A Budai-hegységben lévő számtalan túraútvonal bőséges választékot nyújt mindenkinek, aki hosszabb vagy rövidebb kirándulásra vágyik. Sőt, az útvonalakat lehet egymással kombinálni, így csaknem végtelen számú lehetőség van előttünk, ha kirándulni, feltöltődni szeretnénk. Mi az egyik hétvégén egy olyan túrát választottunk, ahol egy kis emelkedő után hosszabban lehet sétálni az erdőben. A kiránduláson a Zugligeti úttól a Tündér-hegyen és a János-hegy északi oldalán gyalogoltunk át egészen a Budakeszi útig. Az egyetlen nehézséget a sáros talaj jelentette, de ha esik a hó, vagy szárazabb az idő ez nem jelent problémát, cserébe a kilátás és a táj igazán nagyszerű.

A túra elején a zöld háromszög jelzést követtük, ami a Zugligeti úton lévő egykori Lóvasút végállomáson indul. Érdemes elidőzni itt és megnézni a közelmúltban gyönyörűen felújított és a mellé felhúzott épületet is. Utóbbi a Helytörténeti gyűjteménynek ad helyet. A nem olyan régen még romosan csúfoskodó épültet alaposan átformálták, tetszetősen egyterűvé alakították. A tavalyi megnyitó óta már számos rendezvény volt itt kicsiknek és nagyoknak is. A rendezett környezetben bármikor jó megpihenni, hallgatni a természet hangját és beletörődni, hogy villamos már nem fog erre járni.

A Zugligeti úton az enyhe emelkedőn felfelé haladva előbb elértünk a busz végállomásához, majd az út túloldalára érve a Libegőhöz. A jelzés a kemping bejárat mellett bal oldalon folytatódik, végig a járdán maradtunk, előbb átkeltünk a kemping felett átívelő hídon és vetettünk egy pillantást vetve az egykori villamos végállomásra, majd a néhány száz méter után konstatáltuk, hogy most pedig lépcsőzni fogunk. Bizony a jelzés a Zugligeti útról egy lépcsősorra vezetett és már bent is voltunk az erdőben. Lassan, komótosan haladtunk felfelé, a levéltelen fák miatt elég jó volt a kilátás a környező hegyekre és a városra is. Nyáron ettől sokkal kevesebbet lehet látni a lomboktól. Aztán ez erdő csendjét hirtelen egy régi Ikarusz busz tört meg, a meglepetésből ocsúdva sikerült felvenni pár másodpercet, ahogy a többévtizedes jármű megküzd az emelkedővel. Mi is megküzdöttünk a hosszú emelkedővel, ami után a zöld háromszög jelzés egy meredek emelkedőben és lépcsősorban folytatódott és ha úgy terveztük volna, a Tündér-sziklán keresztül elmehettünk volna egészen az Erzsébet-kilátóig, ugyanis háromszög jelzés mindig valamilyen csúcs felé vezet. De nem úgy terveztük.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A Tündér-szikla alatt találkozik ugyanis a zöld háromszög, a zöld sáv és a zöld kör jelzés és mi átváltottunk a zöld sávra, ami a annak a Budai Zöldnek a része, ami a Szent Gellért téren kezdődik. Mivel ebben az évben dokumentáltan végig járjuk Budai Zöldet, adódott az alkalom, hogy megnézzük, milyen a jelzés János-hegyen átvehető szakasza. Most leginkább sáros volt, de még így is lenyűgözően szépnek tűnt az erdő. Hatalmas fák, most éppen kevés aljnövényzet és alkalmanként pompás panoráma.

Az út vezetett kicsit felfelé, kicsit lefelé és pont mire belefeledkeztünk volna a gyaloglásba, le is ágazott a zöld körről és a Budakeszi út felé kellett vennünk az irányt. Ha eddig nem is, most lett igazán fontos, hogy körültekintően lépkedjünk, mert hó ugyan nem volt, de a sáros ázott talaj lefelé is tartogathatott volna meglepetést, ha nem figyelünk. Így a legutolsó lejtőn nagyjából egy csiga sebességével araszoltunk lefelé és éreztük a combizmainkban, hogy edzésbe lendültek. Kevéssel a Dénes utcai buszmegálló felett bukkantunk ki az erdőből, ahol balra fordulva kényelmes tempóban elsétáltunk felfelé a következő buszmegállóig. Egy kényelmes, üdítő nagyjából egy órás sétát tudtunk magunk mögött, ezen a napsütéses téli-tavaszi februárban.

A zöld sáv jelzés a Szépjuhászné megállónál megy át a Budakeszi úton és folytatódik a Hárs-hegyen, amiről már korábban írtunk egy másik bejegyzésben, ami IDE kattintva olvasható.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A Forest & Fruit Naptár 2018 februári fotója 2010 február 7-én készült. 2010 volt az az év, amikor több alkalommal volt piros riasztás a lehullott hó mennyisége miatt országszerte. A nagy havazás az egész országban több alkalommal nehezítette meg az emberek életét azon a télen. 

Budapesten nem csak a Normafán, hanem a Budai-hegység alacsonyabb pontjain is lehetett szánkózni. A fenti fotón látható, hogy a Zugligeti úton lévő Szent család parki játszótéren a téliesített vízcsap dobozára milyen vastag hóréteg rakódott. 

