azonban szintszintén nem valódi szövet. Teljes testfelületükön keresztül vesznek fel vizet és ásványi anyagokat. A májmohák egyszerű telepet alkotnak, viszont a lombosmohák között vannak olyan mohafajok, amelyek szárában a megnyúlt sejtekből már összeáll egy vízszállító rendszer, vagy a gázcserét légzőnyíláson keresztül végzik.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A mohák a szárazföldi léthez annyiban alkalmazkodtak, hogy a szaporodáshoz szükséges szerveiket már védik a kiszáradástól, egy-egy mohatelepen nagyon jól megfigyelhetők a hosszú nyél végén lévő spóratartók. A vízháztartásuk, víztartalmuk viszont a környezetüktől függ, száraz időben elveszítik nedvességtartalmukat, kiszáradnak, de vízhez jutva hosszabb idő után ismét kizöldülnek. A talajhoz tapadva segítik a föld nedvességtartalmának megőrzését.

A mohák szaporodása elég érdekes, ugyanis ezek a növények az egyedfejlődés során ivarosan majd ivartalanul szaporodnak. Anélkül, hogy a sejtbiológiába túlzottan belemélyednék annyit érdemes tudni erről a folyamatól, hogy az egyszeres (haploid) kromoszómaszámú spórákból szintén egyszeres kromoszómaszámú sejtekből álló előtelelep, majd mohanövény lesz. Ezen a növényen alakulnak ki az ivarszervek bennük, bennük a hímivarsejttel és/vagy a petesejttel. A mohák szaporodásához szükség van vízre, a petesejthez vízben úszva tudnak eljutni a kétostoros hímivarsejtek A megtermékenyítés után a zigóta az anyanövényen növekszik, fejlődik tovább, létrehozza a kétszeres (diploid) kromoszómaszámú spóratokot. Ebben a spóratokban fejlődnek ki az egyszeres kromoszómaszámú spórák, amikkel újra kezdődik a szaporodási ciklus. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, a mohák lehetnek egylakiak, vagy kétlakiak, mint a csillagos májmoha, vagyis az ivarsejtek lehetnek egyazon vagy két külön növényen is. A mohák nemzedékváltó szaporodását most persze elég egyszerűen vázoltam, azt még érdemes tudni, hogy az egyedfejlődése során csak az egyszeres kromoszómával rendelkező növény fotoszintetizál. Méretükhöz képes jelentős mennyiségű oxigén keletkezik a fotoszintézisük során.

A lombosmohák közül a háztetőmohával lehet gyakran találkozni, köveken, házak tetején, kőkerítéseken, ezen kívül a falimohával és a ciprusmohával is, a közönséges seprűmoha pedig az erdei talajon, erdőben fordul elő.

A lombosmohák egyik osztálya a tőzegmohák, ezek valamennyi Magyarországon előforduló faja védett. Nevüket onnan kapták, hogy az elpusztult növények megfelelő körülmények között tőzeggé alakulnak. A tőzegmohák jellemzően fenyvesekben, magasabban fekvő lépréteken fordulnak elő. Nagyobb méretűek, magasságuk 20 cm is lehet, 2-3 cm hosszú oldalágakkal, és nagy mennyiségű vizet képesek magukban szívni és megtartani.

A mohák még számtalan fotó elkészítése után is nehezen különböztethetők meg egymástól, ezért nem érdemes egy-egy puha és jól kinéző párnácskával hazatérni a kirándulásokról. Inkább vigyünk magunkkal egy határozókönyvet, mondjuk a Búvár zsebkönyvek egy példányát és próbáljuk megfejteni milyen mohát látunk a kirándulásaink során.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.