Ha már igazán jó az idő, érdemes egy valamivel hosszabb és változatosabb tereptúrát is kipróbálni és célba venni Budapest legmagasabb pontját. A Budai-hegység vonulata a város több pontjáról és városhatáron túlról is jól látható, ennek része a János-hegy a maga 527 méteres magasságával.

A  kisvasútról Csillebércen vagy Normafán leszállva a Gyermekvasútról a János-hegyen épült Erzsébet kilátó felé induljunk el.   A kiindulási pont tetszőlegesen megválasztható és meg lehet közelíteni a helyet a 21-es busszal is, a lényeg, hogy valamennyi gyaloglás után az Anna rétre érkezzünk. Az Normafa területét nem olyan régen átszabták, megújították, kerültek új padok a sétaútvonalra és a murvával leszórt utak is megújultak. Ahogy az Anna réten is egyre hatalmasabb a játszótér.

A Normafa és az Anna rét területéről mindig is káprázatos látvány tárul a turista szeme elé, érdemes elidőzni egy kicsit itt. Az Erzsébet kilátó nagyjából két kilométerre van innen, kényelmes gyalogtempóban elérhető, szinte nincs szintemelkedés. Több út fut egymással párhuzamosan, lehet menni a nem olyan régen megújított műúton, ahol kerékpárok mellett futópályán sportolók is vannak, de inkább válaszuk az erdei utat. A séta ezen szakaszának vége felé jobbra van a Libegő, ahonnan szintén páratlan a kilátás, de mi csak tartsunk továbbra is egyenesen, más módon fogunk lejutni a hegyről.

A János-hegyen található Erzsébet kilátó szintén a város bármely pontjáról látható épület, jellegzetes sziluettje 102 éve díszíti a hegyet. A kőből készült épület Schulek Frigyes tervei alapján készült el neoromán stílusban.

A felfelé egyre keskenyedő épület 4 emeletéről pompás kilátás nyílik nem csak Budapestre, hanem a távoli hegyekig tekinthetünk körbe-körbe akadálytalanul. A kilátót 2005-ben újították fel, tövében a padokon lehet pihenni, az épületben büfé is üzemel.
 

A csúcson való megpihenés után következik a túra ismét nagyjából 2 kilométeres szakasza, ami a combizmokat fogja igénybe venni. Ha ellenálltunk a Libegőre vágyó túratársaknak, és a közelben található játszótérnél sem indultunk el a Gyermekvasút János-hegyi megállójához, nincs más hátra, mint a kilátótó lépcsőjétől egyenesen a piros jelzésen elindulni lefelé a János hegyről.

A János-hegyen több aszfaltozott út van, ezek közül az egyik a János-hegyi út. Ezeken az utakon kerékpárral is lehet közlekedni, de futók is vannak szép számmal. A piros turista jelzést a János-hegyi út a lefelé vezető út során 3 alkalommal fogja keresztezni 4 szakaszra bontva a sétát. Az első szakaszon több, változó állapotú lépcsősor vezet lefelé, a lassan kizöldülő fák közül kipillantva ismét megnézhetjük  a várost. Az következő szakasz már kíméletesebb a lábakhoz, alig van lejtő és ugyanez jellemző a következő részre is, ahol szinte a műúttal párhuzamosan haladhatunk. Érdemes megfigyelni, hogyan változik meg néhány száz méter alatt a növényzet, az örökzöld fák hamar eltűnnek és átveszik helyüket a lombhullatók. A túra végén a 4. szakaszon  ismét lépcsőkhöz lesz szerencsénk, érdemes ezekre és a turista útvonalon való maradásra is figyelni. Ha éppen nem a lábunk elé nézünk, megcsodálhatjuk a szemben lévő Hárs-hegyet, a Kaán Károly kilátót és a hegy oldalában lévő már nem működő kőbányát is.

A túra végén egyesül a piros és a sárga jelzés, ez vezet el a két hegy közötti nyeregbe. Ha Családi napijegyünk van, akkor újabb jegyváltás nélkül visszaülhetünk a Gyermekvasútra, és elvonatozhatunk Hűvösvölgybe, vagy akár a szintén itt található BKV busszal mehetünk vissza a városba.