Akkor mi inkább a kedvenc kirándulóhelyünket vettük célba és egy rövid sétára és szánkózásra. A Forest & Fruit Naptár 2018 februári képe az egyik kedvenc kirándulóhelyünkön készült és azóta is kedveljük azt a helyet könnyű megközelíthetősége és gyerekbarát terepviszonyai miatt. Ez a hely nem más, mint a Hárs-hegy, ahol, nagy valószínűséggel 6 hét múlva már virágozni fog az odvas keltike és a hegyet körbekanyargó nagyjából 4 kilométeres túraútvonalon sokkal többen megfordulnak, mint most. Keltikék-túra a Hárs hegyen címmel már volt egy bejegyzés a blogon, ide kattintva elolvasható.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ezen a hétvégén szintén sok túrázó megfordult a hegyen, de hó helyett sár és dagonya fogadta az ide érkezőket. A havas fotó óta eltelt hét év alatt sokat változott a Hárs-hegy faállománya, volt egy-két olyan időjárási esemény, ami komolyan károsította a növényeket. Nem is találtuk meg ezt a facsoportot, pedig még segítségünk is volt, a kép közepén az egyik fatörzsön két turistajelzés, egy piros sáv és egy zöld kör.

Ez a kép csak jelzésszinten hasonlít az eredeti képhez, ha lenne hó, itt is lehetne szánkózni. A kanyargós úton tovább sétáltunk és a Hárs-hegy északi oldalán még találtunk valamennyi havat, ami leszedte a bakancsunkra tapadt sarat, de szánkózni, síelni már nem volt alkalmas. A sífutópályán többen is futottak, a lomjukat vesztett fák között felvillantak az élénk színű ruhák. Az ide vezető emelkedővel felfelé és lefelé is megküzdöttünk, a megfelelő tapadású bakancs tényleg elengedhetetlen egy ilyen túrához. 

Miközben visszafelé tartottunk a Szépjuhászné megállóhoz szemügyre vettük a vaddisznók által feltúr erdőt. Igaz csak két kilométert gyalogoltunk, de a terepviszonyok miatt megfelelt ez háromnak is. A januári naptár túránkon nem találtunk havat, most viszont sikerült. 

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Már egy hónap el is telt 2018-ból, éppen ezért készítettünk egy bejegyzést arról, hogy merre jártunk és mi történt az elmúlt egy hónapban. Nem meglepő módon ebben a hónapban is rendszeresen túráztunk, de nem írtuk fel, hogy pontosan hány kilométert is gyűjtöttünk a lábunkba. A megtett távolságnál sokkal fontosabb volt, hogy jól érezzük magunkat és alkalomról alkalomra feltöltődjünk. Ezen kívül megosztunk  egy családi receptet, aminek a fotójával már találkozhattatok: a rétes, ahogy a nagymamám készítette. 

Január másodikán rögtön egy régi túrát elevenítettünk fel és ellátogattunk arra a helyre, ahol napra pontosan 9 évvel ezelőtt egy deres facsoportot fényképeztünk. Persze kilenc évvel ezelőtt az egész János-hegyet vastag zúzmara borította, nem volt nehéz dolgunk. A következő hétvégén a Budai Zöld egy újabb szakaszát hódítottuk meg, erről készül a bejegyzés. hogy hol voltunk. Január közepén csak rövid túrákra volt alkalom, legtöbbször a hóra várakozó erdőben gyalogoltunk egy kicsit.   

Majd a percek alatt megérkező hó miatt fél Budapest a Normafa felé vette az irányt, mi csak hét közben mentünk fel oda, egyszer hóvihar, másszor ragyogó napsütés és páratlan panoráma fogadott.

Azt, hogy a János-hegyen és környékén van-e hó, a szemben lévő hegyekről is megállapítható, de érdemes biztos forrásból is tájékozódni a pályák és az erdő állapotáról. A januári túrák közül az utolsón ismét az Apáthy-sziklát vettük célba, az elolvadó hótól nehezen járható terepen.

A kirándulások során több alkalommal is felmentünk a szánkópályákhoz így szinte adta magát, hogy az ott kapható rétes megkóstolása után itthon is készítsünk. Kedvenc szakácskönyvembe belelapozva konstatáltam, hogy hiába lehet jó rétest kapni sok helyen, azok elkészítésekor kevesen használják a nagymamámnak azt a trükkjét, amitől igazán ínycsiklandó lesz a sütemény. A legtöbb helyen a tészta bánatos és egyre száradó rétegben veszi körül a tölteléket. Az igazi rétesben viszont váltakozik a tészta és a töltelék, a rétestészta csak kívül roppanós, belül szaftos és puha. Nem könnyű a hagyományos réteshez közelítő desszertet előállítani, de megfelelő előkészülettel egy szűk óra alatt (plusz a sütési idő) egy igazán pompás süteményt tudunk az asztalra vagy a hátizsákunkba tenni.

Hozzávalók – két rétesrúdhoz

• 1 csomag 8 lapos réteslap
• 70 dkg alma hámozott és reszelt alma
• 10-20 dkg cukor
• 1 dl olaj a kenéshez
• 10 dkg búzadara vagy zsemlemorzsa
• teáskanál fahéj

A hagyományos elkészítés során a rétestésztát összegyúrás után az asztal teljes nagyságába ki kell nyújtani szinte hártyavékony vastagságúra, majd megtöltve feltekerni és az így kígyózó süteményt kell úgy feldarabolni, hogy beférjen a tepsibe. Habár a rétestészta nyújtását már nem tudtam megtanulni a nagymamámtól, a töltését  még igen. Amikor a már ő is készen vásárolt réteslapokat használt, úgy töltötte meg a tésztát, hogy a lehető legjobban hasonlítson a hagyományos rétesre. 

