Ne lepődj meg, ha Budapesten, csaknem a belvárosban találkozol turistajelzéssel. A város sajátos fekvésének köszönhetően a forgalmas útvonalakhoz egészen lehet turistautakra lelni. A zöld jelzésű túraútvonal több kilométeren keresztül kanyarog, a Gellért-hegytől egészen Nagykovácsiig. Terveink szerint a következő egy évben végig járjuk az egészet, fényképekkel és térképpel dokumentálva a túrát. Ha érdekelnek a részletek, kövesd nyomon a túrákról szóló írásaink.
A Budai-hegység változatos domborzatának köszönhetően számos hegycsúcsról nyílik páratlan kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Az egyik ilyen fantasztikus panorámát nyújtó hely a II. kerület Nyék nevű részén fekvő Vaskapu-hegy, mely a nevét a turistaútról is jól látható vörös anyaggal körülvett sziklakapujáról kapta. Mivel a zöld jelzés ezen a hegyen keresztülvezet, ezt választottuk ki elsőnek a Zöld-túra szakaszaiból. Az túra rövid, kevesebb, mint 2 kilométer, de a szintkülönbség jelentős.
A kiindulópont a villamos pasaréti Nagyhíd megállója, onnan gyalogoltunk, vagyis inkább lépcsőztünk fel a Vaskapu-hegyre. Ha valaki errefelé túrázik, meg lehet toldani a túrát ezzel a szűk 2 kilométerrel, de száraz, hideg téli időben önmagában is ideális rövid séta.
Pasarétre a legegyszerűbben a 61-es vagy 56-os villamossal lehet eljutni, a néhány éve szépen felújított Nagyhíd megállóig. A villamosról leszállva nem csak ezt, hanem a túra útvonalát is szemügyre vettük, pont szemben van az Apáthy-szikla. Aki gyakran és régóta jár erre nyomon követheti, hogyan csökken telkenként a zöldfelület, a házak már nem csak a hegy oldalán, de a tetején is ott terpeszkednek. A hegycsúcsnál lévő bunkert most már csak messziről lehet megnézni, néhány évtizeddel ezelőtt még ott vezetett a turistaút. A jelenlegi útvonal egy szakaszán már mindkét oldalon vannak korlátok, így óvják a dolomitgyep védett növényit és állatait.
A Nagyhíd megálló után a lépcsőn lefelé a Zuhatag soron indultunk el, majd az Ördög-árok felett és a Pasaréti úton áthaladva már ott is voltunk a első lépcsősor előtt. Ezután a meredek Battai úton lépcsőztünk tovább és nagyjából 30 méter emelkedést leküzdve már Csalán útról tekinthettük meg az elénk tároló panorámát. A kereszteződésben balra fordulva tovább haladtunk a zöld jelzésen, majd hamarosan következik egy újabb lépcsősor, mely 40 méteres emelkedéssel el is vezetett bennünket a túra egyik pihenőpados kilátópontjára. Itt kezdődik a tulajdonképpeni természetvédelmi terület, sok a kiránduló és kutyasétáltató is a hét bármely napján.
Tetszik amit olvasol? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon is!
A keskeny nyomvonalon hamar elértünk az Apáthy-sziklához, lepillantottunk a túra kiindulópontjára a Nagyhíd villamosmegállóra, megcsodáltuk a páratlan panorámát a Parlamenttől a nagykovácsi hegyekig. (A képre kattintva megnyílik nagyobban is)
A 242 méter magas Apáthy-szikla szikla nevét a környék egykori tulajdonosáról kapta, Apáthy Gábornak egy majorja volt errefelé. Ez a jellegzetes alakú szikla dolomitból, rárakódott mészkőből és anyagból áll, alaposan szemügyre véve a felületüket láttuk a fúrókagylók jellegzetes kör alakú furatainak nyomát, melyek még az földtörténeti eocén korban keletkeztek. A sziklának nincs védőkorlátja így kellő körültekintéssel nézelődtünk, fotóztunk. Sok kirándulónak csábító lehet, hogy a még az utolsó lépcsős szakasz előtt lent is körbejárja a sziklát. Ezt nem érdemes megtenni, a kőomlás veszély miatt és azért, mert minden lépéssel az 1977 óra védett természeti értéknek számító 13,5 hektáros terület szenved kárt. A dolomit természetes porlódását jól mutatja a murva, ami sétáló útvonalakat néhol vastagon borítja.
A területnek mindig is gazdag növény és állatvilága volt, ahogy a Magyar Madártani Központ Aquila nevű folyóiratának 1909-es(!) lapszámában olvashatunk is erről (a linkre kattintva egy pdf nyílik meg), de a madarak közül nemcsak kakukk, hanem a holló és héja is megtalálható erre. A szikla területén a karsztbokorerdőben megél az imádkozó sáska, több futrinkafaj, hőscincér, lepkefélék nagy számban. Számos védett növényfaj is honos, a korábban a blogban már bemutatott budai nyúlfarkfű, a jellegzetes sárga keresztesvirágú magyar repcsény, a lilás vagy fehéres virágot hozó törpe nőszirom és a mára beszűkült élőhelyű hegyi árvalányhaj.
A természetvédelmi terület elejétől a túra végéig tartó néhány száz méteres úton a tájékoztató táblákról sok érdekességet megtudtunk. Az elágazó túraútvonalon továbbra is a zöld jelzést követük, a jobbra felfelé vezető lépcsőt megmászva a télire lombját vesztett erdő fái közül szemügyre vettük az elénk táruló panorámát.
Majd egy újabb pihenőhely után, elhaladva vaddisznónyomok és túrások mellett elhagytuk a tanösvény legutolsó tábláját már meg is érkeztünk a Görgényi útra a 11-es busz végállomásához. Az naplemente táján az idő is barátságtalanná vált, így le sem szálltunk a buszról egészen a Mechwart- ligetig.
A séta összesen kevesebb volt, mint két kilométer, de az arra sétáló emberek száma alapján ez a kis erdős, emelkedős rész lakóövezethez közelsége miatt is nagyon népszerű sétára vagy kutyasétáltatásra.