Első lépésként az almát meghámozom és nagylyukú reszelőn lereszelem, megszórom ízlés szerint cukorral és a teáskanál fahéjjal. Ezután a sütőpapírra teszek egy réteslapot, amit nagyon vékonyan megolajozok, majd vékonyan meghintem zsemlemorzsával. Erre kerül néhány kupac enyhén kinyomkodott reszelt alma. Ráteszem a második lapot, amit szintén vékonyan megolajozok, meghintek zsemlemorzsával és néhány kupac kinyomkodott almát elhelyezek ott, ahol az előző lapra nem tettem. Ezt a lépést megismétlem a harmadik és a negyedik lappal is. Amikor végeztem a negyedik lappal is, akkor a széleket kivéve az alma mindenhol befedi valamelyik réteg tésztát. Amikor készen vagyok a töltéssel, határozott, de finom mozdulatokkal, nem túl szoros tekercset hajtogatok. Mivel a tészta vékony, hamar átázhat, ha éppen ott nem ideális a zsemlemorzsa mennyisége, éppen ezért a töltése előtt érdemes 8 adagra szétszedni az almát, hogy mindenhova egyenletesen jusson és persze érdemes gyorsan dolgozni. Egy rúd rétes 4 levélből fog állni és kb. 35-40 dkg alma lesz benne. A második 4 lappal ugyanezt megismétlem.

Előmelegített 170 fokos sütőben 30-40 percig sütöm, de rajta tartom a szemem, ha barnul a tészta hamarabb kiszedem. Langyosra hűlés után felszeletelem és pillanatok alatt elfogy.

A szürke és ködös napok után igazi felüdülés kimenni a szabadba, ha végre ragyogóan süt a nap. Jól is tesszük, ha a téli napsugár erejével is töltődünk, de előfordul, hogy éppen egy betegséggel küzdünk, ha süt a nap. Ebben a postban néhány pontban összefoglaltuk, hogy miért nem érdemes hosszabb túrákat tenni, ha éppen nem vagyunk jól.

Nem titok a blog szerzőinek a túrázás az egyik hobbija: szorgalmasan és nagy kedvvel rójuk a kilométereket, amikor csak tehetjük. Van viszont egy szabályunk, amit mindig betartunk: lázasan és betegen soha nem indulunk el kirándulni. Az alábbiakban röviden felsoroljuk, hogy miért nem.

Az első és legfontosabb ok: ilyenkor a szervezetünk minden energiája, az immunrendszer minden folyamata a fertőzés leküzdésére, a gyógyulásra fordítódik, a huzamosabb ideig tartó és megerőltető gyaloglás csak feleslegesen merítené az amúgy sem nagy energiaszintet.

A második ok, amiért lázasan biztos, hogy nem túrázunk az az, hogy a hosszabb, nehezebb táv a szívet is megerőltetheti és előfordulhat, hogy egy banális megfázásból egy komoly szívprobléma, vagy bármilyen más szövődmény alakul ki.

A harmadik ok, hogy a gyógyulás sokkal tovább fog tartani, ha nem adunk időt a saját szervezetünknek és az esetleges gyógyszereknek. Ha abban a téves képzetben szenvedünk, hogy egy nagyobb emelkedőn megtett táv során hamarabb kiizzadjuk magunkból a megfázást, garantáltan rá tudunk még húzni pár napot a betegségre.

A negyedik ok, hogy jófejek vagyunk és tekintettel vagyunk más túrázókra is, akik még vagy már nem betegek. Biztosan nem adunk át senkinek semmilyen nyavalyát, ha inkább otthon maradunk, ahelyett, hogy egy büfében teát kortyolgatva próbáljuk meg visszanyerni a megfázástól rekedtes hangunkat és magunkba tömni az újabb adag lázcsillapítót.

A plusz egy ok, hogy betegség esetét -hacsak az orvos nem javasolja – sincs „szobafogság”. Könnyű séta, a megszokottnál talán kicsit lassabb ütemben simán belefér egy-egy alkalommal naponta. Csak annyi és olyan mértékben, ahogy jólesik egy kis napfürdőzés.

A betegség elmúltával, pedig fokozatosan visszalehet térni a megszokott rendhez és emelni a távot és a túra nehézségét.

(Ha úgy érzed, hogy attól jobb lesz, rendelj/süss - kívánt rész aláhúzandó - egy rétest, és gondolj a kilátásra a Normafáról.) 

Év elején sokan elhatározzák, hogy ezen túl törekszenek az egészségesebb életre. A cél a teljesítéséhez sokat tehet hozzá a jól felkészülten elkezdett és rendszeresen végzett testmozgás, túrázás. Való igaz, a szelíd tavaszi időben könnyebb elindulni egy-egy kirándulásra, mégsem érdemes a természet ébredésére várni, ha most már tényleg szeretnél többet mozogni. Megfelelő rákészüléssel télen is elkezdhetsz mozogni, megteremtve ezzel a folyamatos túrázás lehetőségét. Ebben a bejegyzésben összefoglaltuk, hogyan kezdj neki a túrázásnak, ha még soha, vagy nagyon-nagyon régen nem voltál kirándulni, azért, hogy minden egyes túra egy pozitív élmény és feltöltődés legyen számodra.

Egészségi állapot

Néhány észszerű tényező figyelembe vételével bármikor és bármilyen életszakaszban elkezdhetsz túrázni. Az első és legfontosabb szempont az egészségi állapotod. Mielőtt bármilyen, az eddigi életmódodtól radikálisan eltérő életmódba belefognál érdemes konzultálnod a háziorvosoddal, illetve, ha bármilyen krónikus betegséged van, akkor a szakorvosoddal. Ha olyan az egészségi állapotod, akkor ne indulj el egyedül hosszabb túrára, vagy ne indulj el egyáltalán. Ezenkívül pedig csak és kizárólag olyan mozgásformába kezdj bele, melyet az orvosod is jóváhagy.

Megfelelő öltözék

A jó túrázás alapfeltétele a megfelelő minőségű, jó tapadású, a terepviszonyoknak megfelelő cipő, mely a lábadat stabilan, szárazon és (télen) melegen tartja. Néha találkozom a túráim során magassarkúban, vagy vékony bőrtalpú cipőben sétálókkal, persze lehet így is sétálni, csak nem biztos, hogy érdemes. A megfelelő réteges öltözködés télen szintén elengedhetetlen. Több vékony réteg ad megfelelően szigetelést. Nem szükséges rögtön technikai ruházatba beruháznod, de öltözködj úgy, hogy ne legyen gond, ha megizzadsz, vagy megázol. Ha mégis vennél néhány spéci dolgot egy technikai póló és sapka és kompressziós meleg zokni legyen közte. A megfelelő szél és esőálló ruházat (esőkabát) gondolom egyértelmű, ahogy sál, sapka és kesztyű is. Az időjárás csalóka tud lenni télen is ezen kívül a magasabban fekvő területeken, a hegyekben és úgy általában a városon kívül a levegő általában hűvösebb néhány fokkal, ami adott esetben sokat számít.

Szükséges enni és innivaló

Soha ne indulj el túrázni éhesen, szomjasan, fáradtan inkább egy kiadós reggelivel alapozd meg jól a napot. Ételt és italt a távnak megfelelően vigyél magaddal: több szendvics, sütemény, kalóriadús gyümölcs esetleg energiaszelet. Folyadék mindig legyen nálad, a legcélszerűbb a tiszta víz, de télen termoszban forró tea is jó. Az alkohol teljesen felesleges, csak becsapja a szervezet hőérzékelését és vizet von el. Persze nem kell az egész kamrát elvinni kirándulni és arra is gondolj, hogy a hátizsákodat te fogod a végig cipelni, ezért nem célszerű túlpakolni. Ha többen mentek kirándulni, praktikus, ha mindenki a saját elemózsiáját viszi. A gyerekek örülnek a nekik összekészített apró falatkáknak, amit a saját hátizsákjukban vihetnek, majd önállóan kiszolgálhatják magukat. Érdemes megnézni, hogy a tervezett túra útvonalán van-e büfé vagy bolt, de nem szabad teljesen rájuk hagyatkozni, vagy megszakítani a túrát vásárlással.

Felszerelések, előkészületek, tennivalók

Talán furcsának tűnik, de nem baj, ha van nálad papír alapú térkép, az biztos nem merül le. Ha mégsem lenne, a telefonod legyen feltöltve, hogy a tájékozódáson kívül baj esetén tudj segítséget hívni. Van néhány térképes alkalmazás, aminek kiránduláskor is jó hasznát veszed. A Google map az androidos készülékekben alap, de a HuMap is nagyon jól használható. Ha nagyon új a túraútvonal, néha ellenőrizheted, hogy valóban a helyes úton jársz. Ha tömegközlekedsz, érdemes megnézni, hogy milyen járatok vannak még azon a környéken, ahol túrázni fogsz. Ha Budapesten vagy, akkor 1-3 kilométeren belül szinte biztos van valamilyen BKV járat, de nem mindegy, hogy azt az 1-3 kilométert milyen távhoz kell még hozzátenni.

Legyél tisztában azzal, hogy aznapra milyen idő várható, viharos kifejezetten rossz idő esetén nem érdemes elindulni. Ha viharkár miatt egy erdőrész le van zárva, maradj távol attól a területtől, tervezd újra az utat, vagy fordulj vissza. Télen sokkal hamarabb sötétedik, azért igazítsd ehhez az indulás idejét a tervezett túratávot. Sötétedés után - hacsak nem éppen biztosított éjjeli túráról van szó – télen kifejezetten ellenjavallt egyedül túrázni. Ha esetleg nem tudnád, a Libegő sötétedés után nem közlekedik, találkoztunk már turistával, aki emiatt reklamált. 

Egy jó hátizsák sokat hozzá tehet a túraélményhez, vagy inkább egy rossz hátizsák vehet el sokat. A hátizsák legyen könnyű, jó, ha anatómiailag formázott és vízálló. Ne legyen túl nagy, mert akkor hajlamos leszel telepakolni és a kirándulásból teherhordás lesz. Nagyon kevés helyet foglal, de jó, ha a papírzsebkendő, szalvéta, WC papír kombón kívül van nálad kézfertőtlenítő, elsősegély dobozka benne fertőtlenítő, sebtapasz, kötszer és esetleg fásli. Ezeket csak egyszer kell összekészíteni egy kis neszesszerbe és csak egy mozdulat betenni a hátizsákba induláskor. Ha úgy gondolod, hogy a túrázást megkönnyíti, vihetsz magaddal túrabotot is, jól jöhet emelkedőn felfelé és nagyon szuper minőségű, állítható méretű darabokat lehet kapni. Bár nálunk a túrabot eddig csak arra volt jó, hogy volt mit elhagyni.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Választott táv és terep

Tartsd szem előtt, a kevesebb néha több. A rendszeres túrázásnak nem feltétlenül az a célja, hogy feszegesd a határaid, inkább az, hogy a szabadban töltött idő alatt töltekezz és apránként javítsd a kondíciód. Hogy pozitív élményeket szerezz, ahogy felfedezed a téged körülvevő természetet, megfigyeled a növényeket és állatokat, ahogy sétálsz a friss levegőn. Lehet, hogy nem javasolja számodra az orvos a terepfutást, de a néhány kilométeres sétától nem tilt el. Éppen ezért érdemes rövidebb és könnyebb és általad valamennyire ismert távon kezdeni a túrázást, ha még tényleg nem csináltad ezt. A sík terepről fokozatosan érdemes a sziklásabb, meredekebb útvonalra váltani, ha már kitapasztaltad, hogy mennyi a teherbírásod. bírsz. Bármilyen csábító nem mássz sziklákat, ott, ahol nem szabad. Ha tapasztaltabb kirándulóként hosszabb túrára indulsz, akkor is alaposabban készülj fel és szólj valakinek mielőtt beleveted magad a vadonba. Ha nem megfelelő a talaj a hosszas gyalogláshoz, válassz olyan útvonalat, ahol biztosan lehet közlekedni, mi is így tettünk év elején, erről ide kattintva olvashatsz.

Tudd, hogy te vendég vagy

Ha természetvédelmi területen túrázol, maradj a kijelölt turista útvonalakon, egyrészt, hogy ne téved el, másrészt mert ezzel is óvod a terület növény és állatvilágát. A szemetet mindig vidd magaddal, az a néhány papírszalvéta és zacskó neked nem nagy teher, az erdőben hagyva azonban évekig csúfíthatja azt. A látott szépségeket fotókon, videókon megörökítheted, bármennyire is szép a mohás, zuzmós fatörzs, hagy ott és ne vidd haza. Mivel a város szépen lassan terjeszkedik, az itt élő állatok hozzászoktak valamennyire az emberhez. Ettől függetlenül igyekezz úgy közlekedni, hogy ne zavard meg őket, haza pedig belőlük sem vigyél. Ha nyitott szemmel jársz, alig pár percre a forgalmasabb helyektől a rengeteg madárfaj mellett láthatod a nagyobb testű emlősöknek a nyomát vagy magát az állatot is.

Számtalan túraútvonal közül választhatsz és, ha betartod ezeket az alapvető szabályokat, közelebb kerülhetsz az év elején tett fogadalmadhoz.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Az blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy-egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi, ezért úgy döntöttünk, hogy idei első túránk során felkeressük azt a helyet, ahol a januári havas-zúzmarás kép készült és szemügyre vesszük a kép készítése óta történt változásokat.

A téli túrák sajátossága, hogy a változékony idő miatt elég képlékeny, hova és hogyan tudunk útnak indulni. Másként kell csikorgó hidegben és másként kell a tavaszias télben készülni ruhával és felszereléssel. Bármilyen hihetetlen, a havas túraútvonalakon olykor könnyebb közlekedni, mint az olyan felázott, sáros talajon, mint amivel az idei év elején szembesültünk. Ez még egy érv volt amellett, hogy a Szépjuhásznénál végül a János-hegyi túra mellett döntsünk és az erdei útvonal helyett maradjunk az aszfalton. A túra ~4,5 kilométer hosszú, kétharmadáig szelíden emelkedő, kényelmes tempóban 2 óra alatt lejárható. Indulási pont a 22-es busz Szépjuhászné megállója, érkezés a 155-ös busz Zugligeti, Béla király úti végállomása. A túra nagyjából végig aszfaltúton halad, azonban ez kerékpárút, így figyelni kell az érkező bringásokra.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest & Fruit blog Facebook oldalát, még több, hasonló tartalomért.

Az út a János-hegy északi oldalán halad, fokozatosan emelkedik. Nagyjából egy kilométert haladtunk a János-hegyi úton, majd az útelágazódástól egyenesen a keskenyebb Tündérhegyi úton folytattuk tovább a sétát. A télen lombjukat vesztett fák közül ki lehet pillantani a városra és a kilátás is egyre szebb lenne, ha nem lenne olyan párás az idő. Teljesen más arcát mutatja ilyenkor a természet, a nyáron lombokkal és zöld levelekkel fedett fák ágai között most felfedezhetők madárfészkek és jobban szembetűnők a kidőlt fatörzsek. A város zaja egyre halkul, a szemközti Hárs-hegyről áthallatszik a Gyermekvasút zakatolása. Ahogy feltűnnek az első fenyőfák, már közel vagyunk a János-hegy egyik nevezetességéhez a Libegőhöz.

Tény, páratlan a panoráma még a pilonok lábától is, ezért is érthető, hogy a mostoha időjárás ellenére néhányan most is utaznak ezzel. Néhány fotó készítése után elindulunk tovább és hamarosan megérkezünk egy pihenőhelyhez, ami régebben kőfejtő volt, ez is a neve: Tündérhegyi kőfejtő.

A közeli tájékoztató tábla szerint párszáz méterre voltunk a Tündér-sziklától. Valóban, közben elértünk a 386 méter magas Tündér-hegyhez, mely a János-hegy északi oldalán magasodik. A zöld háromszög jelzést követve mely egy darabig a műúton halad – lesétálhatnánk ennek a hegynek a csúcsára, de mi nem errefelé mentünk, hanem folytattuk az utunkat a Tündérhegyi úton. Az út egyre keskenyebb és kicsit meredekebb lett, a ritkás erdőben látható lett az egykori nevelőotthon, már tudtuk, hogy közel vagyunk ahhoz a helyhez, ahol a zúzmarás januári kép készült.

A fákat hamar felismertük, zúzmarának nyoma sem volt, fakó fények, de a levegő frissessége mit sem változott. Az Forest & Fruit Naptár 2018 januári fotója 2009. január másodikán készült. Aznap a frissen érkezett hidegnek köszönhetően, az egész János-hegyen és Budapest magasabban fekvő területein vastag zúzmara réteg rakódott a tájra és öltöztette csipkés fehérbe a fákat. 9 évvel később viszont nyoma sem a téli hidegnek, a plusz hét fok mellé felhős és enyhén csapadékos időjárás társult.

A tavaszi leányköröcsin túra szintén ezen az útvonalon haladt, ide kattintva megnézhető, hogy milyen élénkzöld tavasszal a táj errefelé és milyen a kilátás a Széchenyi-hegy felé. A 2009 és 2017 tavaszán készült fotókon nyomon követhető az út másik oldalán található a kis tisztás változása.
 

Ha már minden vaddisznónyomot megvizsgáltunk és készítettünk pár panorámafotót, akkor folytassuk a gyaloglást addig, amíg a zöld jelzés keresztezi a Tündérhegyi utat. Mi így tettünk, a műútról lefelé, balra fordulva egy rövid, de annál lejtősebb szakaszon dagonyáztunk, amíg el nem értünk a Szilassy útig, ahol elhagytuk a jelzést és némi cipőpucolás után ismét az aszfalton haladtunk tovább. A tavasszal már említett Tücsök rét és az egykori OPNI osztály jobb sorsra érdemes épülete mellett elhaladva a Janka úton értünk el a 155-ös busz végállomására.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest & Fruit blog Facebook oldalát, még több, hasonló tartalomért.

Az elmúlt évek fényképes termései között szemezgetve fogalmazódott meg bennünk a naptárkészítés gondolata.  Sokfelé jártunk az elmúlt években, de szerettünk volna egy téma köré csoportosítani a képeket. Végül úgy döntöttünk, hogy a 2018-as naptárunkban megmutatjuk a Budai-hegység változó, de mindig szép arcát az év bármely hónapjában. 

Budapest jellegzetes sziluettjét adja a Budai-hegységen belül a János-hegy, így kézenfekvőnek tűnt ezt választani a naptár témájául. A János-hegy, vele szemben a Hárs-hegy, a Tündér-szikla, a Normafa, az Apáthy-szikla és persze az ezekről a  helyekről készített páratlan panoráma fotók. Minden fotó az adott hónapban készült, az majd hónapról hónapra fog kiderülni, hogy melyik évben. Nem titok, egy darabig eltartott a naptár elkészítése, és időnként rácsodálkoztunk, hogy mennyit változott a természet, de éppen ezért nagy örömmel szerkesztettük meg.

Nyomtassátok ki és használjátok ti is nagy örömmel az új évben!

Forest & Fruit Naptár 2018 

Forest & Fruit Calendar 2018

A Forest&Fruit Naptár 2018 projekt 2019. február 23-án ért véget, a tapasztalatokat ITT összegeztük.

A letöltéssel elfogadod a következőket: engedélyezett a naptár nyomtatása és sokszorosítása, nem engedélyezett  a naptár módosítása és kereskedelmi forgalomba hozatala! 

Ne lepődj meg, ha Budapesten, csaknem a belvárosban találkozol turistajelzéssel. A város sajátos fekvésének köszönhetően a forgalmas útvonalakhoz egészen lehet turistautakra lelni. A zöld jelzésű túraútvonal több kilométeren keresztül kanyarog, a Gellért-hegytől egészen Nagykovácsiig. Terveink szerint a következő egy évben végig járjuk az egészet, fényképekkel és térképpel dokumentálva a túrát.  Ha érdekelnek a részletek, kövesd nyomon a túrákról szóló írásaink.

A Budai-hegység változatos domborzatának köszönhetően számos hegycsúcsról nyílik páratlan kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Az egyik ilyen fantasztikus panorámát nyújtó hely a II. kerület Nyék nevű részén fekvő Vaskapu-hegy, mely a nevét a turistaútról is jól látható vörös anyaggal körülvett sziklakapujáról kapta. Mivel a zöld jelzés ezen a hegyen keresztülvezet, ezt választottuk ki elsőnek a Zöld-túra szakaszaiból. Az túra rövid, kevesebb, mint 2 kilométer, de a szintkülönbség jelentős.

A kiindulópont a villamos pasaréti Nagyhíd megállója, onnan gyalogoltunk, vagyis inkább lépcsőztünk fel a Vaskapu-hegyre. Ha valaki errefelé túrázik, meg lehet toldani a túrát ezzel a szűk 2 kilométerrel, de száraz, hideg téli időben önmagában is ideális rövid séta.

Pasarétre a legegyszerűbben a 61-es vagy 56-os villamossal lehet eljutni, a néhány éve szépen felújított Nagyhíd megállóig. A villamosról leszállva nem csak ezt, hanem a túra útvonalát is szemügyre vettük,  pont szemben van az Apáthy-szikla. Aki gyakran és régóta jár erre nyomon követheti, hogyan csökken telkenként a zöldfelület, a házak már nem csak a hegy oldalán, de a tetején is ott terpeszkednek. A hegycsúcsnál lévő bunkert most már csak messziről lehet megnézni, néhány évtizeddel ezelőtt még ott vezetett a turistaút. A jelenlegi útvonal egy szakaszán már  mindkét  oldalon vannak korlátok, így óvják a dolomitgyep védett növényit  és állatait.

A Nagyhíd megálló után a lépcsőn lefelé a Zuhatag soron indultunk el, majd az Ördög-árok felett és a Pasaréti úton áthaladva már ott is voltunk a első lépcsősor előtt. Ezután a meredek Battai úton lépcsőztünk tovább és nagyjából 30 méter emelkedést leküzdve már Csalán útról tekinthettük meg az elénk tároló panorámát.  A kereszteződésben balra fordulva tovább haladtunk a zöld jelzésen, majd hamarosan következik egy újabb lépcsősor, mely 40 méteres emelkedéssel el is vezetett bennünket a túra egyik pihenőpados kilátópontjára. Itt kezdődik a tulajdonképpeni természetvédelmi terület, sok a kiránduló és kutyasétáltató is a hét bármely napján.

Tetszik amit olvasol? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon is!

A keskeny nyomvonalon hamar elértünk az Apáthy-sziklához, lepillantottunk a túra kiindulópontjára a Nagyhíd villamosmegállóra, megcsodáltuk a páratlan panorámát a Parlamenttől a nagykovácsi hegyekig. (A képre kattintva megnyílik nagyobban is)

A természetvédelmi terület elejétől a túra végéig tartó néhány száz méteres úton a tájékoztató táblákról sok érdekességet megtudtunk. Az elágazó túraútvonalon továbbra is a zöld jelzést követük, a jobbra felfelé vezető lépcsőt megmászva a télire lombját vesztett erdő fái közül szemügyre vettük az elénk táruló panorámát.

Majd egy újabb pihenőhely után, elhaladva vaddisznónyomok és túrások mellett elhagytuk a tanösvény legutolsó tábláját már meg is érkeztünk a Görgényi útra a 11-es busz végállomásához. Az naplemente táján az idő is barátságtalanná vált, így le sem szálltunk a buszról egészen a Mechwart- ligetig.

A séta összesen kevesebb volt, mint két kilométer, de az arra sétáló emberek száma alapján ez a kis erdős, emelkedős rész lakóövezethez közelsége miatt is nagyon népszerű sétára vagy kutyasétáltatásra.

Meglehetősen sokáig az volt a megszokott volt, hogy szezonban pezseg az élet a Balaton partján és csendesen folydogál azon kívül. Ez az állapot most megváltozni látszik, most már nem csak a korcsolyázás szerelmeseinek van lehetősége feltöltődni. Kiválogattunk néhány programot és utánajártunk, hogy miért érdemes még ellátogatni Magyarország legnagyobb tavához, ha kikapcsolódásra vágyunk. Az ajánló végén pedig egy kis betekintés, arról, hogyan változik a halak életmódja a hideg időjárás beköszöntével.

Balaton Magyarország legnagyobb természetes vize. Tudtad, hogy területe 592 négyzetkilométer, hossza 77, legnagyobb szélessége 14 km? A tó átlagos mélysége 3-4 méter, északi partja hirtelen mélyül, míg a déli sekélyebb. Magyar neve a szláv sár - blato – szóból származik, aminek valóság alapjáról magunk is meggyőződhetünk mondjuk egy siófoki strandon nyáron.

Ha viszont vagyunk olyan merészek és inkább télen szeretnénk strandolni, akkor menjünk Szigligetre, ahol szaunázás után meg lehet mártózni a tóban, de lesz majd újévi csobbanás is. A Balatont télen 1-2 hónapon keresztül borítja jégpáncél, ami olyan vastag, hogy alkalmas korcsolyázásra. Számos helyen lehet korcsolyázni, de fontos, hogy csak a kijelölt helyeken menjünk a jégre. Ha inkább a parton maradnánk, akkor is sportolhatunk. Futni egyre népszerűbb, ezért nem meglepő, hogy ilyenkor is van lehetőség felvenni a futócipőt. December 9-én már a hetedik Mikulás-futást rendezik meg Alsóörsön.

Advent időszaka az ünnepre való felkészülés és a várakozás időszaka is. Fesztiválokból és hétvégékre szervezett programokból nincs hiány a tó partján, csaknem mindegyik településen van adventi vásár. Már elkezdődtek a Tihanyi Karácsonyváró napok, minden hétvégén változatos programmal várják az erre járókat. A Balaton nyugati oldalán fekvő Keszthely sem szűkölködik programokban, egészen december 23-ig vannak zenés programok. A Balaton déli partján Siófokon változatos programokkal már november végén kezdetét vette az ünnepi készülődés, hétvégéken a Fő téren az Aranycsengő adventi vásár mellett óvodások, kisiskolások és ismertebb lépnek fel.

A balatonfüredi Tagore sétányon található egy érdekes szerkezetű épület, ami egész évben várja a látogatókat, ez a Bodorka a Balatoni Vízivilág Látogatóközpont. A hely nevéből kitalálható itt bizony közelebbről is meg lehet ismerkedni a Balatonban honos halfajokkal. Látogatás előtt érdemes végigböngészni az oldalukat, nem csak a nyitva tartás és a belépő árai miatt, hanem azért is, hogy minél többet tudjunk meg egy-egy fajról, mielőtt élőben is szemügyre vennénk akváriumban élő példányokat.

A Balaton felszíne a korcsolyázó tömegektől távol télen csendes. A jégpáncél alatt élő állatok a víz hőmérsékletének csökkenéséhez és változó összetételéhez alkalmazkodva telelnek át. A víz télen a benne fotoszintetizáló algák és a jég miatt telítettebb oxigénben, azonban a vastag iszaprétegből a szerves anyagok bomlása miatt metán és kénhidrogén szabadul fel, ami miatt gyakran léket kell vágni a tavon.

A Balaton és a hazai vizek egyik ismert halfaja a csuka, amivel egy-egy mondókában, versben a gyerekek már egész kis korukban találkozhattak. Az Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos ragadozó hal szinte mindent megeszik, ami a vízben él és mozog, nála kisebb méretű fajtársait, sőt békákat, apróbb emlősállatokat is. Sőt azt is ami nem, ugyanis a gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes megemészteni, de a vízből kiugorva még a nagyobb szitakötőkre is rárabol. A csuka jól alkalmazkodik a környezetéhez, a dús növényzet közé beleolvad, mozdulatlanul várja az áldozatát. Ha a lesből kicsapva elvéti a zsákmányt, akkor nem üldözi, hanem visszatér a rejtekébe a növények közé. Télen nem vermel, hanem a melegebb hőtartományú vizekhez vonuló halrajokat követi, azoknak a tartózkodási helye mellett telel és kapja el a közelébe tévedő példányokat. A csukát télen is lehet horgászni, a tó jegén vágott léken keresztül.

Ha tetszett, amit olvastál kövess bennünket a Facebookon is!

Talán ebből a kis válogatásból kiderült, hogy a hazánk legnagyobb tava mennyi kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Amikor ott vagyunk a tó partján, vagy korcsolyával csúszunk valamelyik pályán, ne feledjük, mi itt vendégek vagyunk, vigyázzunk a Balatonra.

Tavasszal a hosszú téli esték után az egyre melegedő idő és a hosszabb nappalok arra csábítanak, hogy felfedezzünk újabb túraútvonalakat vagy bebarangoljuk a régieket. Nyáron, aki csak teheti vízparton tölti az idejét, pedig ebben az évszakban is lehet erdőfelfedező utakat tenni távoli tájakon. Az ősz érkeztével viszont sokan szeretnek egy pléddel és forró csokival bekuckózni, ami amellett, hogy az egyik legidegesítőbb kifejezés, egyenes út a téli ellustuláshoz és a pluszkilók begyűjtéséhez.

Megfelelő öltözékkel és előkészületekkel ebben ősszel is ugyanannyit lehet túrázni, mint tavasszal. Ugyanúgy lehet hetente vagy kéthetente pár órát kirándulásra, túrázásra szánni. A kirándulás megtervezésekor figyelembe kell venni az időjárás előrejelzést és azt, hogy mikor fog besötétedni. Viharos időben semmiképpen nem szabad elindulni, ahogy késő délután sem.

A rendszeres testmozgást és a szabadban töltött minőségi időt a testünk meghálálja, mégpedig sejtszinten. Sejtjeinkben az kromoszómák végén egy DNS hurok található, ezt nevezik telomernek. Ezek az ismétlődő szekvenciákat tartalmazó hurkok a védik a kromoszómákat a károsodástól, az osztódás során maguk töredeznek szét és rövidülnek meg nem az örökítőanyag. Több kutatás foglalkozik azzal, hogy az öregedés és a telomer rövidülése hogyan kapcsolódik egymáshoz, még kérdés, hogy vajon a telomer rövidülés az öregedés oka vagy okozata. Anélkül, elmélyednénk a molekuláris gerontológiának akárcsak az alapjaiba is, egyetlen dolgot érdemes megjegyeznünk, a telomerek hossza növelhető. Átfogó életmódváltással megállítható és bizonyos szinten visszafordítható az örökítőanyag végén található „védősapka” rövidülése, melynek következtében megelőzhetők krónikus betegségek és növelhető az élettartam. 

A rendszeres, friss levegőn végzett testmozgás rövid távon is jó hatással van a közérzetünkre és az önbizalmunkra is. Önmagáért a sétáért is érdemes elindulni párosan vagy nagyobb társasággal akár. Aki feladat orientált, az tűzzön ki magának célt, hogy milyen távot szeretne rendszeresen teljesíteni. Aki viszont inkább a természet szépséget fedezi fel vigyen magával egy fényképezőgépet, hogy megörökítse amit lát.

Kép: a szerző saját felvétele

Ha tetszett, amit olvastál kövess bennünket a Facebookon is!

Az e heti háttérkép egy olyan parányi csiga, melyet, jó eséllyel nem veszünk észre: eső után, megtapadva egy bodzalevélen.

A letöltéshez kattints a képre, majd a mentés másként gombbal tudsz menteni. 

A háttérkép mérete: 1440x1080

Ha tetszik a kép és szeretnéd mással megosztani, a bejegyzésre mutató hivatkozást használd: http://forestandfruit.blog.hu/2017/05/30/tavaszi_hatterkepek_eso_utan

A képeket ne vágd meg, de nyugodtan kinyomtathatod. Köszönöm! Ötlet és kivitelezés: Forest&Fruit.

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon is, ha szeretnél még hasonló tartalmat olvasni.

Az e heti háttérkép a gyermekláncfű, más néven pongyola pitypang egy szokatlan fotója. A sok helyen elterjedt és számos módon használható gyógy,- és gyomnövény termését ritkán lehet behavazva látni. Íme.

A gyermekláncfű arasznyi magasságra megnövő jellegzetes sárga fészekvirágzattal rendelkező növény, nem meglepő a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, rokona például a százszorszépnek, de a kamillának is. A pitypang tőrózsájában a levelek fogazott szélűek, innen emelkedik ki a belül üreges virágszár, melynek végén egy virágzat van. A termése szintén jellegzetes gömb alakú szőrbóbitás kaszat, a benne lévő magvakat a szél a repítőszőrök segítségével messzire viszi. Nagyon ellenálló növény, karógyökere mélyre nyúlik a talajba, így gyomnövényként nehéz megszabadulni tőle. A növény megtörve fehéres színű levet ereszt, levelei zsengén salátaként fogyaszthatók, az üreges virágszárából, virágából gyerekjáték, virágkoszorú készülhet. Gyógynövényként vízhajtó teakeverékekben is találkozhatunk vele, friss virágából pitypangmézet, zselét lehet kellő körültekintéssel készíteni.

A letöltéshez kattints a képre, majd a mentés másként gombbal tudsz menteni. 

Háttérkép mérete: 1366x768

 Háttérkép mérete: 1440x990

Háttérkép mérete: 1440x1080 (1024x768, 800x600)

Ha tetszik a kép és szeretnéd mással megosztani, a bejegyzésre mutató hivatkozást használd. http://forestandfruit.blog.hu/2017/04/10/letoltheto_hatterkepek_szajko_mas_neven_matyasmadar

A képeket ne vágd meg, de nyugodtan kinyomtathatod. Köszönöm! Ötlet és kivitelezés: Forest&Fruit.

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon is, ha szeretnél még hasonló tartalmat olvasni.